Tobber életblogja

Alapból vaksi vagyok. A korral romlik.

Mint a bőr feszessége, dehát mire való a nagy Foreo leárazás, ha nem az elkeseredett szürkülő bőrű középkorúaknak (Kócos szerint milf, de ugye ez nem állja meg a helyét).

App feltelepít, bőrértékek megállapít, bluetooth kapcsolat él.

A kütyüt viszont az appról kell indítani, drága fiatal fejlesztő anyukátok.

Két megoldás.

Egyik kézben a Foreo bevetésre készen, másikban a mobil az orromhoz tolva, hunyorogva lássam, mire kattintok.

Vagy lerakott mobil, de fenthagyott szemüveg, amit felcsapok a hajamba, amint elindítottam az appból az arctisztítót...

Még dolgozom a kevésbé szánalmas megoldáson.

Ma hétágra sütött a nap, plusz két fok, a néniket kiteszik ilyenkor a teraszra D-vitaminért, hát felvettem a zöldségesnő trendi tchibo pufidzsekit meg az übermenő übermeleg jóbarátokos mamuszomat és egy órát kint napoztam kapucniban.

A tudatos bőrápolásnak adtam egy kihívást.

2020 - Erre az évre emlékezni sajnos fogunk

...avagy megtanultuk, hol van Vuhan (Na ki az, aki most kattintott a google térképre?)

Luciánál egészséget kívántam. Ki gondolta volna!
Kócossal szilvesztereztem tavaly is, idén is. Cuki. Lelkes. Megköszöni, hogy vagyok neki és imád, ajándékokat hoz és a kedvemben jár, főz-süt rám. De főleg figyel a lelkemre.
Még mit sem gyanítva hetente kvízezünk a belvárosban a fiúkkal márciusig, szeretem, hogy olyan okosak, pörgött az agyunk, szünetben lelkiztünk és nagyokat nevettünk.
Színházban Platonov és I. Erzsébet megint (én könnyesre vihog, nagy kedvenc darabom, sajna ezt is levették a színről azóta).
Kölcsönkértem a keresztgyerekemet és ásványbörzére vittem, utána családi közös ebéd.
Nagyika 102. szülinapja. Szerintem jobban van nálam.
Kollégákat búcsúztattunk megint, majd egy össznépi exmunkatársi iszogatást szerveztünk, decemberben online ismételtünk.
Két kolléga el is vált, házassági nehézségeket hallani több helyről.
Projektmunkák, hatalmas változások a cégnél.
Befejeztem a B1 szintet spanyolból elég jó eredménnyel, indulnék a B2-vel, ha…

