Ma 16 éves a blogom.
Ilyenkor szoktam örülni, hogy jobban alakultak a dolgok, mint 28 évesen hittem, reméltem, előreláttam.
Hááááát, a pandémiával sem számoltam, de nem örülök. :(
Tíz éve roppant végleg össze a térdem, végetvetve tánccsoportnak, síelésnek.
Holnap három éve, hogy Kócos szórakoztat a szabadidőmben.
Mától A-B hetes visszatérés az irodánkba.
A hónapban 45 éves leszek.
Ilyen hétvégére vágytam.
Pénteken elmentem a depressziós félvér öregasszony fotójú igazolványomért meg ismét matekozásra bírtam embereket, most a gyógyszerész nem bírta kiszámolni, amit a dokim sem csütörtökön. (Amire be sem jelentett a biztosítóm, csak nekem igazolta vissza, úgyhogy várhattam egy órát.)
Szombat reggel átmentem kreatívkodni a csajokkal, meg tonna pizzát betolni, nyilván nem is lett kész senki semmivel. :D Ejj, ezer éve nem nevettem ekkorákat, már tervezzük a nyarat.
Este meg átjött Kócos persze, vasárnap leparkoltunk az Akadémiánál és felsétáltunk a Margitszigetre street food fesztiválozni TCsV-vel idilli hármasban. Napsütés, 22 fok, isteni pulled pork, fish&chips, gofri, churros, még kávéztunk is egyet a homokkal felszórt beachhangulatú helyen a Dunát bámulva. Ott laktam szemben öt évig, de nem húz vissza a szívem a Pozsonyi úti szutyokba és madárpiszokba.
Sétáltunk egy nagyot, otthon Kócos bealudt hozzámbújva, addig folytattam a kreatívkodást. Este még rendeltünk egy nagy adag ételt, én így készülök a fogyókúrára, jó? :D
(Hétfőtől nem eszem.)
Tegnap rákérdeztek spanyolon, akarjuk-e folytatni, de lövésem sincsen. Hasznos, mert legalább nem felejtek, de nyűglődés néha. Főleg, hogy jövő héttől heti öt nap irodai munka páros-páratlan hét felosztásban.
Egy dolgot döntöttem el, autóval fogok járni. Utálom, ha bkv-val megközelíthető helyekre autóval megy valaki, kisgyerekkoromtól csak azzal jártam, de a napi két óra utazgatás kakiszagú hajléktalanok közt, meg tömött metrópótlón gépet cipekedve járványidőn kívül sem leányálom. Mindig eszembejut az a „nagy környezetvédő”, egyébként szimpatikus anyuka, aki három gyereket szült (túlnépesedett Földünkre, fszom!), 250 nm-es házat fűt, világít, takaríttat, az agglomerációból mindenhová autóval furikáznak, a trendi nem itthon termő avokádós diétájával, és volt képe engem lecseszni (metró-troli használóként, nem szülve gyereket és 38 nm-t fűtve), hogy mertem enni a hotelben egy kanál nutellát, amikor leesett a vércukrom, hivatkozva valami gorillákra. Hát jó. Akkor ezt a 8 km-t én is szívesebben megteszem nem tökigázva, nem cipekedve autóval havi tíz nap. Költségben ugyanott vagyok, mint a bérlettel, ha parkolóudvart használok (azaz egyelőre reggel nyolc körül volt hely ingyen is, köszi pandémiás parkolás).
Várom, hogy újra találkozzak bent a jófej arcokkal, hogy reggel a menzán készítsenek egy kéttojásos rántottát, jó lesz kicsit csiniben lenni, kikészíteni magamat.
