Tobber életblogja

Itt ömlik a hó és süt a nap! Imádom!

Naszóval felhív egy kedves kolleginám, hogy elbúcsúzzon. És elmesélje, hogy az apja hat éve együtt él régi tánccsapatom egyik tagjával.

(Akiről mindenki állította, hogy a lányokat szereti.)

---

Tegnap kaptam meg a második Astra Zenecát (ami nekem még mindig egy jégcsarnokot jelent :D), egyelőre jobban bírom, mint az elsőt.

Két hét, és ugyanúgy kb. semmit sem csinálhatok, de a parám csökkent sokat. :) Apu két hét múlva kapja a második Pfizert, Anyu júniusban a második Astrát.

Főnököm is érdeklődik, hogy vagyok, közben a másikat úgy kéne kiléptetnem, hogy minden (több tucat!) jogosultsága maradjon, ami a német-pakisztáni-bolgár multikáosz vonalon eléggé elképzelhetetlen, de ezért szeretem a munkámat.

Húsvétkor cimbikkel társasozunk (vagy újra végigcsacsogjuk a napot, még kiderül), aztán ideje a növénynézegetésnek, ki lehet tenni az áttelelt szépségeket. Idén nem akarok sok növényt, a hőség/szél miatt napi háromszor kell locsolni, nem bírja a derekam a sok vízcipelést a fürdőből. Majd ha lesz a teraszon jacuzzim (btw. miért nincsen???), akkor lesz kivezetve víz is.

---

Élvezem, hogy kócosan, melltartó nélküli pólóban csacsogok a kollégákkal, egyre több oktatásra lehet menni, egy négy félnapos tréning és egy két fél napos it lesz egy hónapon belül. Persze tengerbe vizet, mert van olyan szoftver, amit azóta nem használtam, hogy megtanultam, meg a mindfulness izé relaxációi alatt emailt válaszolgattam. Valakinek nem való a relaxáció, pedig a többi részre nagyon figyeltem, na.

Ja, a coachtanonc is cuki volt, elbeszélgettünk kellemesen. Ügyes lesz, de azért a cégnek dolgozó toptrénerek egészen más szint.

Egyik szimpi ingyen jógára fel akartam kelni hajnalban, de 1. képtelen vagyok felkelni lassú mozgásra, 2. túl sok ismerősömet műtötték jógától továbbromló ízületek miatt, inkább kihagytam.

---

Az adóbevallást hagyjátok jóvá a nav oldalán, már fent vannak. Hogy mennyi pénzt tudnék ebből én is használni, meg Dubaiba utazgatni állami gépen!!!

---

Aki tud, utaljon még Bezzegnek, jó?

Amikor a nagypapám a Pénzügyminisztériumban dolgozott és megbeszélést tartott, látta, hogy mindenki szétunja magát. Előkapta a mappáját és az általa készített/előhívott fotóimmal szórakoztatta a munkatársait.

Szerintem ez a legcukibb családi történetem.

Rü-hel-lem a tavaszt.

Tüsszögök, az agyamig viszket az orrom, fejbőröm, tenyérnyi vörös foltok jönnek-mennek a bőrömön és iszonyat viszket, amint ruha ér hozzá, a szemem full vörös, minden pislogás irritál. Próbálok keveset levegőt venni és pislogni. És még nincs is nagy virágzás.

Erre rásegített a nagytakarítás, nincsen vége. Kócossal kimostuk a függönyöket, festékhibákat javítottunk a falon (le-felszerelt légkondi, konnektorok körül), takarítottunk, le-felhoztuk a kellő tárgyakat, és még pár napba beletelik, míg végzek, a Bubbles most ingyen visz-hoz, kevesebb, mint három óra alatt tiszta, száraz, illatos  kanapé- és fotelhuzatokat hozott vissza. Egy leakalappalaztakurva elhangzott a számból.

Az álló porszívóról mindenki lebeszélt, marad a régi.

Belehúztam az elkészített ékszerek fotózásába, rakosgatom fel a netre elég jó visszajelzésekkel. Ma a videokonfon is téma voltam, hogy nem vagyok hajlandó eladásra ékszert, festményeket készíteni, pedig lenne pár megrendelésem. :D Nem, amíg van munkám.