Hírek a kínai denevérevésről -> Covid-19 koronavírus. Hát ez meghatározta a mindennapjainkat.
Spanyolon még vihogunk a kézmosás oktató dalocskán. De az utolsó előtti órán megtartott vizsgára már lehetett online csatlakozni. A közben elkezdett kommunikációfejlesztő spanyol az első óra után megy át zoom-ra, ott is maradt hat etapja.
Március 12-én, csütörtökön a céges folyosón hőbörög a nép, hogy levegőtlen és csurigtömött M3-s metróval nem hajlandó tovább dolgozni járni, előtte nap bejelentették a veszélyhelyzetet. Céges pletyka, hogy a vírus miatt bezárt irodaházban dolgozik egyik takarítónk férje. Este üzenet: másnaptól home office azóta is beláthatatlan ideig.
Gével elpakoltatom a projektorunkat, ne lophassa el senki, én egyszer megyek be nyárig, utána kéthetente egy napot irodázom, autóval (ingyenes a parkolás, ami szerintem überkorrekt az addig lúzer békávézók érdekében, de 8:30 után nincsen hely, néha ezért bementem nekemhajnalban, de inkább kifizetem az ezrest a közeli parkolóban (alapból 520 ft óránként a parkolás a városban, csak mondom)), bent kötelező a maszk, mindenfelé kézfertőtlenítők, kollégák 1%-a jár csak be.
Vécépapírt és száraztésztát spájzolunk, én cicaalmot is, meleg lakásban az kritikusan büdös lehet. :D
Szép lassan kialakulnak a netes csatornák, melyik boltból mikor érdemes rendelni, végül a kifli.hu már aznapra is tud gyerekfejnyi fehérrépát és isteni csirkemellet, kedvenc spéci olasz sütimet és nagyjából bármit, ami ehető.
De laptopot, muskátlit, krémeket, drogériát, sminket, izzót, kreatív alapanyagokat, almot, tápot, tényleg mindent házhozrendelünk. A 2020 legjobb hozománya a sok webbolt-fejlesztés, a 12 kg-os kedvenc almot kettesével, tonna tápot leteszik az ajtóm elé, jipí! Találtam Embert apám cigiházhozszállítására is, kritikus pont.
Operatív törzs, karantén, idősek idősávja, utazás-, rendezvénytilalom, online oktatás. Májustól vidék nyithat, Pest később.
Elmarad a málagai egy hét nyaralásunk. :( Ez fáj, remélem, oltással merünk majd és lehet is utazni.
Elmarad a tavaszi és nyáreleji csajos elvonulásunk is, az utolsó pillanatig reménykedtünk. Színházjegyeink, koncertjegyünk, Gellért hoteles séta ugrik, azaz vagy pénzt vagy utalványt kaptunk vissza.
Szüleimet hónapokig nem láttam, ki sem mozdultam, Kócos havonta jött át 3 napokra. Egy ideig heti 3x közös online ebédelés a benti csapatokkal, ez elsikkad, a cimbikkel a vasárnapi skype-jaink, a hétfői zoom kvízeink, a közös tornánk is. Már nem az ebédlőasztalnál gépezünk, hanem kanapén ölben, fekve feltett lábbal, teraszon, ennyi a változatosság.
Nem kondizom becsülettel, de a januárban vett elliptikus trénert imádom, hozzá SzÉP kártyával pár súlyzó és elvagyok. De ipl-ezek végre, hatásos.
Kócostól kedvenc társast kapom a szülinapomra, én koktélkészítő szettet adtam a 27.-re.
Bé a háza előtti parkocskában rendez nekem szülinapi pikniket.
Aztán papírkutyázunk végre.
Végre nyár, első hullám vége, óvatosan mozdulunk csak ki. Kócos minden hétvégén nálam, strandok, éttermek, kerti parti, társasok vele, TCsV-ékkel, borozgatós élményfestés kettesben macskám megmentőjével.
Bével Mátyásföld-néző séta neves újságíróval, pasaréti irodalmi séta neves színésszel, várban széplánnyal, családi ünnepek vidéken, szüleimmel sütizés, csajokkal kreatívkodás két helyen is, egy harmadikra csak úgy beugrunk meglepiszülinapozni.
Céghez 1-2 hetente benézek, de inkább otthonról, melltartó nélkül dolgozom. Márciustól csodás időjárás, a teraszra függönyt szerelünk árnyékolni. Romantikus kiskuckót hoztunk létre izzósorral, belátástakaróval, naplementében filmezések, céges skype-ok, elmajszolt almák a teraszon, cica a kifutóban.
A tavalyi botrány miatti új közös képviselő képviseli az érdekeinket (nekünk volt igazunk), a ház fizeti a felújításokat, de én a burkolatot, klíma le-felszerelést, cicahálót (f.szom). Hajtom a burkolókat, több hetet késnek, végül csodagyönyörűséges lett a járólap, megérte.
Augusztusban ráhasalok minden orvosi és fogorvosi vizsgálatra. Kaptam injekciót, néha lövöm magamat, ha nem felejtem el.
Végre eljutottunk az éves nyári csajos elvonulásra, huszonsokan nők kivettünk egy medencés panziót és csak szöszölgettünk négy napig. A medence xar volt, a hangulat remek, nagyon ránkfért.
Két éjszakára lefoglaltam egy vonyarci szép hotelszobát, Kócossal medencéztünk, balatonoztunk, társasoztunk, töküres volt minden szeptember elején.
Nagynéném nagybátyám után két nappal került kórházba, műtét, segítettem nekik, Anyunak, fuvaroztam őket.
Jött a covid második hullám, utazási korlátozás, boltok hétig, tilos a kijárás éjjel, hotelek zárva. Online mindfulness tréning, bár nekem a mindfulness inkább a tegnap estém: vettem egy e-könyvet, azonnal kiolvastam a felét a kanapén, miközben a macska a lábamat melegítette és a The Blacklist soundtrack-je szólt. Hallgassatok bele, zseniális zenék. Nekem ez a világbéke.
Karácsonykor kis- és nagycsaládi skype-ozás, évek óta végre egy nyugodt ünnep. Szüleimmel kerítésen át ajándékokat cseréltünk, előkészítettek egy kis tepsi halat nekem, skype-on meghallgattuk az igét, majd zsoltárokat énekeltünk.
Őőőő. Az oké, hogy előénekeltem, de az időelcsúszással nem számoltunk, ők akkor énekeltek, amikor odaért a hang, én akkor hallottam őket, amikor vissza az enyémmel együtt. Még ha kánon lett volna, de így rém fura. :D
Az a lényeg, hogy örültek a közös eseménynek végre, kicsi mosolyt csaltunk az arcokra.

Vakcina a csőben, várjuk.

Összesítve: covid-pandémia, home office márciustól azóta is, boldog és elkényeztetett cica, fejlett webshopok és kiterjesztett digitális aláírás elfogadás, gyönyörű új terasz, netflix, Kócos.
Megdöbbentően gyorsan futott el ez az év, fájó a sok tragédia, amiket hallunk. :(
Nagyon hiszünk a vakcinában szakmabeli szüleimmel.
Elképesztően hiányzik az utazás (jó, hogy 2019-ben megjártuk Milánót, Koppenhágát, kassai hoki vébét, Rómát, Bécset és Mátrát, Baranyát, stbstb.), a kultúra, a Papírkutyák, a cimborák, az éttermek, társasozások, a lehetőségek, de még egy ideig nyugiban ki kell bírnunk.

Legyen békés, egészséges az új évetek!

Ne olvass tovább, ha The blacklistet vagy a Dead to me-t még nem láttad vagy nem akarsz véletlenül ellőtt spoilert a másodikhoz

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Csak tippelek, de ugye nem az a nevetséges csavar, hogy Reddington Liz férfivé műtött anyja? A s3e16-nál járok és béna lenne, ha igen.

És ugye a DTM-ben nem használják majd ki a még le nem adott évadban, hogy egypetéjű iker a két pasi és alibizik a jó a rossznak?

Ennyi erővel mexikói szappanoperákat is nézhetnék. Remélem, nem trafáltam bele.

Az a helyzet, hogy két végigstresszelt szabadságos napom után tegnap nem nyitottam ki a gépemet, a céges telómat meg hagytam lemerülve. Ha balhé lesz, legyen.