Nincs menőbb, mint videóüzenetet kapni Papírkutyustól, hogy át szeretne jönni hozzám, aztán még cukin bele is integet a kamerába. Lehet ellenállni? :)
---
Az utcánkban mindenki az úttesten sétál, mert tankcsapda a járda, a minimális közvilágítást meg takarják a fák. Örömmel láttuk, hogy felújították a szomszéd ház előtt. Egyik oldalt úgy húsz méteren, a túloldalt tizen, aztán levonultak. Fontolva haladnak. A kerületem ilyen, polgármesteri szalagátvágós ünnepséggel adtak át egy vállalhatatlanról felújított bkv-útvonal új úttestet. Kemény 900 métert. Meg rehabilitálták a patakunk olyan 400 méterét, sok betonnal, térkővel, egyébként mindkettő pofás, szó se róla. Ellenzéki kerület vagyunk, ennek is örülünk.
(És kitettek egy harmincas táblát a harmincas övezetben, hehe.)
---
Az elektronikus személyim 23 óra(!) alatt elkészült. Mondjuk kéthetente járok a városban, hogy átvegyem, de milyen profi már (mínusz a fényképezőjük). Lesz benne csip, mint bennem, leolvassa a TAJ-számot, ahol van leolvasó, meg tárol vészhelyzeti telefonszámokat.
Nekem már az is bejön, hogy a felhőbe felirathatok bármit és csak kiváltom az egy kilométeren belüli hat patika egyikében. (Rendszerint a vastablettám, ez nem sok orvosi követést igényel.)
---
Volt excel középhaladó tanfolyamom, itt azért már ezerrel jegyzeteltem, mert tuti nem jegyzem meg, mire újra kell, képletek, függvények és pivot táblák, nagyon hasznos.
---
Kaptam immunerősítőt a dokitól, várom, hogy felugrik húsz kiló tőle, de erős leszek.
---
Reklamáltam a személyesen is ismernek kreatív boltnál, hogy nem a jó formákat küldték, azonnal küldték futárral a megrendelteket, a másikakat nem kérték vissza.
---
Holnap megyek kreatívkodva bandázni (még ihletem sincsen, mit készítsek!), a házigazda úgy örül nekem, mintha Harry herceg menne (neki szoktak örülni, ugye?). Viszont sajna így nem tudok halat rendelni. A kerületemben heti egyszer partizánkiszállít a menő halas étterem, én meg haltöpörtyűfüggőségben szenvedek. Nekik az nagyon finom, de szombaton öt körül szállítanak. Nem mintha nem ezer étterem szállítana házhoz nálam, vagy adhatnék kulcsot Kócosnak, jöjjön előbb. De nem szeretnék.
Eluntam a spanyolt. A kvíznek lassan vége.
Cserébe a hétvégék érdekesebbek, pénteken Kócos állított be fehér ing, ingujj feltűrve, fekete nyakkendőben, hogy ő a bármixerem és jött nekem koktélokat készíteni. Oké. :D
Szombaton szülőknél anyák napjáztam, apám már annyira gyenge, hogy meg akarta nézni a kézi autómosót, de nem volt ereje eljönni a ház előtt parkoló kocsimig sem, inkább ledőlt.
Nagyon félek, hogy ilyen leszek öregen.
Vasárnap átmentünk TCsV-ékhez cimbizni, nagyon ránkfért. Ígértem a többieknek egy kört, ha rábeszélik Kócost az oltásra. Hozták is a tényeket ezerrel, de egyelőre semmi. Mindenki más be van.
Tegnap oktatás, irodai munka, utána intéztem új személyit a töküres központi okmányirodában, ahová azóta sem vettek új webkamerát, ÖT perc volt egy fotó elkészítése, amin egyébként gonosz félvér bűnözőnek nézek ki, olyan sötétre sikerült, kifókuszált-befókuszált a pasas a plafon és a fejem közt, anno az útlevelemnél is ez volt. Még csak afroamerikai sem vagyok, tök átlag magyar bőrszínem van. Egy elém tett olvasólámpa meg egy sima mobil jobb eredményt hozna, botrányos.
Postára is mentem, és érdekel, hol lehet csatlakozni valami tömeges perhez, rendszerint bedobnak értesítőt, hogy küldeményt hoztak, de nem vettem át, amikor egész nap itthon vagyok és fura mód a gls és dpd megtalál, majd a postán kioktat a nő, hogy nem várhatom el, hogy a postás cipekedjen a dolgaimmal, ki sem vitte ám, ellenben az értesítőn írttal. Halkan jegyezném meg, hogy a feladó fizetett azért, hogy kihozzák.