Most nagyon kell koncentráljak, így az Életképeket, a Szomszédok utósorozatát néztem végig a háttérben, arra tudok figyelni, katasztrófaturistáskodni, mondjuk ki. Hát, a Szomszédok gyenge. Az Életképek ellenben ritka xar, soviniszta, verbális bántalmazó kb. mindenki, halálos fenyegetéseket titokban tartanak, mert úgysem szimpi a célpont (mfv???????), valami eszméletlen, hogy ez 2009-ben lement közszolgálatin!
Nem tudom, mekkora protekciója lehetett Horváth Ádámnak, hogy ebből 114 részt hagytak. De a klasszikus színészek profik (kivéve ebben Kocsis Gergelyt), ezredik milliméterszámolgatásnál és mikroöltéseknél, ahol tizedmillik számítanak, meg pont eljut az agyamig. (Igencsak ideje egy új szemüvegnek a SzÉP-kártyából!)

A House of cards-ot kaszáltuk, Kócosnak nem jön be, Lupint megnéztük, cuki, de tele logikai hibákkal, Légikísérő nagyon izgalmas, remélem, kap folytatást, belekezdtünk a spanyol Elite-be, eddig bejövős. Plusz még nézem komfortsorozatnak a How I met your mothert, ami az ötödik évadig zseniális, hangosan nevetek rajta. Nem kellett volna elhúzni tovább, na. Meg a Black listet, még van három évad, de nem akarom elsietni, úgyis jön még új rész.

A Money Heist meg a Killing Eve meg várja a további részeket, mindkettő utolsó évad jön. Meg a podcast-ek ( a cégemnek is van, tök érdekes, csak mondom!), könyvek. Ennyire van időm, kedvem.

Hétfőn nem volt kvíz, hiányzott. Főleg a Tével csacsogás része.

Spanyol gyakorlós megy, a nyelviskolába nem iratkozom be, ellustultam, na.

Minden cimbi nyíg, hogy találkozzunk végre. Engem holnap oltanak megint, védett leszek Húsvét körül, de kb. senki más még nem. Ja, de, TCsV.

Agyalok utazáson is, hátha nyárra összejönne, de a parkettát kéne felcsiszoltatni, a cirkócsere/kéménybélelés is időszerű lassan, plasztikára is spórolok, bár az orvosok csak jövőre fognak ráérni, ha minden jól is megy.

De valami olcsó csak összejön!

Felfedeztem egy közeli éttermet, ahol remek a csirke-rizs-saláta, meg a rántott csirkemell salátával, rákattantam. Felfedeztem, hogy a város legdrágább sznob pékségéből lehet babkát rendelni, ami azon kevés édesség egyike, amit szeretek. Egy maroknyi kerül 760 forintba. Ritkán fogom enni, spórolok, mondom.

Két ismerős apukája halt meg múlt héten, kicsit ismertem őket. :( Illik koszorút küldetni a temetésre vajon?

Ha tavaly március 12-én olyan sms jön, hogy holnaptól home office ÉS egy évvel később március 9-én tökéletesen egyedül vagyok az irodaépület száz fős emeletén, kuvvára beparáztam volna.
Kinyomtatom, amit fel kell adjak, megeszem a finom menzás kéttojásos rántottámat, ahogyan régen és hazamegyek a nap totális közepén.
A szomszédban van állateledeles, onnan viszek a cirmosnak valami finom tápot és póló-kissortban dolgozom tovább.
Soha nem hittem volna el, ha ezt valaki előre mondja.
Az egy másik élet volt.

Beoltottak Astra Zeneca első körrel.

Egyik este 18:31-kor csörög a háziorvosom, hogy a tizes csomagolásból egy penicillinérzékeny miatt megmaradt egy adagjuk, sorban hívja a hatvan alatti egészséges listát, de senki nem vette fel (privát szám, csoda, hogy én felvettem). Odaérek-e úgy, hogy még fél órát várnom kell utána és hazaérek a kijárási tilalom előtt? Gyalog mentem, úgy siettem. Futottam, na, megoldottam. Másnap láz, azóta is néha fájó ízületek, ezek várható mellékhatások. A második várhatóan 4 hétre, pedig az új kutatások szerint 12 hétre jobb a hatékonysága.