A lakás realítve kitakarítva, ma talán rendet rakok, a fán még gondolkozom, felhozom-e. Nem nagyon izgat ez az ünnep. Szülők skype, unokatesók, cimbik is.

Szépen fásulunk bele az antiszoc világba.

Tegnap jó kis nap volt, délelőtt átjött Béká a cuki kisfiával. Játszóztunk meg gyurmáztunk, meg néha behasaltunk megnézni a fotel alatt a jámbor, ám nehezen szocializálódó macskát.

Remélem, a problémájukat* is megoldjuk, a kapitányságra két úton is be tudunk talán jutni, köszi tinder-múlt... :D

Délután meg Kócos jött, kitalálta az ajándékomat, de a jóváhagyásom nélkül nem merte elkészíttetni. Sütött palacsintát, kár, hogy (Békáék nem várták meg) a vasárnapi tepsis egytálételünk elfogyott hozzá, az is remek volt. Sokat főzünk mostanában. Meg sétáltunk, karácsonyfaárust néztünk stihllel faragni, este meg körkefével megszárította a hajamat. Kócos. Mázli, hogy nővére van. :D

*https://ramequin.blog.hu/2020/12/21/cim-nelkul_97779

Én csak annyit szeretnék kérdezni, hogy miért nem a harmadik évaddal kezdték a The Blacklistet. Hű.

A cégnél totális hajrá, zárnak a rendszerek, mi meg mint egy béna akciófilmben, még átgurulunk a záródó redőnyök alatt. Túlórák, délután fél négykor gép előtt reggeli, gyomorideg, mosdós éjjelek, ezer miiiivaaaan kérdés.

Csütörtöktől a megérdemelt 3,5 hét szabim, bár most látszik, hogy egy nap be kell ugranom. Legalább bevásárolok sok gyümölcsöt a cég mellett.

Kócos ideugrott egy fél napra, mert kiborult a tanulástól, egyébként is szikáran izmos, de a két hét alatt 5-6 kg-ot lefogyott, nagyon durván néz ki. Terv nem sok. Vele körvonalazódik 1-2 program, amint nyugi lesz, a szülőkkel talán erkélyen keresztüli, talán maszkos látogatás (én nem örülnék, mégiscsak öregek), meghát a karácsony nem is a szívem csücske. Beígértem egy hosszabb írást. Küldenem kell s.k. ajándékot egy kreatívos havernőnek, mert vásároltam tőle és meglepett egyik kedvencem ékszerével, amit ezerszer tapiztam már nála (majd mutatom azt is), de ötletem sincsen, mit kreáljak, utálok nyomásra alkotni. Papírkutya különítmény tali. Gé nyúz, hogy csináljunk kb. bármit. Té elkezdett szervezni, de még egy szabadtéri sétához sem voltunk mind egészségesek. Kéne ismételgetni a nyelvtant, mert lassan a jelenidős ragozással is szenvedek. Régi és mostani kollégákkal csapunk egy online iszogatást, mert hagyomány évek óta, hogy megszervezem az überpuccos karácsonyi fogadás előtti iszogatást egy harmadosztályú helyen: ócska italt csipkében és bongyoran. Hát, most itthonról, remélem, jó lesz.

A lakásban nyittatok még egy erkélyajtót (a mostani is franciaablaknak látszik), és áttetetem a cicakifutót a terasz nem használt végébe, nagyobb lesz és végre a lakás is rendesen szellőzni fog. A mostanit meg akkor használjuk, ha ki akarunk vinni valamit, egyébként a hálószobából kényelmesen ki lehet járkálnunk. Kint meg magyobb rész marad egyben akár kettőnknek napozni, grillezni, ebédelni. Jó lesz, a héten jön az ajtós felmérni.

Meg a konyhát akartam befejeztetni, de oda túl sok a nem tökéletes ötletem, majd még alszom rá párat.

Szilveszterkor immár harmadszor Kócossal leszünk, nem is hiányzik más aznapra. Januárban meg lesz pár szülinap, névnap fogalmam sincs, hogyan megtartva, nőgyógyász és endokrinológus kontroll (addig le kell fogyjak 40-50 kg-ot, mert lecsesz, joggal, az elmúlt 3-4 hét kb. zabálással telt. Nekem csak úgy megy a gondolkodás, engem igazol, hogy az nagyon sok energiámat éget el: csak egy kilót híztam vissza.

Majd holnaputántól...)

Na, most, hogy végre beleférek hordom a három éve vett sárga dzsekimet szürke sapkával (mert mi más menne a sárgához igazán), a Pantone ma kijött az év színeivel: egy élénk sárgával, mellé egy általánosszürkével.

Divatot teremtek.

Meg Bé megtalál szemüveg nélkül is.

pantone.com

A hír(ekenfelbaxás)csökkentés jól megy a napi háromszori hírportálcsekkolással. A mobilfüggőség még nem, kamerátlan megbeszéléseken nézem a telefonomat, mosdóba viszem, totál rá vagyok kattanva. Dolgozom az ügyön.

Volt koronavírus miatt labilis lelkek tréningem kettő (ennél szebben volt megfogalmazva), most már megértem, a nemnagymultinál dolgozókat, ők mit értenek tanácsadáson. Ne, az üzleti tanácsadás valóban megér sok pénzt (párszázmilliót). Ez? Hát, jó volt, meg hasznosan összefoglalós, de Drpr, a régi pszichiáterem (nincs új!) már tizensok éve a kezembe adott E. Tolle könyveket. A tréningeken azt rágtuk át, amit úgyis tudunk. Max. nem használtuk, tehát hasznosan összefoglalós.