Tegnap egy pl. egy A5-ös, kb. 20 dkg-os borítékért álltam kb. 25 fős sorba a „dolgozóbarát” 8-18 h közti nyitva tartás alatt.
Ma is oktatás, este spanyol, aztán szombaton a kreatív lányokkal alkotunk valamit végre! Vasárnap Kócossal, TCsV-vel street foodozunk. Jövő vasárnap hozzám jönnek a lányok babrálni.
Aztán Kócossal három évesek leszünk, ha van bárkinek tippje, mivel készüljek, mit adjak, szóljon!!
Aztán pünkösdre is kéne valamit szervezni, akár család lassan, hó végén meg szülinap, remélem, felköszöntenek. Majd a macskáé jön. Majd apué. Majd Anyu 75, arra is kéne valami kedveset szervezni.
Meg az ötvenedik házassági évfordulójukra.
Gyakorlatilag most vagyok a legvédettebb, úgyhogy home officeból lemerészkedtünk hétvégén az ikea növényrészlegéig (gyógyíthatatlan gyűjtőszenvedély, de ha virágcsokorárban, 3 990 forintért 90 cm-es kalatea rufibarbát kapni!), néztük a honlapon a vásárlószámlálót, amint lement, indultunk.
És voltam kétszer szoliban. Nekem nagyon rosszul áll a szürkés-fehér téli színem, a nap meg csak nem akar úgy sütni, hogy a teraszon barnuljak. Évi öt szolizást engedek magamnak, mert kollagén, melanóma, stbstb, ebből tavaly nulla volt, ugye, idén sem lövöm túl.
De a szoligépek! Emlékszem, huszonöt éve milyen gagyik voltak, meg 25 percekre kellett menni, a maiak meg köszönnek, jó napozást kívánnak és elbúcsúznak, érintőképernyőn (lefertőtlenítettem) kiválasztható az erősség, a testpermet illata, ventillátorok, zenecsatornák, plusz ilyen-olyan fény, írnám, hogy csak meg nem szólal, de megszólal.
Akkor már betévedtem a töküres pláza töküres reserved-jébe új játszós felsőkért, mert itthon csak ez fogy. Fura boltban nézelődni, tavaly március óta kétszer voltam spar-ban, meg néhányszor belestünk valahová, de nem éreztem magam biztonságban. Mintha egy másik valóságban élnék a gödörnél söröző fiatalokkal!
(Nem, semmi bajom a fiatalokkal. :D Itt nem tudom, hogy neveztem srác akarta épp tegnap az újrakezdést. Aki slam poetryről meg számomra ismeretlen zenékről mesélt, mutogatott, szórakoztató fiú.)
A héten volt konfliktusos tréning, meg változatos munkák és zárások, kvízeztünk és ellógtam a spanyolt, ma jön Kócos, megyek anyáknapjázni meg társasozunk vasárnap a cimbikkel, találtam izgalmas tornavideókat, majd behisztiztem, hogy nem tudom csinálni, mert vagy szemüvegben vagyok, ami lerepül, vagy anélkül és SEMMIT nem látok. Lencsét meg kiveti a szemem, éljen a tavaszi allergia! Meg a kómásító frontos vérnyomás.
Megrohamoztam mindenkit a látásjavító műtéti tapasztalataiért, beléptem minden témához kapcsolódó csoportba, ősszel belevágok, mert durván elegem van a nem látásból.
Félreértés ne essék. Kócost az egyik legkorrektebb férfinak tartom egész eddigi életemben.
(És nem csalom meg, pedig minden hétre akad egy ex, aki bejelentkezne.)
A Föld Napján kiégett egy izzóm.
