Tobber életblogja

A főnököm nem is válaszol a mikor menjek be, ő mikor megy be kérdésekre, miközben más szervezeteknél a héten már egy nap be kell menni, így a pénteket kiválasztottam, akkor nyáron úgysincs bent senki, nekem meg tökmindegy, hol dolgozom a laptopomon.

---

Észrevettétek, hogy nem nagyon van magyar, aki ne enne rendszeresen szalonnát? :D

Fogyóban a bacon, de a hűtőben találtunk pár füstölt húst húsvétról, ideje volt pizzákat sütni.

---

Unokatesóm hív este, hogy egy órát agyaltak, honnan ismerős XY neve: hát én éltem vele öt évig kb. 20 éve! A Keresztfiam megy valami sporttáborba és az egyik felügyelőapuka ex-Pasi lesz. Kicsi a világ.

---

Pénteken átjött Kócos, béke van. Azaz a rosszkedvét is elfújták, olyan, mint régen. Életem első liezonja, aki sosem bosszant fel, nem idegesít fel, nem kell vigyázzak, mit mondok, nem bánt meg a cselekedeteivel, annyira megdöbbentően felszabadító élmény.

Szombat reggel lefújtuk a strandot, a kedvenc nincsen nyitva és 33 fokot mondtak, a kedvenc teraszos vendéglő meg fullon, szóval csak délre ugrottam le nagycsaládi kertipartizni. Két óra alatt haladtam 60 km-t. De dugókon sosem idegeskedem, úgysem kerülhetem el, vittem vizet és csokit, telefonálgattam.

A család cuki, sok és zajos, játszottunk Friends-eset, meg sztoriztunk, szóval végül hat órát lentmaradtam. Szóltam is Kócosnak, hogy ne siessen hozzám, mert a sztrádán battyogok, de hazafelé 50 perc volt, pedig még Anyunak is beadtam a szeretetcsomagot és friss málnát.

---

Tegnap meg Kócossal sütöttünk-főztünk-izéltünk, felszerelte a napellenzőnek szánt függönyt (karnist) a teraszra, ami jobban működik, mint vártam (és mint a ráfordított kb. 6 000 forintból elvárható), aztán tőlem ment ma dolgozni.

---

Megbeszéltük, hogy mindketten felpörgetjük az otthoni kondizást, eszközeink megvannak, de én mondjuk végtelenül motiválatlan vagyok mostanság...

Oké, az ő korában még lelkes voltam.

Ma két éve így négy óra körül beesett végre az állatmentő alapítványtól a fura hölgy terepszemlére, megfelelő helyre kerül-e a kis védencük, akit előző héten vidéken meglátogattunk.

Kezében himbálta a hordozót, benne egy végtelenül parázó szegény macskával, aki addigi egy éve alatt erdők, mezők, kertek között rohangálva élt, mondjuk főként parázva a kutyáktól, akik a legtöbb rokonát széttépték.

Most meg autóztatják országhatáron át, hosszan, kicsi dobozokban vadidegenek és akkor még itt ez a nő is, aki semmit nem tud a cicákról.

Leültem a parkettára, előmászott és... totál pisis volt szegény. Szóval új lakóhelyén az első élménye, hogy megmosdatjuk-megtöröljük. :D

Aztán csapzottan és magabiztosan körbeszaglászott, megtalálta a konyhapultot, mint a kedvenc helyét és ott flangált. Szóval a második élménye, hogy állandóan lepakolásszuk onnan.

Csoda, hogy nem utál.

Sosem volt kutyám-macskám-rágcsálóm, nem tudtam, hogy:

1. a macska nem buta állat, sőt

2. macskát tartani rendkívül szórakoztató

3. már amikor nem alszik 18-20 órát egy nap

Ha ezt előbb tudom!

A lakást pillanatok alatt megszokta, a meleget, biztonságot, nomeg a frissen folyó vizet a csapból, Purizont és N&D-t kacsával meg vaddisznóval, a hálós teraszt, a millió polcát, párnáját, fotelt, szekrénytetőt.
Más hangon kér enni, közös játékot és sajnáltatja magát, mert vizes lesz, ha kimegy az esőbe. Sokat magyaráz. Lábhoz bújós, még ha csak a mosdóban ülnék nyugiban. Eddig a kapucsengőre az ajtóhoz rohant, mert jött az aktuális fiú, a karantén óta a hálóba fut, hogy csukjam rá az ajtót, mert a futár jön.