Mondjuk tök jó lett volna, ha nem az éves zárás totális közepén van, estébe nyúlnak a napjaim, ma meg be is kellett menjek, erre bent kiderült, hogy nem is, mert valaki elcseszett egy adatot, újabb napokat várunk, meg a cég lóg nekem pénzzel, mert én fizettem, de elvesztünk a bürokráciában, tehát egyelőre nem kapom meg.

Majd a folyosón elcsípett egy kolléga, hogy kéne reprezentálnom, én meg nem vagyok reprezentatív amit nem szoktam, nomeg pulcsi-bokacsizmában voltam (legalább fehér pulcsi, lakk csimma, meg szépen voltam sminkelve, a L. Mercier Translucent Loose Setting púder tényleg csoda!!! Amiből a fele nem látszott a maszkban. Remélem, a homlokomat előnyösre sminkeltem.) Mentem, mosolyogtam, készítettem fotókat az ünnepi pillanatról, amint aláírják a szerződést és mindenki örül), aztán hazarohantam, mert 1. a tilos héten voltam bent, másik hetes vagyok, 2. kezdődött az évértékelő (meg vele párhuzamosan még egy meeting, annyira fontos ember vagyok, hogy ezeket rendszeresen le kell mondanom még égetőbb megbeszélések miatt), aztán papírmunka ezerrel, lassan zár a HR, a számvitel, a pénzügy, a projektem, buknak ki az egyenlőtlenségek, kapkodás.

Engem hívnak fel, hogy hatással vagyok a beszerzésre, rájukpirítanék-e, mert az idei kiszállítás nem lesz meg, ha fel sem töltik a rendszert, én meg mumusolok, mert rám néha valóban hallgatnak.

Exfőnököm, aki másik osztályon dolgozik, ma kirúgta egy fix kollégáját, meglepődtünk.

Életem nihil, Kócos szakdolgozatot ír, meg a programot hozzá, a kvíznek vége egy időre, a nyelvsulinál eredmény, hogy a fura tanárhoz ketten jelentkeztek, ezért nem indult vele a tanfolyam, de visszahívták a régit, és mivel én is ludasnak érzem magamat, hát jelentkeztem a cuki nőhöz, nem árt.

Elkészültem egy fülbevalóval, egy lógóval meg egy medálhoz készítettem egészen szép láncot, összeszereltem, volt pár óra munkám benne, majd mutatom instán, csak az a helyzet, hogy irtó lusta vagyok befotózni a kész ékszereket. Nem is értek hozzá, nem is sikerül jól, a képszerkesztés idegesít, a fotózáshoz természetes fény is kéne, ami nincs, bár a meglévő legalább szórt.

A kis próbálkozás, hogy szakik kitisztítják a szifonomat nem jött be, sajna csőgörényest kell hívnom, mert néha bugyog a mosogatóm, ne legyen nagyobb galiba belőle. A két villanykapcsolót is átszereltettem velük, maaaajd a távozásuk után kinyitottam az addig zárt hálót, és láss csodát: ott nem volt áram. Visszajöttek, két órát a hibát keresték vasárnap, majd le akartak rázni, hogy biztosan véletlen (annyit azért értek az áramhoz, hogy a 15 évig semmi baja kapcsolóban villanyszerelés után 10 perccel váratlanul eltűnő áram összefüggésben lehet a szereléssel), újra szétszedettem velük, és bingo, az egyik kábelt nem kötötték vissza. Jó.

December 17-től vagyok szabin, addig még 1-2-szer bemegyek, utána január 11-ig(!!!) ilyen terveim vannak, mint Papírkutya Különítménnyel babázás, maszkos séták cimbikkel, Anyuval, egyedül, jóltanuló Kócos esetén vele jövés-menés. A karácsony vagy kimarad, vagy én addigra egy hete nem látok embert (ettől még fertőzhetek!), talán maszkban egy szülői látogatás. Ha lehet, inkább ők nálam. Vagy nem tom, apámat soha nem engedem ide, legyen ez az ajándéka.

Tehát ilyen izgalmak mellett melyikőtök csinálna mást: tegnap este teszteltem a memóriámat, hány magyar népdalra emlékszem.

Egészen meglepően sokat előhívtam. Mármint az első sor sosem ugrik be, de szépen rákerestem az Ortutay Gyulás gyűjteményre, és második sortól több tucat ment. Megnyugodtam, mégsem kell a harley-mra nagymagyarországos matricát tennem az egészséges nemzettudatom érdekében.

A diétával leálltam, mert képtelen vagyok figyelni, ha nem eszem és ééén, aki soha nem hibázom és erre tök büszke vagyok, most kétszer is. Rettenetesen haragszom magamra!!!!!

Három embert érintett, akiknek pár perc munkájába került kijavítani és mind(!) kinevetett, amikor felhívtam, hogy elnézést, de hibáztam, majd még egy negyedik, akinek készítem a kimutatásokat, is megnyugtatott, hogy én sosem szoktam, mások állandóan. Nem, ez nem nyugtat meg, én nem szoktam hibázni.

Max. népdalok első sorait elfelejteni. De azt a táncházban/tábortűznél sosem kell tudni, valaki mindig elkezdi, ugye.