---
Kicsi a világok: apám ezeréves cimbije fia ismerősöm a facebookon. Először a saját cimboráim közül jelent meg kettő a képein, tegnap „Meg”, akit húsz éve ismertem, hosszú évekig volt szeretőm (nekem Pasi mellett/után, neki egy válófél meg egy új feleség körül. Vad évek voltak, na). Felkavart, hiányzik, bírtam. (Kicsi a világ: ott dolgozik, ahol Kócos is.)
---
Hétvégén tesztelték Kócost, pszichésen érett*-e a munkára (amit két éve dolgozik): a pszichológus haverja az edzőjének.
*érett rá. Ember nincs kiegyensúlyozottabb, kedvesebb, figyelmesebb nála.
---
Előtte felkészültünk a tesztre, milyen rizikós kérdés várható. Egyberuha-magassarkúban vártam, az asztalhoz ültettem és lehetetlen kérdéseket tettem fel neki. Hát így játszunk mi...
És most látott először szoknyában.
És feltették a kérdést, van-e párkapcsolata és azt válaszolta, van barátnője három éve. Ez lennék én. Nekem már az is fura volt, amikor előttem törölte magát a tinderről (nem, nem én kértem, eszembe sem jutott). Onnan ismerem, nekem sincs fent az app, de nem töröltem magamat, mindenesetre jólesett mindkettő.
---
Nem értem a fiatalok nevelését (bocs az általánosításért és nem ítélkezni szeretnék, csak nem értem). Pedig szeretem a fiatalokat, szeretném megfejteni őket, a nevelésük ritka szokatlan nekem.
Az, hogy nem ismeri a zöldre van a rácsos kapu vagy a még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak dalokat (és népdalokat, műdalokat sem), hogy értelmes „magyarságoktatás” nincs az iskolákban és otthon, ellenben az elferdített tényekkel teli magyarkodásról hallanak (olyanoktól, akik maguk sem ismernének fel egy hímzést, népviseletet vagy tájegység zenéjét, történelmi emléket), még esetleg, de hogy társadalmi felelősséget nem igazán éreznek, az nagyon durva.
Az ismeretségi körben a srácoknak eszükbe sem jut, hogy nem mindenki gazdag családba született egészséges fehér férfi. Sem oltatni nem akar több fiatal ismerősöm, eljárnak sportolni, hisz nekik nem olyan veszélyes a covid, sem jótékonykodás, vagy tömegközlekedés mint opció... Ahogy Bé rávilágított: mit is várok, hisz magukról sem gondoskodnak, de tényleg, egy lefolyótisztítót nem tudnak hívni, szvsz Kócos mosóport sem választott még magától. De tüdőszűrésre sem megy soha, kezet akkor fertőtlenít a kertészet, benzinkút után, ha csesztetem. Lakás tervben sincs, sem spórolás, sem hitel szinten, majd a szülők megoldják.
És Kócos egy figyelmes, környezetét jól lereagáló, átlagnál jóval normálisabb fiatal, maga a jelenség döbbent meg. Amikor 15 éve azt mondták, hamar váltsak pályát, mert jönnek a fiatalok, kitartóbbak, szorgalmasak és kitúrnak, akkor kicsit megijedtem. A cégünk hasonló poziba azóta csak 35-40 felettieket vesz fel, megjegyzem...
Talpraesettek az önérdekérvényesítésben (én végtelenül béna vagyok benne!), lásd még Judós3-t, aki csak eléri mindig, hogy a környezete ugráljon neki! Addig kerülgettem három évig a cuccait, meg irogattam, hogy jöjjön értük, hogy végül ráírtam, beteszem egy taxiba és átküldöm saját pénzen. Cukin (abban nagyon profi) megválaszolta, hogy köszöni szépen, a cím a régi, küldhetem. Mintha ez az én dolgom/pénzem volna.
Nem állítom, hogy az én poroszos nevelésem normális volt, de ez a helikopterszülőség a környezetemben, az élhetetlen mamahotelos huszonöt-harmincasok ismerősi körben totál érhetetlenek nekem.
De lehet, hogy ők csinálják jól. Végülis megoldódnak a dolgaik így is...
Csak nem jó sehogy, pedig örüljek, hogy megvagyunk.