Szüleim visszautasították a kínait, szerdán apu megy Pfizerre, Anyu elkíséri, hátha megkaphatja a vakcinát ő is.

---

Apu eljárt a privát bőrgyógyászomhoz, basaliomákat műtöttek le róla. Állítólag a gyerekkori napozás is lehet az oka, állandóan a mezőkön lógott a haverokkal. Kicsit megijedtem. Van sokféle betegségre hajlam a családban, de 99%-ban endokrin bajok. Bével megrendeltettem egy minőségi fényvédőt, jobban fogok figyelni. Napközben 10-20 percre, 1-1 telefonra ki szoktam ülni a napra a teraszra, pedig az is lehet veszélyes.

---

Itt olyan hétköznapi izgalmak vannak még, mint autó átiratás (eredetiségvizsgálat, törzskönyv, forgalmi, kötelező-casco törlés, új kötés). A kocsit hátul kicsit már meg is húzták állás közben, de elengedtem a témát, akkor meghúzták és kész. Az otthoni parkolásit nemtom még, mert egyelőre ingyenes (fun fact: egy utcával lejjebbtől fizetős, ezért az is kap ingyenes 2 000 ft-os parkolási engedélyt a közeli zónában (nem nagy, sajna), akihez kiszorulnak az ingyen parkolók).

Egyébként most sikerült kétszer úgy mennem a céghez, hogy ingyen parkoltam az utcán a méregdrága körzetben, szóval nekem bejön az ingyen parkolós vírusmegelőzés, nem találkozom csúcsidőben a metrón ÉS metrópótlón a tömeggel. (Ma nem írom le többet, hogy ingyen.)

A lényeg, hogy szép, erős, gyors autó, jó vezetni. Hétvégén Kócossal bementünk a városba sétálni három órát, mini idegenvezetést tartottam neki, szerintem sok izgalmat rejtenek a pesti öreg házak.

Aztán bekevertük a falam színét, néhány helyen javítani kell a festéket a nappaliban, hát az fél órás móka volt. De nem volt kedvünk felkenni, ráér.

---

Egy coachtanonc keres gyakorlásra alanyokat, jelentkeztem mára, van némi elakadásom, úgy érzem. Semmi drámai, csak izgalmas lenne tudni az okát.

---

És ha már elakadás: van értelme ismétlésként lentebbi szintű online nyelvtanfolyamra jelentkezni, mint amit már elvégeztem tavaly? Totál felejtem a nyelvtant, a fülem kettéáll és nem sikerül jól ragoznom bonyolultabb eseteket. Sőt.

---

Addig könyörögtem a szüleimnek, hogy rendeljenek házhoz a közeli kedvenc éttermükből az imádott csülökből, hogy fél év után rávették magukat.

Azóta heti kétszer onnan rendelik a menüt, meg disznótorost, meg borjúlábszárat. Fotózzák, küldik boldogan.

Hát miért kellett ennyit könyörögni? :D

---

Találkoztam Papírkutyákkal a játszón, Papírkutyus nagyon vagány mászókabajnok. Beszereztük a tavaszi kertészkedős alapokat az obiban, meg egy gyönyörű filodendront.

---

Nőnapra a kollégák videót készítettek, volt céges vezetős online beszélgetés a témában, a postás raffaellot adott az új hajvasalóm mellé. Amire még rá kéne érezni, vagy majd menni fog a hővédő sprayvel, ami úton van a desztvízzel együtt? Nehéz kérdések.

Nőnapon elgondolkozom, kik mutattak mintát az életemben. Anyu az elképesztő érdeklődésével, mindenről tudni akar, mindent megtanul, kipróbál, használja. Nagymamáim az értelmes és gondoskodó nők képével. Szomszéd néni, aki a világ természetességével élte a pörgős szingli életét. Már nem élő osztálytárs, aki mert bátran kiállni értünk, de közben bájos és szerethető harcos volt. Okos, olvasott, izgalmas nőkkel vagyok körülvéve a mindennapokban. Ki tudja, hány száz ember befolyásolja az életünket naponta…

Pontosan érzem minden ízületi műtétem helyét. :D

---

Az egyik főnököm covidos.

