Gyakorlatilag most vagyok a legvédettebb, úgyhogy home officeból lemerészkedtünk hétvégén az ikea növényrészlegéig (gyógyíthatatlan gyűjtőszenvedély, de ha virágcsokorárban, 3 990 forintért 90 cm-es kalatea rufibarbát kapni!), néztük a honlapon a vásárlószámlálót, amint lement, indultunk.
És voltam kétszer szoliban. Nekem nagyon rosszul áll a szürkés-fehér téli színem, a nap meg csak nem akar úgy sütni, hogy a teraszon barnuljak. Évi öt szolizást engedek magamnak, mert kollagén, melanóma, stbstb, ebből tavaly nulla volt, ugye, idén sem lövöm túl.
De a szoligépek! Emlékszem, huszonöt éve milyen gagyik voltak, meg 25 percekre kellett menni, a maiak meg köszönnek, jó napozást kívánnak és elbúcsúznak, érintőképernyőn (lefertőtlenítettem) kiválasztható az erősség, a testpermet illata, ventillátorok, zenecsatornák, plusz ilyen-olyan fény, írnám, hogy csak meg nem szólal, de megszólal.
Akkor már betévedtem a töküres pláza töküres reserved-jébe új játszós felsőkért, mert itthon csak ez fogy. Fura boltban nézelődni, tavaly március óta kétszer voltam spar-ban, meg néhányszor belestünk valahová, de nem éreztem magam biztonságban. Mintha egy másik valóságban élnék a gödörnél söröző fiatalokkal!
(Nem, semmi bajom a fiatalokkal. :D Itt nem tudom, hogy neveztem srác akarta épp tegnap az újrakezdést. Aki slam poetryről meg számomra ismeretlen zenékről mesélt, mutogatott, szórakoztató fiú.)
A héten volt konfliktusos tréning, meg változatos munkák és zárások, kvízeztünk és ellógtam a spanyolt, ma jön Kócos, megyek anyáknapjázni meg társasozunk vasárnap a cimbikkel, találtam izgalmas tornavideókat, majd behisztiztem, hogy nem tudom csinálni, mert vagy szemüvegben vagyok, ami lerepül, vagy anélkül és SEMMIT nem látok. Lencsét meg kiveti a szemem, éljen a tavaszi allergia! Meg a kómásító frontos vérnyomás.
Megrohamoztam mindenkit a látásjavító műtéti tapasztalataiért, beléptem minden témához kapcsolódó csoportba, ősszel belevágok, mert durván elegem van a nem látásból.