(Persze 24 naponta 9-10 nap mensi az oltás óta extrán is megzavar, oké, hogy van magyarázat, de megoldás nincsen.)
Kócossal megint virágokat ültettünk, azoknak nagyon örülök. Vicces sorozatot nézünk, ránkfér pár spanyol dráma után. Aludni nem tudok mellette, nem is értem.
Ma, így négy évvel később nem várom tovább, hogy unszolásra se jöjjön Judós3 a cuccaiért, egy polcot elfoglal a salgómon, úgyhogy átküldöm az anyjáékhoz este taxival. Ráírtam, hogy legyen otthon valaki. Lesz.
Meguntam, hogy Té nem válaszol, hogy van anyukája, hiába kérdem. Meguntam, hogy hetekig akkor jött kvízezni, ha épp húsz perccel korábban kedve tartotta. Ma játszana, most nekem nincs kedvem, a többiek lassan lekoptak. Várjuk az élő rendezvényeket.
Meguntam, hogy kiskoromtól mindenki lelki szemetesládája vagyok, miközben a nekem ventilálók annyit nem tudnak rólam, én hogyan vagyok.
Úgyhogy elkezdtem kerülni az ilyen helyzeteket, én sem kérdezem meg, mert nagymonológot kapok vissza.
(És örülök, mint majom a farkának, aki megkérdezi, mert nyilván páran megkérdik, és ez jó. Meg a régi személyi edzőm talán visszajön a közelbe a gettóteremből, járhatok cuki kolleginával hozzá, az is jó. Meg aki rákos volt kollegina, ő rendszeresen csak azért felhív, hogy hogy vagyok, mert anno én is megtettem vele a betegsége alatt, miközben az összes ú.n. barátja lekopott.)
Visszajelzésekből töltekezem, az új projektfőnököm ma ötször használta a zseniális vagy kifejezést, kiadott egy kihívásos feladatot péntek délután, én megoldottam ma délre, ő azt hitte, még szerdán is csak félmegoldás fog születni. Éljen.
Egyre jobban idegesít, hogy nem látok. -5,5, lehetne rosszabb, de rettenetesen elegem van, keksz közben nem látom Kócost, szemüveg nélkül be kell hajolnom a polcba a következő arckrémemért, mert miért ne lenne trendi a minimalista csomagolás, ahol minden egyszínű (f.szom), a sampont legalább a színéről, formájáról felismerem, juhé. Maszkban/metróban párásodik, esőben élmény várost nézni, garantált pofáraesés, melegben lecsúszik, csíkosra barnulok, napszemüveget sem hordhatok, lencsét az allergiás szemem kidobja pár óra alatt. Elkezdtem utánaolvasni a lézeres szemműtéteknek, szülni már nem fogok, erőemelő sem leszek, de nyilván félek tőle. Egyelőre allergiaszezon, gyulladt, majd ősszel kitalálom, megcsináltassam-e.
Az a helyzet, hogy a jó trendeket érdemes meglovagolni. Nekem nyilván nem a szálas-púderes vastag szemöldöktetkót, mert az van saját kiszeltündés. (Bebebe.)
Mostanában divat állatot örökbefogadni: totál megérte, egyik legjobb döntés volt az életemben. Sosem gondoltam, hogy ennyit lehet röhögni egy magabiztosan kajla macskán. Meg hogy mennyi emberhez lehet kapcsolódni vele, a héten a tréningen átsétált néhány a képernyő előtt, beszélgetést indítva. És valóban terápiás állat, jobb a kedvem csak ha ránézek is. Vagy 23 óra világbéke szunyókálás, vagy egy óra elmebeteg rohangálás, fogócska és váratlan helyekről kirongyolás, felugrás, szekrénytető-kád-kanapé-exatlon, harcos játék egy gumiegérrel, de leginkább velem. Elmagyarázza, mit akar, nagyjából már megértem. Ha nem, akkor jobban artikulálva kiabálja és látszik rajta, mit gondol a szolgájáról. Ez egy négy kilós ragadozótól irtó cuki, megemelem, kipakolom a mosdókagylóból, fertőtlenítek és megyek tovább.