A másik karanténban, mert a párja az és xarul is van.

Egyikkel nem is találkoztam hetek óta, a másikkal maszkban két percre, három hete tán.

Szüleim hosszas agyalás és telefonálgatás után (kb. a teljes baráti körük kutatókból áll, meg hát ők is konyítanak a témához) nemet mondtak a kínai vakcinára. Az egyetlen, amire a nemet javasolta mindenki.

---

Megérkezett Anyu új laptopja, ugyanaz, mint amit bő fél éve magamnak vettem. Kivéve az IPS kijelzője, ami csodás színeket ad. Úgyhogy most, hogy személyreszabtuk neki, megkértem, hadd cseréljünk. Ő netbankolni meg gmailezni használja, én netflixezni.

---

Kócost rávettem, hogy pakoljuk át a tárolót, magyarul ő pakolja át, én meg télikabátba burkolózva kapcsolgatom a lámpaautomatát a teremgarázsban. Tegnapra kellettek a régi kocsim nyári gumijai a tároló legbelső pontjáról és egyedül meg sem bírom mozdítani azokat. Ha meg már úgyis kirámolt mindent előle…

Arrajárt két kedves szomszéd, egyik rákérdezett a bemutatkozáskor, hogy a testvérem-e (szőke, zöldszemű és szikár alkat, ja és fiatal, én egyik sem). :)

Szegény nő, de zavarbajött a válaszunkra, hogy reméljük, nem, és vigyorogtunk.

Felértékelődnek ezek az apró small talkok. Hétfőn bent jártam, teljes döbbenetünkre öten összetalálkoztunk a folyosón a másik cégtől, ennyien ritkán vannak bent, örültünk egymásnak.

---

A kocsit megvettem. Kompakt, szép, gyors, intézem a papírokat, a régit elvitte Az Autós Emberem a saját apjának. Örülök, hogy nem bontóba kerül!

---

Újrakezdődött a nyelvi gyakorlás, milyen az ideális pár a téma, Kócos a hálóban figyel fél füllel és ért valamennyit spanyolul. Hát mit mondhattam volna?

---

Kócos meglepetésből reggelre letakarította a jeget a kocsimról és hagyott egy szivecskét a visszapillantómon. <3

Na, ki az a blogger, aki előbb kapja meg az oltásértesítő levélkét, mint a saját, 30 és 32 évvel idősebb szülei?

Úgy tűnik, ez az endo-pajzsmirigy-ir káosz vagy talán az asztma előrébb helyezett a várólistán (véletlenül sem az, hogy 45 leszek!), és elfogyott az öregebbeknek is adható Pfizer, esélyesen csak csitri hatvan alattiaknak adható vakcinával hív majd a háziorvos.

Válogatni fogok, ha lehet, ha nem, akkor hátrébbállok.

Ha olvassátok Bezzeg Franciaországbant, és/vagy akad egy kis pénzetek jótékonykodni, akkor neki most jól jöhet:

https://bezzegfranciaorszagban.blogspot.com/

Donate gomb jobb felül.

És szurkolunk neki ezerrel!!!!!

Az emberi beszélgetések hiányoznak veszettül. Ezért is imádtam a hétvégét. Szombaton korán átjött Kócos segíteni sütni, takarítani, aztán jöttek a cimbik társasozni. Hármukat hívtam, de egyikük párja, aki utál társasozni is velük tartott. Így viszont nem játszottunk, hanem végigsztoriztunk 4-5 órát, szerintem haza sem értek a kijárási tilalom előtt, annyira nem akartak indulni.

Hát, nagyon ránkfért. Régi utazós sztorik, meleg történetek, házfelújítási kalamajkák, csak úgy repült az idő.

Örülök, hogy Kócost így befogadták, mondjuk elég kellemes személyiség…

Aztán pillanatok alatt rendetraktunk, és vasárnap elmentünk a mégsem adták el toyotát megnézni (gondolom, kiajánlották valakinek, akinek mégsem kellett). Elvihettük egy fél napra, épp ideális autókázós időnk volt.