Szeretem az apró visszajelzéseket: kitették a tavalyi karácsonyi festésemet az adventi dekorban, vagy hogy Papírkutyus az általam varrt mackóval játszik.

---

Kócos csak egy napra ugrott át hétvégén, sütöttünk, sakkoztunk (semmit nem tudok a sakkról és ez zavar, Rubik-kocka algoritmusokra is ő tanított), sétáltunk, elrohantunk elcsípni a fényvillamost, felszereltük az izzósort, kész a karácsonyi teraszvilágítás. Ő a következő hetekben szakdolgozatot ír és államvizsgára tanul, szóval nem sok értelmét látom kivenni a szabimat, hogy semmittegyek 3,5 hétig. Viszont kötelező kivenni, ha máshogy nem, hát jövőre áttolva folytatólag. Tizenkettedikéig lemennek az éves zárások, addig két tréningem lesz, utána a fű sem nő. Még agyalok.

---

Megérkezett egyik kreatívos havernő óriási kedvezményével az alapanyagom, egy másik havernő küldte diy magazinok, amiből készíteni fogok pár ékszert, de egyelőre karácsonyra szöszölgetek, megnyugtat.

---

Jön black friday bélelt bakancsom, mert féláron volt a rég kinézett. Karácsonyi pulcsim, ha a kertbe elugranék a szülőkhöz, ünnepi legyen. Várok egy kis deciem csomagot (-23%), rég ki akarom egészíteni az arcápolási rutinomat, bár még mindig a nem kenek rá semmit, csak kíméletesen tisztítom és marhára vigyázok rá a leghatásosabb. Van már tolómérőm az alapanyagaim méréséhez. Mini fűrészem, faanyagok egy 2D karácsonyfához, bár még fejben sem állt össze. Jött nyomtatóm, mert home office-ban hasznos. Meg csak úgy kinyomtatni az oktatási anyagokat, hogy ne folyjon ki a szemem az állandó képernyőnézéstől. De papírt a cégtől hozok bele. Meg a teát is innám az irodában is, azt bunkóság elhozni? Ott romlik meg.

---

Napokkal később jelennek meg a posztjaim a feedly-ben, miközben a blogban látszódnak, ha tudtok megoldást, írjatok légyszi.

Az előző poszt nem mindenkinél látszik. Itt meg nem enged linket formálni belőle.

https://tobber-elete.blog.hu/2020/11/23/oszi_toltodes

�

Oké, cuki üzenet továbbra is jöhet, az unatkozó fotelhuszárok alaptalan kritikái nem érdekelnek. (Azt meg nem is értem, hogyan jött le, hogy nem szeretem a gyerekeket. Fun fact: de. :D)

Kócos nálam volt több napot (nem, ő már nem gyerek, 27, bár egy lelkes kamasz néha, a szó legjobb értelmében), hagytam magamat sodorni. Sétáltunk több órát a hideg napsütésben kézenfogva, avart rugdosva, fánkot majszolva, sütöttünk, rendeltünk, ettünk ágyban meztelenül, masszírozott, filmeztünk, felszereltük az adventi égősorokat, akasztókat, új polcot, telepített valamit a gépemre, játszottunk a macskával. Szeretek hozzábújva aludni, ébredni, megnyugtat... A héten még jön, aztán három hétig megint nem. Kicsit feltöltötte az akksimat.

Elhagyta a száját, hogy mi tíz év múlva is együtt leszünk, de szerintem csak nem gondolta végig, milyen öreg vagyok.

A cégnél év végi káosz, semmi nem stimmel, nehéz hozzászokni. Ellenben 12-én leáll az élet és még monstre karácsonyi puccpartik sem lesznek idén (hová veszem így fel az évi egyszer hordható csillogós rucimat??). A 3,5 hét szabim esélyesen december 11. és január 4. között lesz. Szeretnék kivenni egyben több hetet, kikapcsolni a céges telefont meg a gépet is alig nézni.

Rettenetesen hiányzik, hogy nyáron nem pihentem.

Egy hetet nyelv-ismételgetésre szeretnék szánni idén is, nagyon sokat használt. Előrébb nem jutok, de legalább nem felejtek.

Utálok mószerolni, de a suli nyaggatására finoman jeleztem, hogy az új tanár személye miatt nem szeretném most folytatni. Nehezen bírom, ha hosszas litániákban kioktatnak minket a mondat közben már ki is javított hibáink miatt, az ilyen alázós módszer engem frusztrál, nem ösztönöz (meg nem voltak szókincsfrissítések, mint a réginél, meg mindenki végighallgatja a másik öt nyekegését, míg a réginél kettesével csetszobába mentünk, végigbeszéltük a 90 percet). Jó, ennél finomabban fogalmaztam.

A home office-t imádom, kevesebb hülye talál meg (el ne kiabáljam), csak a totál csenddel kell megküzdenem. Vettem egy kis nyomtatót/szkennert (elég lett volna a nyomtató, mert a mobilom gyönyörűen szkennel*, de így is olcsó volt), ezzel még kevesebb ok van a bejárásra.

Jövő kedden megyek, utána idén, remélem, nem.

Rendetraktam/kitakarítottam három szekrényrészben, nagyon tetszik, hogy átlátható, könnyen megtalálok bármit. Ideje beszélnem az asztalossal, egy kis konyhapultrész még hiányzik, és néhány polc is jól jönne, a karácsonyi ajándékomat is ebbe kérem bele.