Aztán trend a minimalista-kacatmentes élet: mondjuk ebben erős nem vagyok, de látványosan fejlődtem az elmúlt két évben. Oké, még van mit, főleg a hobbim terén, sokféle felesleges, de gyönyörű alapanyagom van, szerencsére maroknyiak, a teljes készletem elfér egyetlen fiókban. Mázli, hogy nem szekrényeket gyűjtök.
Gyerekkorom után újra divat a szobanövény és balkonládák. Hát erről a végtelenségig lehet beszélgetni, meg új növényeket vadászni. Mondjuk kicsikoromtól mindig vannak növényeim, szeretem a hagyományos chlorophytum-vitorlavirág-pálma-karácsonyi kaktusz könnyen tarthatókat, de most beszereztem pár kihívásosabb fajtát, aztán lassan jön a terasz is.
Organikus ételek: itt a környéken egy salátázó nagyon finoman főz is. Nem biztos, hogy diétás, de az egészséges étel illúziója megmarad. A pénz a SzÉP-kártyámon garantáltan nem.
Két hete átigazolt a projektigazgatóm a felvásárolt céghez. Felhív, hogy nagyon szeretné megköszönni a támogatásomat, az együttműködő hozzáállásomat, nagyon nagy segítség voltam neki az elmúlt másfél évben és hálás érte. Amint vége a pandémiának, ebédeljünk együtt. Felajánlottam, hogy ha az anyacégtől szükséges bármi, azonnal szóljon és intézem továbbra is.
---
Az utódával eddig is együtt dolgoztam, videokonferencián mutogatom, hogy melyik rendszerünkben mit hol talál. A végén kifakad: nagyon örül, hogy a projektigazgató nem vitt engem magával, iszonyú sokat segítek neki.
Ami szuper, meg örülök, meg jófej nő. De izé, volt szó róla, hogy vinne? Szerintem ez senkinek nem jutott eszébe, alapból egy másik igazgató embere vagyok.
---
…akinek elkészítettem a prezentációját az Éves Nagy Fontos Eseményre, bekértem az embereitől minden adatot és rittyentettem egy elég színes-szagos prezit. Átküldtem a főnökömnek: változtatás nélkül jóváhagyta.
---
A Nagy Esemény is lezajlott tegnap, sokat dolgoztunk rá, most utánkövetem a szavazásokat, minden flottul megy, hatalmas megkönnyebbülést jelent! Megérte a túlórázást.
---
Közben ma már négyalkalmas tréningen ülök, személyiségtípusok, blabla, én nettó gondolkodó (=tények alapján döntő, de maximalista és túlkontrolláló) típusnak hiszem magamat, meg ez jött ki a korábban kitöltött önbevallós tesztem alapján is, de a kollégáim szerint lázadó a személyiségem, ami konkrétan megdöbbent. Oké, a humorral oldani a feszkót, meg életélvezet, meg a könnyű másokra kapcsolódás valóban igaz, úgy látszik, bent ebből mutatok többet…
---
Ismét örültem az ingyen parkolásnak, múlt héten, most is szinte a iroda mellett leraktam a kocsit. Utálok két kocsi közé járdával párhuzamosan jobbra betolatni, főleg, hogy a nyakamban várt egy SUV, de két mozdulattal beraktam a kocsit, hiába, végre nem sedanom van.
---
Ha megkérdezi a főnököm, hogy várjuk-e már a visszatérést, mit lehet válaszolni véleménytől függetlenül? Mondjuk én várom, a közlekedést nem, meg az ajtócsapkodást, a horoszkópos kolleginákat és a nem itthoni tamponcserét. Meg visszaveszek a minden este menni kell programokból, itt nem szabad elengedni a gyeplőt.
Meghalt egy zenész ismerős. Szerettem, hiányozni fog.
Erőt kell venni magamon, ez a sok szörnyű hír letaglóz.