Mentünk három hatalmas kört a városban, megmutattam a másik lakásomat, meg a város másik végén Anyuék kiadott lakását, mentünk sztrádán, meg hidakon, keringtünk kertvárosban, megálltunk nálam ebédelni, majd átvittem Anyunak megmutatni (az autót, Kócost nem). Este még csacsogtunk a kocsidealeremmel, aki nem mellesleg családi barát, de hát Zugló egy falu.

Olyan volt, mintha nem is keringene ez a vírus mindenhol… Most hétvégén Papírkutyákkal és Papírkutyussal játszózunk meg számolatlan újabb növényt szerzünk be obizunk, Kócossal kipakoljuk a tárolómat és veszünk bele salgó polcokat, kicsit kitakarítunk, rendet dobunk.

Addigra, remélem, megérkezik az Anyunak rendelt új laptop, arra feltelepíti a windowst, az én gépemet is rendbe kell pofozni, elleszünk.

Az előző évi teljesítményértékelésemet lezártuk, önértékeltem és főnököm értékelt, meg hét vezető, akiknek egy kérdőívet körbeküldtek rólam. Egyik gyomorideg vége.

Jövő hétfőn új célok kitűzése ÉS a főnököm beszélgetni akar a feladataimról, én szívesen állok elébe, de hadd ne én mondjam meg, mit kéne pluszban bevállalnom. Másik gyomorideg ezerrel dolgozik bennem.

Törökülésben, ölben laptoppal az ágyon, kint a napsütés csillog vakítóan a havon, a cica lesi a madárlábnyomokat érdeklődve.

Játszóspóló, home office konty, miközben a házhozszállított új parfümömben illatozom és matt vörös ajándékrúzs virít a fejemen (fun fact: irtó xarul áll).

Kócos, ha olvasol itt, ne olvasd a blogot, légyszi, nem szeretném. :)

(Tegnap felugrott a keresőmben egy pillanatra a blog adminoldala, és nem szeretném, ha az itteni ventilálásomat olvasná.)

...mintha írnék ide bármit. Elvagyok, egy többnapos fejfájás és fél napnyi kettőslátás után eléggé megijedtem. Összepakoltam egy kórháztáskát, ha mentő kéne, nem kellett, de nem vagyok fényesen.

Közben dolgozom, havi két nap bentről, heti két informális kollégás megbeszélés, kezdek becsavarodni, ontom az ékszereket, megkértek, hogy segítsek egy angol gyakorlós felkészítésben egész napos beszélgetéssel, hát jó, a spanyolom végetért, az autó nem az enyém lett, Anyu szerénykedik, hogy ne őket jelöljem meg halál esetén kedvezményezettnek az életbiztosításomban, de akkor ki mást, szerzett nekem egy vérnyomásmérőt, hogy tuti magas, 105/70, nem magas, a cégnél szigorítottak és ffp2 maszk a kötelező, ergo valami történt, sajnos tél elején már három halottja volt a cégnek, azóta többről szól a folyosói pletyka. Találtam ikszelős salátabárt, erre az Árkád befalazta, szörnyen étkezem és alig mozdulok ki, Kócos nálam van hétvégéken, vele egy keveset. Irogatnak régi tinderes fiúk, mintha egy másik élet lett volna. Hétvégén három cimbit áthívok társasozni, meg elfogyasztani az alkoholkészleteimet, Kócos is szereti őket, farsang is van, egy kis fánkozás sem árt.

Valami nem kóser velem, nem tudom megfogalmazni, mintha másnapos robotmódban szédelegnék. Meg hiányzik a régi életem.