Közben megtaláltam a diplomáimat, amikről csak gyanítottam, merre lehetnek. Meg a leckekönyveket, és bakker, nem is voltam rossz tanuló!!!! Hogy megrondít az emlékezet, egészen vállalható jegyeim voltak, néhány szigorlatra büszke vagyok.

Nomeg a 15 éves szakítólevelét ex-Pasinak. Direkt tettem el, hajlamos vagyok mindenért magamat okolni, de az a hazugságáradat, amivel magát mosdatja, mindig szembesít vele, mekkora hazug szemétláda volt (a hírek szerint most is).

Egyre többet gondolok rá, hogy Luciánál kizárólag az egészséget kívántam erre az évre, nem is tudván, hogy micsoda értéke lesz. Szerintem a következő évre is ügyesen, ugyanezt.

Na megyek kreatívkodni, este kvíz…

*CamScanner app androidon

Akárhogyan számolom, idén még három és fél hét szabadságom van. És hat és fél hét az évből.
Ideje szabira menni. De minek is? Munka van, nincs utazás, nincs karácsonyi vásárlás, minek dekoráljak, nem lesz semmi karácsonykor, szilveszterkor.
Kreatívkodjak? Hurrá, becsavarodom magamban.
Tornázzak? A macska imádja, amikor a földön vagyok, fészkelődve alámkucorodik, kiül az arcára a világboldogság, én meg röhögve abbahagyom. (Legutóbb mondjuk azért hagytam abba, mert történt egy kis alom-baleset (vele, nem velem), úgyhogy a fél lakást (incl kanapéhuzatmosás) takarítottam utána. Hiába, a macskám megtanított elengedni. A csírátlan lakást feltétlenül.)
Hívott a nagyrészt ismeretlen cicás csapat skype-olni, alapból szeretek idegenekkel ismerkedni, de most nem hiányzik.
Hívtak moderátornak egy fb csoportba, nagyon cukik, de nem hiányzik még több net, a vita, a miért engedted be a másik posztját, miért törölte, ki a hülye...
Hívott ismerős édességeket tesztkóstolni. Hát, sem nem szeretem az édességeket, sem nem akarom a napi kalóriáimat elhasználni értelmes tápanyag nélküli ételekre, hiába nem szoktam a szénhidrát-keretemet kimaxolni.
Olvasás. Séta, ha épp akkor lehet (bár az utcámban senki nem jár). Kabátban teraszon almamajszolgatás. Jesszusom, mikor lettem nyugdíjas?

---

Na ki az, aki évek óta várja, hogy visszaálljon a ciklusa 28 naposra 23-25-ről? Na ki az, aki pont kéthetente jár be?

Na ki az, akinek végre 28 napra jött meg?

Na ki, az, aki megint első napos görcsökkel fetreng az irodában? :D

---

Elugrom szülőkhöz kerítésen keresztül boltolni, meg ex-beteg kolleginának átdobok valamit, kvíz este skype-on, csütörtökön Kócos, pénteken nyelvóra, szombattól hétfőig Kócos, felőrlöm magamat, menni akarooooook!!!!

Nem iszom, nem drogozom, én netfüggő vagyok.

Rém káros a lelki egészségre.

Elképesztően hosszú órák mennek el minden nap levelezéssel, fórumokkal, politikai kommentszekciók követésével, feminista vitákkal, melegek megvédésével (legalább a saját közösségemben ne!). Gyűjtök és utalok rászorulóknak.

Meghallgatok érdektelen embereket, akik nálam ventillálnak (tuti, hogy én vagyok a világ ventillálásmágnese, mindenki nekem rinyálja el a panaszait. Mondjuk én nem sokukat érdeklem. Legutóbb maszk nélkül kellett végighallgatnom egy kollégám házassági válságát, miközben 1. nem sokat tartok a házasságról, 2. a pasi azt nem tudja, nekem van-e valakim, vagy mi a hobbim, hol végeztem, kb. semmit, 3. udvarias fejem van, de őszintén lexarom a lelkem mélyén). Néhány emberről már előre tudom, csak azért ír rám, hogy kirinyálhassa magát. Ez sem túl lélekkímélő.

Nagyon-nagyon sokan írnak.

Elmegy az idő és kifolyik a szemem. És nem profitálok belőle, nem töltekezem, csak leszív.

Plusz a munkám is minimum napi nyolc órában a géphez köt, ugye.

Lépéseket kellett tennem a mentális egészségem érdekében.

Kijelöltem a határaimat.

Nem szeretnék sosem látott emberekkel és az exeimmel levelezni.

Nem fogok idegenekkel vitábaszállni. (Erről sem.)

Nem reagálok ismerősök provokációira (családom ebben erős).

Leállítottam olyan ismerősök követését, akik nettó hülyék értetlenek.

Napi max. háromszor nézek rá a hírekre és főleg hanyagolom a kommentszekciókat, ez a vírus/politikai helyzet a legintroveltáltabb butából is kihozza a megmondóembert.

Az ego blogokat egy éve nem olvasom.

Megtartom a baráti, cimborás, kreatívcsajos és Kócosos cseteket, a kollégás heti két csivitelést, a nyelvtanfolyamot, meg a kvízezést. Meg a Netflixet, elszól a háttérben.

A lentiből a naplót vezetek jött be a legjobban. Merthogy ez a blog napló, nem témaindító poszt: A mailboxomból kitűnik, néhányan párbeszédnek veszik. Kérlek, ne. Nem akarok erről vadidegenekkel levelezgetni. Ha ez nem érthető, tényleg nagyon sajnálom, senkit nem áll szándékomban bántani. Ne vegyétek személyeskedésnek. De akkor jelszavas lesz a blog. Ezen most gondolkoztam el először, mert nem szeretném.