Nagypénteken előjött az aurás migrénem (egyre gyakoribb!), tudtam, hogy van fél órám és lecsap a migrén. Már nem nagyon láttam, gyorsan hajatmostam (ahhoz úgysem kell látni, szemüveg nélkül sem látok), leborítottam három doboz hasonló árnyalatú milliméteres gyöngyöt, azt egybesöpörtem, cica ne hordja szét (élmény volt másnap szétválogatni), gyógyszer be, alvás. Szombaton átköltöztettem a citromfámat melegebb éghajlatra, mert míg Bénél folyton terem, nálam egy év alatt ugyanaz a termés nem érett be. Aztán vettünk virágföldet és csavarogtunk a töküres Szentendrén gyönyörű napsütésben.
Aztán átjött Kócos és nagyon tiszteletben tartom más egészségügyi döntéseit (kolleginát másodszor dobták vissza az oltásnál, mégsem tesz semmit magáért, másik hetek óta izgul a nagypapáért, akit nem hajlandóak beoltatni, mert "nem gyógyszerszedős fajta", mostanra lélegeztetőn vegetál), de Kócos elvan a saját kis IT-világában, sehonnan nem tájékozódik, óvatosan adagolom neki a javuló értékeket beoltottabb közösségeknél, hátha. A barátaim nagyrésze be van oltva, öregszünk, na.
Hétfőn újra kimentünk Szentendrére, csak Kócossal, meg társasoztunk a teraszon a napon (télikabátban), aztán további társasokat keresgéltünk a neten, szerintem megvan a befutó szülinapi ajándékom majd.
Kedd-szerda-csütörtök fél nap excel tanfolyam (múlt héten power point), kiderült, hogy kb. 5%-át használjuk a programnak és remek lehetőségek rejlenek benne, jelentkeztem is a következő szintre.
Kedd délután irodáztam fél napot, szerdán házhozjött egy cuki fodrászlány és megigazította a hajamat, meg besütötte szépre (kb. BioHair árszinten, szóval jön máskor is), aztán túlóráztam ezerrel, elkészítettem a Nagy Éves Prezentációt a Nagyonnagy Embereknek és főnököm jóvá is hagyta egy kanyi belejavítás nélkül, hurrá. Hétfőn van a Nagy Nap, izgi.
Tegnap elugrottam egy új nőgyógyászhoz (gyalog tíz percre, különbenis elegem volt az előző übersoviniszta nagymonológjaiból (Béká szerintem hevesen bólogat)), ez egy helyes doktornő. Rájöttünk, hogy a fél életem szeksz fél életem menzesz kikészít, kapok krémet meg valami erősítőt, a vasat is kapkodom rendesen.
(És gyönyörű a méhem meg a petefészkeim, pete, tüsző, minden arra, ezt mindig minden orvostól megkapom, őszintén nem értem, mi lehet azon szép! Még a kinyomtatott UH-képeken is lelkendezve karikázgatta, pedig ott sosem látok semmit a hangyafocin túl. És nem akarok-e szülni ilyen adottságokkal. Mondtam, hogy rossz anya lennék, ő csak mosolygott, az ilyen megértő dokit szeretem. A 15 éve diagnosztizált pcos-emnek semmi nyoma, jeeee.)
Lekértem a nyugdíjbiztosítótól, hogy tinikorom óta mennyi nyugdíjjárulékot fizettek utánam, tök érdekes, hogy már 28 éve is dolgoztam nyári munkán...
Ma takarítok és megpróbálok pihenni, alig alszom, sírok az ismerősökön, sokszor csak fekszem és nem teszek magamért eleget.
Feltöltöttem a hűtőmet fehérjével, tartalmas ételekkel, überorganikus superfoodokat rendelek ebédre, felhuppanok a kondigépre, meg kell rázni magamat, mert így hízom és a kedvem is elviselhetetlen.
Nem tudom, miért félig megírt piszkozatok posztolódnak, de nincs kedvem kiegészíteni.
Szerintem mióta Kócos és a macska megvan, nem volt ilyen mélypontom.
