Az emberi beszélgetések hiányoznak veszettül. Ezért is imádtam a hétvégét. Szombaton korán átjött Kócos segíteni sütni, takarítani, aztán jöttek a cimbik társasozni. Hármukat hívtam, de egyikük párja, aki utál társasozni is velük tartott. Így viszont nem játszottunk, hanem végigsztoriztunk 4-5 órát, szerintem haza sem értek a kijárási tilalom előtt, annyira nem akartak indulni.
Hát, nagyon ránkfért. Régi utazós sztorik, meleg történetek, házfelújítási kalamajkák, csak úgy repült az idő.
Örülök, hogy Kócost így befogadták, mondjuk elég kellemes személyiség…
Aztán pillanatok alatt rendetraktunk, és vasárnap elmentünk a mégsem adták el toyotát megnézni (gondolom, kiajánlották valakinek, akinek mégsem kellett). Elvihettük egy fél napra, épp ideális autókázós időnk volt.
Mentünk három hatalmas kört a városban, megmutattam a másik lakásomat, meg a város másik végén Anyuék kiadott lakását, mentünk sztrádán, meg hidakon, keringtünk kertvárosban, megálltunk nálam ebédelni, majd átvittem Anyunak megmutatni (az autót, Kócost nem). Este még csacsogtunk a kocsidealeremmel, aki nem mellesleg családi barát, de hát Zugló egy falu.
Olyan volt, mintha nem is keringene ez a vírus mindenhol… Most hétvégén Papírkutyákkal és Papírkutyussal játszózunk meg számolatlan újabb növényt szerzünk be obizunk, Kócossal kipakoljuk a tárolómat és veszünk bele salgó polcokat, kicsit kitakarítunk, rendet dobunk.
Addigra, remélem, megérkezik az Anyunak rendelt új laptop, arra feltelepíti a windowst, az én gépemet is rendbe kell pofozni, elleszünk.
Az előző évi teljesítményértékelésemet lezártuk, önértékeltem és főnököm értékelt, meg hét vezető, akiknek egy kérdőívet körbeküldtek rólam. Egyik gyomorideg vége.
Jövő hétfőn új célok kitűzése ÉS a főnököm beszélgetni akar a feladataimról, én szívesen állok elébe, de hadd ne én mondjam meg, mit kéne pluszban bevállalnom. Másik gyomorideg ezerrel dolgozik bennem.