(Fontosnak érzem hozzátenni, nagyobb részben vannak a kedves olvasóim, akik támogatót tudnak írni, azt szeretem, ha ilyet írtok, na. :) Jókor mondom, alig olvasom az emailjeimet, automatikus válaszokat küldök hetente.)

És akkor jöjjön a digitális detox. Meg a szünettartás, ha túl sok már. Mert itt ez, az internet, túl sok és nem sok hasznomra van.

Megyek is hangoskönyvet hallgatni, miközben kreatívkodom. Elkészült a nyaklánc, meghorgoltam az éjjel hat angyalkát, felszereltem az új lámpát. Hajat festek és egyenesítek, holnap emberek közt leszek, sütök valami illatosat és várom, hogy lejárjon Kócos lappangási ideje. Ha nem beteg, jövő héten ismét kétszer jön majd. Skype-on nem az igazi, ez sem.

Forrás az insta oldaluk

Egyre nehezebben bírom a bezártságot, egyedüllétet, ami a karantén óta felforgatta a régi kis életemet. Minden programom emberekhez, külső helyszínekhez kötődött.

Meg az endokrin szerektől szívdobogásom van, szorongás, érzem, hogy magasabb lett a minuszos vérnyomásom, remélem, már csak pár hónapig kell.

Ma skype közben bőgtem el magamat (lenémítva, nem terhelek senkit), meg idegesít Kócos idegessége, mindenki kurvára önző a környezetemben, erőszakolják rám szinte idegenek a lelki gondjaikat, de ha segítséget kéne kérnem, nem tudom, melyikükre támaszkodhatok. Futok barátságok után, rendszerint hiába. Nem kérdeznek vissza, én hogy vagyok.

Keksz töredéke a régi mennyiségnek, ettől nagyon a falnak megyek.

Idegesít, hogy nekem mindenhez jó arcot kell vágnom. Ha óvatosan jelezném, hogy valami nekem bántó, akkor is én vagyok elküldve. Bexarás! Teljes gyerekkorom így telt. Bármi gondom volt, Anyám magára tudta fordítani, a végén nekem kellett támogatnom, vagy alapból én voltam a hibás. Zseniálisak az ilyen emberek! Jól megtanultam, hogy kussoljak és nyeljem le, ha valami bánt, ne álljak ki magamért, mert csak én jövök ki belőle vesztesen. Ejtőernyő nélküli zuhanásnak érzem az egészet, magamat értéktelennek.

Nincs kedvem a mentőcselekvésekhez. Nincs kedvem ékszert készíteni. Súlyzózni. Cicázni. Énekelni. Spanyolozni. Sminkelni. Festeni. Horgolni. Itt vár a sok alapanyag és csak nézek ki a fejemből. Nem alszom. Sokszor a fogmosáshoz is egy órát győzködöm magamat.

Nincs munkahelyi visszajelzés. Nincs tánc, mozgás. Cimborák. Játékok. Iszogatások. Suli. Színház. Étterem. Hobbitanfolyamok. Utazások. Nekem idén Málagán kellett volna napoznom és New Yorkban csatangolnom, jónéhány fapados hosszúhétvégével és szülinapi wellness-szel együtt! Család. Vagy csak beülni a kocsiba és járni egyet. Közösség. Rendszeres keksz.

Nem emlékszem, mikor nevettem egy igazán jóízűt.

Tökegyedül nézem a falakat otthon. Vagy munka után kimegyek a sötét és kihalt utcákat róni. Rém izgalmas.

Másfél hét a nagy magyar vállalkozónak egy cipőtalp ragasztása, pénteken mehetek érte, direkt rákérdezek, hogy munka után, persze, menjek hatig. Majd ötkor már zárva volt, új nyitva tartás, mehetek ma. Anyját. Több kreatívos rinyált, hogy nem fog megélni, hát gondoltam, rendelek tőlük kézműves dolgokat, amikre egyébként is vágytam tőlük. Fél év alatt EGY(!) teljesítette a kérést. Nem kell a pénz senkinek, ha dolgozni kellene…

A posta itthagy értesítőt, hogy nem voltam otthon (de!), mehetek be csomagért, vagy díj ellenében(!) újrahozzák. (Legális ez?) Telefont nem vesznek fel, hogy akkor díj ellenében. Majd a postán kioktat a nő, hogy nem is hozzák ki a csomagokat, napi 1-200 ilyet szegény nem cipelhet! Egy 5 dkg-os játékkártyáról van szó és nem tehetek a munkaerőspórolásaikról, egy el nem végzett kifizetett szolgáltatásról van szó és még nekik áll feljebb (és nem, nem hőbörgök, még így is mosolyogva kotródom el, bocshogyélek). Ma ismét mehetek be, jött valami, csak smst küldtek. Mindent házhoz rendelek, harmadszor nem hozzák házhoz (kifizetett szolgáltatás a házhozszállítás).

Elhoztam, jött az értesítő, hogy egy újabbért mehetek be. Bammeg! Megkérdeztem a postást, aki egyébként hozott nekem valamit(!!!!!), hogy ez hogyan is van: HA nincsen rajta az emailcímem vagy a telefonszámom a borítékon, akkor kénytelenek kihozni, mert nem érnek el. Hát, majd megkérem az eladókat, hogyan címezzenek.