Azt mindenki elregéli, hogy megvesz egy kütyüt, aztán nem referál, hogyan szuperál.
Mesélek.
Szóval van egy IPL szőrtelenítőm öt éve, Philips Lumea alaptípus, tavaly rászántam magamat a teljes kúrára.
Amit ígér: 8-12 kezelés után fél év teljes szőrtelenség átlagos (sötét) szőr esetén.
Nekem nem átlagos. Van egy titkom, régen játszottam filmben: egy hétig nem szőrtelenítettem és én játszottam Chubakkát. Kicsit fáj érzékeny tájékon, meg tetű lassú (4-5 mp telik el két villantás között, rá kell szánni az időt). Most tartok 8 kezelésnél, az apphoz képest kicsit ritkábban szántam rá az időmet.
A karom 95%-ban szőrtelen, a maradék is vékonyodott, lassabban nő. A hónalj 80%, láb szintén. Az arcon csak egyes fokozaton nem fáj, ott 60% körül látom. Intim meg hááááát nagyon fáj, ott kímélősen nem is látszik változás, de a többi tájból kiindulva rászánok még pár alkalmat, várható volt, hogy a 12 alkalom kelleni fog.
Kevesebb szőrbenövés, gyulladás, viszketés, a bőr puhábbnak érződik.
Összességében nyújtja, amit ígért. Nem várható csoda tőle, de nagyon-nagyon megkönnyíti a mindennapokat.

Ha van időd 4-5 másodpercre három négyzetcentinként.

Nem bírok aludni. Én. Igen, kevés az inger, nem fáradok le sem fizikailag, sem szellemileg.

Egy ideig erőltettem, hogy lefárasszam magamat, de a kedvem is elment azóta. Gubbasztok, meg éjjel csokit eszem. Én.

Hajnali kettőtől alszom és rosszul. Reggel nem bírtam felkelni, nem mentem be az irodába, úgyis csak 3 papírt kell feladjak postán, az ráér pár napot. (Mármint egyébként dolgozom, pörgök felügyelőbizottsági ülés előkészítésen, a miniprojektemhez elkészült az IT felület, ma adom elő a három felkért tesztelő kollégának a teendőket.)

Pedig ez az überkedvenc időszakom, havas a tető és süt a nap, tiszta a város levegője, nem értem magamat.

A begubózásnak van előnye is, békénhagynak sokat kreatívkodom, kész van jópár ékszer, majd felrakom.

Nem tudom elképzelni, hogy a régi élettempóra fel fog pörögni minden valamikor is.

Kócosnak sikerült a pótvizsgája és azonnal ötösre, pénteken államvizsgázik, izgalmas. Ejj de utáltam vizsgázni, még a nyelvsulis szintugróktól is borzongtam, nemhogy az államvizsgáim előtt.

Jártam Bével lakberendezős áruházban, meg kávézni mindkettőnknél, kaptam tőle ajándékot a karácsonyfája alatt. A macskám megismeri, bújt összeszöszölni a nadrágját. (A vendéket általában a fotel alól ordibálva fogadja, hogy kopjanak már le, aztán duzzogva belenyugszik, hogy nem mindig az ő szava érvényesül.)

A névnapi kultúrsétánk elmaradt, bepótoljuk, Anyukámat is csak virágküldővel köszöntöttem fel. Aztán csütörtökön felém tolta le a sétapenzumát, megkértem, hogy legalább maszkban, távol ülve jöjjön fel tíz percre.

Nem vagyok jó passzban. Félek, ha ennyire nem találkozom emberekkel, teljesen begubózom.

Mától kvíz, egyelőre Tével ketten lelkesedünk csak, de a pénteki spanyolt is lemondtam, inkább takarítottam meg kirámoltam a ruhásszekrényemet, megyek az adománybolt felé. Még a csomagtartómban van egy rakat holmi, amit oda kéne adnom, nomeg lehet, hogy lecserélem a kocsit egy 4-5 évvel fiatalabbra, akkor úgyis ki kell ürítenem, takarítanom.

Jut eszembe, aki bármit tud a dízel toyotákról, az írjon rám, légyszi. Utcán parkolnék vele, és egyelőre járok vele döcögős dugókban párhetente, ellenben toyota, nomeg 2 000 cm3-s motor. Akarjam?