Az oltás klimax előtti menzesszel spékelve kicsinált 11 napra, vagy feküdtem, vagy szédültem, vagy hányingerem volt, vagy sírtam. Sajnálom barátom anyukáját, féltem a szüleimet, féltem lassan leépülő apámat. Jönnek a hírek pozitív kollégákról.
Az ismerősünknek sorban leálltak a szervei és meghalt. „Csak” covidban, makkegészséges sportoló izmos férfi, túráztam vele, kemény tempót tolt.
Nem térünk magunkhoz.
---
Most olvasom Milonkánál, hogy Bezzegnek nem lehet pénzt küldeni, visszajön az utalás PayPalról. Nekem nem jönnek vissza. Igaz, a stroke előtt is küldözgettem neki, lehet, csak előszörre kellett elfogadnia az utaló személyét? Itt van egy bankszámlaszám hozzá.
Mindenesetre gyógyulj meg hamar!!!
---
Ma van fontos határidőm, megmozgattam mindenkit, hogy tegye a dolgát, gyűjtöm az adatokat, készítem a prezentációt, könyvvizsgáló, számvitel, jog, digitális aláírások, izzanak az inboxok.
Szorítsunk, hogy rendben menjen.
---
Mivel tavaly nem kellettek ruhák, így nem is koptak, ellenben tavalyelőtt igen. Rendeltem egy farmert (a kedvencemet, csak eggyel kisebbet), egy állatmintás nadrágot, majd akkor hordom, ha Kócos nem látja, meg két fekete, egy fehér blúzt. Ezzel készenállok a tavaszra. Itthon.
---
Hivatalosan holnaputántól teljes a védettségem, de a család felének még nem, ezért a húsvét nálunk elmarad. Cimbikkel társasozunk egyet hétfőn, meg szervezek magamhoz pár kreatívos lányt bandázni, amikorra mindenki megkapta már a második oltást.
Sokat agyalok, hogy hiányzik-e az a régi, minden estés pörgés vagy az valami pótcselekvés lehetett. De csak addig jutok, hogy nem akkor volt sok a programom, hanem akkor volt kevés a szabadidőm. Ezt bírtam nehezen.
Van ötlet munka nélkül legalább ekkora jövedelemhez jutni? De jó lenne!!!!
Mindennapi használatban az excel, power point, de csak az alap funkcióikat ismerem. Jelentkeztem továbbképzésre, mindkettő hasznosnak látszik.
Meg lesz process communication model tréningem, ezzel a következő hónapban kilenc fél napom foglalt (és egyik teljesítménycélom idénre pipa), éljen a túlóra…
Április közepén éves határidő, pánik, vakrepülés, meg nulla szabi, májusban ki kell vennem, mert megint kezd lelkileg túlcsordulni.
Egyik barátunk anyukája gyógyíthatlan beteg sajnos, este beszélgettem a sráccal, hát, pocsékul van. Kisgyerekes ismerős lélegeztető gépen, nagyon szorítok. Apu telkes cimbijével már nem értek be a mentők. :(
És még mindig vannak vírusszkeptikusok, meg hőbörgők. Mire várnak még?
Ismerősi körben nem kevesen azért regisztráltak, mert a közelükben kezdett csapkodni a covid. Tényleg meg kell várni? :(
Megkaptam a második Astrát, leszakadnak az ízületeim. Aztán másnap megjött a menzeszem és negyedik napja totál rottyon vagyok, extrán szédülök és álmos vagyok, szétmegy a fejem, görcsölök, mit a pixa, durván megvan.
Biztosan nem így képzel el egy 27 éves egy kellemes hétvégét.
Azért a mészkő párkányokat lesikáltattam Kócossal, felrakattam a kinti függönyt, kikeféltettem a cicát vele, de neki sem hagyja jobban. Nem mérges, csak arrébbsétál egy métert, hogy ne érjük el tovább.
Elitet nézünk, izgalmas, bejönnek a spanyol sorozatok.
Elkezdtem repülőjegyeket nézni júliusra. Csak úgy. Mert aztán jönni fog egy mutáns és megint zárva leszünk pár hónapig.