Sokat elsírom magamat, sokat gondolkozom, hogy abbahagyom, nem megy.

Tudom, meg fog jönni. Az ember azt hinné, a sokszázadik menzesze már nem terheli meg. De. A fél életem menzesz, vérszegénység és görcsölés.
Nagyon nem jó, nagyon.

Elkértem a régi pszichiáterem elérhetőségét egy kolléganőtől, agyalok, bejelentkezzek-e online, de (bár anno megmentett) ezzel a helyzettel ő sem tud mit kezdeni, nyilván. Túl kell élni (ha nem ölöm meg magamat), meg mihamarabb leállni a gyógyszerekkel.
Tudom, mert sokan írják, hogy ugyanígy éreznek, nem vigasztal persze, de megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül.

15. Elkezdtem a 15. évemet ennél a nagymultinál. Sosem hittem volna magamról, hogy én egy nagymultis ember vagyok és élvezni fogom.

Millió szerteágazó feladat, rendszerek, folyamatok, sok-sok főnök, és kvázifőnök, sokszáz ember élete, sorsa, viszonyai, karriertörténete, vagy (aki felvett) bukása.

Végtelen rugalmasság, alkalmazkodás, csoda, hogy a covid-szitut is így megoldják. Nincs umbulda zsebbe fizetés, mint előző, magyar cégeknél, van érdekképviselet, egészségbiztosítás, bónuszrendszer. A projektesek istenítenek minden megoldott feladatnál, meg olyan cetliket hagynak az asztalomon, hogy hiányzott innen a mosolyom, legyen szép a napom, és akkor az ember szívesebben végzi el, mintha rámorrannak valami dafke félreértem, ezért lekezelhetlek böffenetet.

De főleg a sok színes ember, izgalom szórakoztat. Meg sosem ebédeltem régebben skype-on a kollégáimmal, vicces.

---

Tegnap bent voltam, de egy nap alatt hat ismerősről derült ki, hogy covidos jelenleg és ebből öttel találkoztam személyesen az elmúlt hetekben (egynek meg a fiával), van, amelyik még az asztalomon hagyott iratokat, szóval ha lehet, én nem járok be ezentúl…

Elengedtem a félelmet, hogy megkapom-e (még ha meghalok, sem nagy veszteség a világnak, oké, maszkot hordok, fertőtlenítek, házhozrendelek, ahogy kell), de a szüleimet el kell kerülnöm, rettegek, hogy megfertőzöm őket.

Apu 76 éves, cukorbeteg, magas vérnyomásos, irtó gyenge egészségesen is, Anyu 74, pajzsmirigyes, ízületes, ő anyukája 102, így sem látogathatja.

---

Este már Kócos is bejelentkezik a megfogyatkozott kvízezők közé, lefedi a területet (szuperhősök, mesék és rajzfilm), amihez nem konyítunk.

Aludni képtelen vagyok, akkor viszont fogyni is, ma munka után bedobok egy meleg kakaót, vagy mire aludtam el gyorsan gyerekkoromban…

(Amikor a főnök szobájából az online megbeszélés közben honfoglalózás hallatszik.)

Pénteken határidők idegesítettek, munka után spanyol, ami véletlenül jól ment, és sosem fogom fel, mitől függ, mert agyilag zokni vagyok péntek estére. Utána még skype-on „megvacsoráztunk” Kócossal.

Szombaton kicsit borongós-szemerkélős időben irodalmi séta Bével, majd Kócos hazadobott minket, mármint Bét nem hozzánk, ugye. Az utcám sarkánál kitetettem magamat, olyan pocsék volt a gyomrom, hogy a parkolgatást már nem bírta volna. Bújtunk egész este.

Vasárnap délre sikerült reggelit sütnie, sétáltunk egy hatalmasat, avart rugdostunk kézenfogva, aztán sütöttünk vacsorát és behoztuk a fagyérzékeny növényeimet. Na itt elkövettük a hibát, amit eddig sosem: a cicaháló teraszra nyíló ajtaját nyitva felejtettük.

Én már megengedtem a kádba a fürdővizünket, Kócos koktélt kevert a konyhában, addig kiszellőztettem. Macska ki, úgy hittem, a kifutójába. Kinézek két perc múlva, hogy nem ázott-e t.kig: a kivezető ajtó nyitva! Riadóztattam Kócost, hogy akkor a novemberi sötétben és hideg esőben irány a macskakeresés, a tetőteraszon már nem volt! Kirohant, mire a macsek a lelkiismerettől (vagy a szétázástól) kapcsolva előfutott a korlát és a perem közötti 10 cm-es sávból és visszaspurizott a lábaink között a meleg lakásba. Macskát nincs értelme szidni, így csak megtörölgettük, adtunk neki sok tápot és végre megihattuk a koktéljainkat.

Gyertyafény, zene, Kócos ajándéka fürdősó, sarokkád, nyugalom, relaxálás. Közben a cica levakarhatatlan lett, felült egy dobozra a kád mellé, és végig őrzött minket. Nem akar ő elszökni, csak kíváncsi. Örülnék, ha nem esne le a kertbe a harmadikról, meg rohanna el bepánikolva, nem ismeri a környéket, esőben még a kutyás keresők sem találják meg, hívásra nem jön oda, ha ijedt…

Ma hajnali kelés, Kócos korán kezd, nekem irodai munka csak épp a fűtés nem működik, szétfagyok, este kvíz, holnaptól újra home office.