(A héten elvihetem egy napra, még sosem vezettem dízelt…)

Ti minden városra/helyszínre emlékeztek, ahol valaha jártatok?
Én nem. (Ellenben színházi előadásokra igen. :D)
Bár sok helyen jártam. (És sok darabot láttam, na mindegy.)
Egy német kolléganővel levelezem, ő imádja Budapestet, én meg azt sem tudom, hogy jártam-e az ő városában. Oda 30 km-re biztosan, de náluk???
Méghogy jó lesz öregkorunkban a régi fotókat nézegetni. Szerintem azt a (digitális) albumot meg sem nyitottam azóta, tíz éve. Látom a szüleimet, azon örömködnek, hogy a pandémia előtt 4 hónappal sikerült eljutniuk Szicíliába és tervezik, hová lesz majd a következő utuk.
Dehogy nézik ők sem a régi képeket!

Az egyik nagy kedvenc hónapom.

Január.

Nyugi van, béke, csend, dér, (másutt) hó, tiszta levegő, nincsen pollen. Most épp hétágra süt a nap. A két napja fejgörcsömnek annyira nem jön be, de a három kávé, egy kóla, koffeines saridon sem, szal próbálom így élvezni. Volt aurás migrénem megint, pedig nem szokott ilyen sűrűn…

Akollégák kipihentek, határidők is két hét múlva legkorábban. Munka, megbeszélések a medrükben, az is békésen. Otthonról. Hétfőn beugrottam az irodába egy napra Gével kávézni, elég is volt negyed órát autót vakarni, ez nekem új élmény. Hidegben. Félálomban. Belülről is. Mert oda is fagy. Ha meg rátolom a fűtést, rámcsöpög. Mindegy, örülök, hogy egyáltalán elindult még az akksi.

Kócos hajnalban munkába menet szivecskét meg macskát firkált a szélvédő jegébe, cuki.

Házhozrendelés ismét tökéletes, minden hobbialapanyag, oktatókönyv idejön, csak bírjam megcsinálni végre. Rettentően hiányzik egy salátabár házhozszállítás, ahol én klikkelem össze, mit szeretnék bele (nem szeretek itthon fél avokádókat, kukoricát, maradék alapanyagokat kukázni utána, tonnaszám meg nem bírja a gyomrom a salátát). Két ilyen volt a fővárosban, mindkettő bezárt. Ha infótok van, írjatok!!! (tobnlc és jahús.)

Leeresztettem. Nincsen baj, csak nem pörgök, napokkal később hívom vissza a cimbiket, elvagyok magamban. Gyereknek voltam pont ugyanilyen. Aztán felpörgetett a megfelelési készenlét, most az is szunnyad. Elengedtem a nyelvvizsgakérdést, irtó távolállok tőle. Tavaly idén nyarat terveztem, de leálltam a tanulással. Hetente a kiscsapattal jó csacsogni, legalább nem felejtek mindent. Kócos államvizsgára tanul, szóval lebeszéltem magamról, de ragaszkodik hozzá, hogy átjárjon, én kapcsolom ki. Pedig igazán nem teszek bele sok energiát, szeretgetem, megnevettetem.

Végülis ennyi néha bőven elég…

Nézem a Szomszédokat, Julcsival egykorúként a fiatalkoromat idézi meg. És marhára nem ilyen volt a kilencvenes évek! Oké, a város igen, ruhák persze, ezek a gondok is felmerültek, de Horváth Ádám kicsit túltolta a saját dilemmáit, a nőkkel, gyerekekkel szembeni hangnemről, a kussolj, ha a férjed félrelép, örülj, hogy vannak szép gyerekeid szitukról nem is beszélve. Egy gúny nélküli felhőtlen nevetés nem jut a pároknak, kollégáknak, barátoknak. Ne feledjük, egy párhuzamos amerikai világban ekkor forgatták a Jóbarátokat, kezdték a Sex és NY-ot, a Família Kft. szitkom is befutott ugyanekkor… De a bunyójelenetek, az üldözések viccesek és a velős egymondatok a végén… Őőőőő, nehéz lehetett valaha komolyan venni.

Hát ilyen tartalmas poszttal jelzem, hogy még élek, köszönöm, aki hiányolt, íme egy kis bakiparádé a Szomszédok forgatásairól, hogy azért ők sem vették magukat túl komolyan: