HTML

Ordítani tudnék. Ja nem, orítok

2020.06.16. 19:11 :: Tobber

Szeretem Anyut, de elképesztő a manipulatív rosszindulata, felhív a semmiből, hogy mit hazudjak és mit hazudjon, hogy lemondjuk, amit én nem akarok lemondani. És hogy mondjam meg nekik, hogy ez az időpont nekem(!) nem jó, meg tuti azért ekkorra szervezik, hogy mi ne menjünk (??????). Eleinte nyugtattam, hogy akkor ő ne jöjjön, majd én megoldom, de csak hergelt, a végén már hangosan ordítottam vele a telefonba, hogy hagyjon ki engem az egész szarkeverésből, majd én eldöntöm, hogy mit akarok*!

Fiatalon mindenki azt hitte a családban, én szítok, meg lázadok, miközben semmiről nem tudtam és nem is vagyok az az alkat. Aztán pislogtam, amikor a képembe kaptam.

Apropója, hogy családom egy nyári szombaton déli ebédet szervez az M7-es mentén budapesti rokonoknak. Tényleg xar időzítés, az M7-es járhatatlan szombat délelőtt (meg kijutni oda a város másik feléből), a légkondim akadozik, balatoni vonatra ilyenkor Covid-időszakon kívül sem ülnék, Kócossal az lenne a hétvégénk, szóval nem igazán szeretnék a 20 percenként pisilnie kell (és meg is teszi) szívbeteg apámmal kettesben állni a dugóban a kánikulában.

Kócos sem örül. Ha legalább reggel, vagy későn lenne, otthagynám 1-2 órára egy strandon. Mondjuk azok még nincsenek nyitva.

Ma hajnalban keltem, izgultam a bentléten, sok volt ez egy fertőzésparásnak negyedév után egyáltalán emberek között, ezerszer kézfertőtenítettem, hétkor még kezdődik a spanyolom, rosszul érint, hogy Kócost át kell tennem utána hétre, és akkor a semmiből lecsap Anyu, akinek tényleg nem is kéne jönnie, de úgy izgibb, ha engem belekavar.

*Ha nem megyünk bele a játszmáiba, akkor néha világgá megy mártírként, hogy ne is keressük többet, úgyhogy egy ideig próbálok higgadt maradni, de faszomat, mindig nekem kell az okosnak lenni, meg a higgadtnak, nem tudok 44 éve a szüleim terapeutája lenni, én is ember vagyok, még ha nem is tartottak soha önálló lénynek!

komment

süti beállítások módosítása