Az átlag vendégek elől elbújik, a fiúkhoz rohan és körbeimádja őket, és ez kölcsönös.

Na jó, én is bírom.

---

Szülinapomon feljöttek a szüleim (apu ötször sem volt nálam 15 év alatt), macska az átadószekrény alatt lapul, Anyu jutalomkolbászkákkal térdel a konyhakövön, hogy kicsalogassa, nagy nehezen előjön a haspók. Apám egyetlen megjegyzése: jé, ez a macska nincs is elhízva. Ő úgy képzeli a házimacskát, hogy ronda kövér.

---

Szombaton meg röhögve kezdte mesélni, hogy hogyan kínoztak gyerekkorukban állatokat, de leugattuk, azért ezt mégsem hallgatnánk végig.

---

Kb. 15 éve költöztem be a mostani lakásomba, 2005. júniusában. Nem hittem volna, hogy így átalakul minden. Egy évvel később már a mostani munkahelyemen dolgoztam, minicég helyett egy monstre multinál, a pasim 5 év után ekkor szakított, megismertem a pszichiáteremet, a terápiájának az életemet köszönhetem, utána álltam be a tánccsoportba és ismertem meg a cimbiket, tánc már sehol, ők igen, sok-sok színház, MüPa-bérlet és kvízek hála Békának, új hobbik, új nyelv, utazások csodás helyeken, Rómától varázslatos horvát szigetig, fjordok és Kanári-szigetek, gyerekmentes élet és szabadabb magánélet, szexuális kísérletezések, fiatal szeretők, magamhoz képest meghökkentő kiegyensúlyozottság az örökös bocshogyélek parázás után. Feminizmus. Macskatartás. Negyed éve home office.

---

Mindent, de mindent házhozszállíttatok.

Van már így pink virágokkal teli futómuskátlim, banánfám, meg citromfám, meg új kis pálmám, A Nagy Kedvenc szobanövényem.

---

Tudtátok, hogy a síkosítóhoz átvételkor el akarják kérni a személyit? :D

...rosszkedvű volt, megbukott a múlt heti vizsgán és fáj a sportsérülése...

Oké, ettől még felelősséggel tartozunk a megszelidített kisállatokért (értsd én).

Mióta határozottan kiállok a saját érdekeimért és szépen-ügyesen le is kommunikálom, hogy ez bennem milyen érzéseket okozott, persze kiderül, hogy dehogy velem van baj, és hogy igazából Kócos akár holnap átjönne munka után és velem lenne reggelig. Hát, ha végig akarja hallgatni a nyelvórai makogásomat! (Blablaőőőőblabla+főnéviigenév+"más subjuntivo", ahogy jelenleg beszédben igéket ragozok. :D :D)

Viszont jelzem minden esetleges férfiolvasómnak, hogy az eltűnésekkel, játszmákkal (itt nem ez volt, de volt ilyen exem) nem a női érdeklődést lehet felcsiholni, hanem a nő elkezd másfelé figyelmet keresni.

És talál.

Éjjel évek után felmentem a tinderre és tíz perc alatt le is vadásztam a közelben egy 20 éves modellsrácot, csetelünk, aranyos, szép, bármikor örömmel jön, ha szeretném.

---

Mondom én, hogy szenzoruk van a pasiknak, a totál semmiből ma rámír Műegyetemista, aki nagy favorit volt Judós3 előtt, hogy mi a helyzet, Pestre költözött és szívesen töltené újra nálam az estéit. Reggel meg Hokis üzenete várt, hogy cseréljem már le Kócost rá.

Pénteken benne voltam egy céges kvaterkázós skype-ban, ahol megemlítették, tesztelőket keresnek egy új IT folyamathoz, én meg jelentkeztem, mint totális kívülálló, szóval egész nap a rendszerükben gyűjtöttem a hibákat.

Imádtam, hogy nem a szokásos feladataimat végeztem, az agyamat is megmozgattam.

---

Btw a Rubik-kocka kirakását levittem 3 perc alá, ami nyilván nem kimagasló egy lelkes kamasznak, de így öregen egészen jól fejlődöm.

---

Szombat délután elmentem Béért a jyskbe, átmentünk meglátogatni Papírkutyust, aki egy szőke fürtös, kék szemű, hatalmas pillájú nagyfiú már, aki végigmutogat mindenféle állatokat a könyveiben.

Aztán kiültünk egy cukrászda kertjébe papírkutyázni egyet, kibeszélni színészek magánéletét és ismét elfelejteni játszani a Friends triviával.

Bét hazadobtam, átmentem apu 76. szülinapját ünnepelni hármasban, majdnem éjfélre másztam haza.

Azért még felpróbáltam az új rúzsomat, amit lövésem sincsen, hol tudok hordani, de nagyon jól áll.

---

Ma elugrottam az egyik kreatívos szeánszra felköszönteni egyikőjüket egy s.k. ajándékkal, aminek állítólag nagyon örült.

Anyunak átküldtem az első verziót, ami nekem nem jött be, ezért le akartam bontani, de ő lelkesedett, hát hazafelé megleptem és odaadtam neki.

Azóta is küldi a szelfiket, hogy hordja, otthon.

---

Negyed év után elmentem vásárolni, hová máshová, mint barkácsáruházba. Mekkmester a szívem, na.

Láttam végre élőben pénztárosplexit, meg nem tudtam, hogy oda még kell maszk, csak önszorgalomból tettem magamra, de hallottam a bejáratnál a konfliktusokat.

Nekem ezek totál kimaradtak, március 14-én jártam legutóbb bármilyen boltban is.

Vettem a macseknak füvet, mediterrán (online) növényáradatnak kaspókat, kézfertőtlenítőket, mert csak 10 flakon van itthon, szögeket, meg rinyált szegény középpolgár apám, hogy 3 500 ft egy nyugágypárna, úgyhogy egy elrongyolódott ócskaságon kénytelen kint cigizni (napi két dobozzal), szóval kapott a hubi-szalonna mellé egy párnát 3 500 Ft-ért. Ergo ismét visszamentem Anyuékhoz egy percre.

Mindenkitől elnézést kérek: ha negyed év után vásárolni megyek, nyilván esni fog. Esett is, mint a csuda, a nyugágypárna praktikus ernyőnek bizonyult a parkolóig.

---

Ma még kreatívkodom, lesz a héten spanyol online, de szeparatistáink "tovább akarnak menni" a B1-gyel, ami nekem megvan, szóval ketten maradunk, így nem biztos, hogy folytatjuk sajnos.

A céghez nem tudni, mikor kell bemenni, semmi konkrét nincsen.

Kócos kurtán-furcsán lerázott szerda este, hogy megy aludni, azóta nem írt, a szombati online randinkra nem jelentkezett be, látom, hogy rendszerint online, tehát él. Baromira bánt, nem ilyen volt eddig, hétfőn úgy ment haza, hogy előtte ajándékokkal, mert kertben szedett málnával halmozott el, azt mondta, hogy szeret, nézeteltérésünk meg soha nincsen, nem értem, mi a fene van.

Nem, nem fogok ráírni.

Elméletileg pénteken jönne át, de most fogalmam sincsen, miafaxvan, szombaton nagycsaládozás, el kell ugrani az M7-es dugójába, na az egy szép trip lesz, aztán estére visszajött volna Kócos még két napra, de lásd mondat eleje.

Hokis akar jönni, Nagyonlétrának már nem is válaszolok, annyira nem érti meg, hogy nem, Építészhallgató is felbukkant a semmiből. Van külön szenzoruk erre, hogy Kócos épp hanyagol?

---

Félek a vírustól, lennénk már túl a járványon!

Szeretem Anyut, de elképesztő a manipulatív rosszindulata, felhív a semmiből, hogy mit hazudjak és mit hazudjon, hogy lemondjuk, amit én nem akarok lemondani. És hogy mondjam meg nekik, hogy ez az időpont nekem(!) nem jó, meg tuti azért ekkorra szervezik, hogy mi ne menjünk (??????). Eleinte nyugtattam, hogy akkor ő ne jöjjön, majd én megoldom, de csak hergelt, a végén már hangosan ordítottam vele a telefonba, hogy hagyjon ki engem az egész szarkeverésből, majd én eldöntöm, hogy mit akarok*!

Fiatalon mindenki azt hitte a családban, én szítok, meg lázadok, miközben semmiről nem tudtam és nem is vagyok az az alkat. Aztán pislogtam, amikor a képembe kaptam.

Apropója, hogy családom egy nyári szombaton déli ebédet szervez az M7-es mentén budapesti rokonoknak. Tényleg xar időzítés, az M7-es járhatatlan szombat délelőtt (meg kijutni oda a város másik feléből), a légkondim akadozik, balatoni vonatra ilyenkor Covid-időszakon kívül sem ülnék, Kócossal az lenne a hétvégénk, szóval nem igazán szeretnék a 20 percenként pisilnie kell (és meg is teszi) szívbeteg apámmal kettesben állni a dugóban a kánikulában.

Kócos sem örül. Ha legalább reggel, vagy későn lenne, otthagynám 1-2 órára egy strandon. Mondjuk azok még nincsenek nyitva.

Ma hajnalban keltem, izgultam a bentléten, sok volt ez egy fertőzésparásnak negyedév után egyáltalán emberek között, ezerszer kézfertőtenítettem, hétkor még kezdődik a spanyolom, rosszul érint, hogy Kócost át kell tennem utána hétre, és akkor a semmiből lecsap Anyu, akinek tényleg nem is kéne jönnie, de úgy izgibb, ha engem belekavar.

*Ha nem megyünk bele a játszmáiba, akkor néha világgá megy mártírként, hogy ne is keressük többet, úgyhogy egy ideig próbálok higgadt maradni, de faszomat, mindig nekem kell az okosnak lenni, meg a higgadtnak, nem tudok 44 éve a szüleim terapeutája lenni, én is ember vagyok, még ha nem is tartottak soha önálló lénynek!

Ne dőljetek be a hajstruktúra-regeneráló samponoknak! Vettem Olaplexet, hátha attól nem viszket a fejbőröm.

De viszket.

Ellenen rendbehozta az eredeti struktúrát. Plusz a pára. Szóval full sprőd hullám a fejem, kösz.

---

Tegnap szabin voltam, így 3,5 napra jött át Kócos.

Annyira kisigényűek vagyunk! :D Együtt főzünk. Átvettünk pár algoritmust a Rubik kockához. Át szokott hozni egy társasjátékot, mert imádom, na ezt vett nekem szülinapomra. Annyira örültem, mint gyerekkoromban a Rubik mágikus köröknek. :D Meg a kertből málnát. Annak is.

---

Aztán cimbikkel lebeszéltünk egy nyitó kertipartit, végre látjuk egymást negyed év után. Bingo. Négy órát tombolt a vihar Pesten.

Bocs mindenkitől.

Benti parti lett azért, felköszöntöttek, kaptam tortát, virágokat. Azt hittem, Bé állít kihívások elé a csodás hortenziával, de kapott egy társat (a hortenzia, nem Bé) : azálea. Na, azt is munka lesz életben tartani, de nagyon szépek egymás mellett.

---

Találtam a postaládámban egy levelet, benne két cuki maszkkal. Egyik kreatív lány meglepett, de édes!!!!!! :)

---

Bementem az irodába egy napra körülnézni, semmi nem változott negyed év alatt.

Természetes akkor ömlött az eső. A Jóisten nem akarja, hogy kijárkáljak.

Elintéztem két papírt, small talkot a berendelt főnökömmel, más alig.

Egy ismerősnek adtam a drótot, melyik út üres, hol áll a dugó, 35 perc volt bejönni, ez elég korrekt (mondjuk éjjel 15 alatt érnék haza. A tömegközlekedéssel 60).

VISZONT mindez 7:05-ös indulással, később szopacs. Szóval 5:45-kor keltem. Néha akkor fekszem le. És az esti spanyolomat áttették hetes kezdésre, ma tuti lemondom bealszom.

---

Miután bent volt végig a recepciónk, DE nem volt hajlandó (mfv????) átvenni a csomagokat, az Alinál meg nem lehetett címet változtatni, így sétáltam egy fél órát, hogy elhozzam az alapanyagaimat a postázócégünktől.

Ne képzeljetek sokat: kb. 4 tejesládában volt a sokszáz fős irodaházunk teljes adagja. Ezt tényleg nehéz lett volna a recinknek eltenni valamelyik töküres irodában vagy tárgyalóban?

---

Tegnap klímát tisztíttattam, két hét múlva macskahálót festetek újra. Lassan-lassan elindul az élet.
Nem kéne elsietni.

...ja, hetvenes-nyolcvanas évek gyerMeke vagyok.

Szombat reggel autóba ültem és ahogy a nagykönyvben meg van írva, lemerült az akksi.

Pesten ez nem dráma, felhívtam a City taxit, akik 15 percen belül küldtek egy sofőrt bebikázni. Régen olcsóbb volt, most 4 000 ft, szerintem a belefér kategória.

Átmentem Béhez a kis dombjukra lecsücsülni. Vendégüllátott, kaptam enni, inni, szépséges virágot és friss kávét is.

Rég beszélgettem ennyit offline. :)

Aztán elugrottam Anyuék felé, hogy szigorúan maszkban és 3 mp-en belül vegye ki a farmerdzsekit a hátsó ülésről, pakoláskor jöttem rá, hogy nekem kettő is van.

Kaptam cserébe úgy négyembernyi tokányt, azóta is eszem és próbálom emészteni.

Szegény szüleim, a szembelakónál, öt méterre az ajtajuktól kint a vörös karanténcetli, ők meg elég parásak (értsd a kulcsot is fertőtlenítik minden belépéskor)...

Ma meg totál elhatalmasodott az allergiám, szétmegy a fejem ettől a fronttól, viszket a fejbőröm, de irtóra, szóval eléggé semmihez nincs kedvem.

Úgyhogy taktikus pszichológiai lépésként megnéztem az Epstein dokumentumsorozatot, mert az nyilván nem segít... Mekkora szemétségekre képesek az emberek! És az amerikai rendőrség akkor is gerinctelen volt. Most is az, láthatólag...

És az áldozatok magukat okolták, hihetetlen.

Belekezdtem A koronába, II. Erzsébet élettörténetébe.

Aztán felhúztam magamat.

2020-ban valóban el lehet adni egy sorozatot ilyen nőalakkal?

A filmesek meg még mindig azt gondolják, akkor szerethető egy női(!) karakter, ha a kétgyerekesen is bájosan naív és rácsodálkozó negédeske zavartan döbben rá a határozott férfiak által kimondott valóságra?

A királynőt gyerekkorától az uralkodásra készítették fel. A családja, a nevelői, az iskolái. Érzelmi és retorikai "kiképzést" kapott a végtelen világismereteken kívül. A legjobbat.

Realistább, határozottabb, tájékozottabb nő nem sok lehet a földön.

De a filmkészítők szerint a tüncin mosolygó, bizonytalan felnőtt nőből a történések hatására erőssé váló karakter lesz kedvelt az embereknél? Ne már!!!

Ejj, de utálom az ilyen életszagútlan nőábrázolásokat a 21. század lassan 3. évtizedében! Kinek van igénye még a cukin mosolygó, elesettséget megjátszó nőképre nárcisztikus, lelke mélyén önbizalomhiányos Dóra Gyulákon kívül?

(Aki úgyegyébként találóan felnyitja a nők szemét, hogy néhány gesztusra hisznek el bármit pasiknak és hogy szelektálják jobban, kikre bízzák az érzelmeiket. Csak a játsszad meg, hogy nem vagy dühös, hanem hidegvérű királylány és mindig higgadtan és nőiesen kommunikáld az érzelmeidet, hogy a férfi felfogja, mikor viselkedik sértően (ahelyett, hogy esetleg gondolkodnapermegtanulná és nem bántana meg többé utána), hát ez kevéssé...) <-- Ezért kezdjetek fiatal pasikkal, nyitottabbak is az érzelmi fejlődésre és nem csak látszatgesztusokkal tesznek azért, hogy boldogok legyünk. (Oké, nem mind, Nagyonlétra elég creapy-n lerázhatatlan azóta is. Válogassunk okosan. :D)

Kaszáltam is a sorozatot két rész után, várom a tippeket ismét. :)

Még Kócossal erotikcsetelünk, próbálom kizárni, hogy az ablakok beleremegnek az égzengésbe (a tanyasi kóbor macskám pont lexarja és csak a játékát követeli nyugiban), aztán home office holnaptól megint. Ami jobb, mint bent lenni, kiélvezem.

Blogokat nem követek mostanában, a szaftos pletykákat megírhatnátok érdekel, de próbálok többet offline lenni (nem igazán megy így sem).

Az oviban Domestos volt a jelem is paráztam már a fertőzésektől, mindkét szülőm belémplántálta.

Remélem, az emberek a pandémia alatt rászoktak, hogy gyakrabban mossanak kezet.

Mindenki boldog.

---

Tegnap reggel nyolckor 40 percig tartott kollégának a parkolóhelytalálás, jó messzi, szóval az autóval bejárás szopacs lesz bárhogyan is.

De azért vágyom rá, hogy kánikulában ne izzadjak le a napon battyogva a végállomásig, gyűrött ruha és izzadt melltartó, ott jön a hideg légkondis metró, ahol fázom, majd a légkonditlan-levegőtlen-büdösemberszagú zsúfolt, ahol leolvad smink és szétcsesződik a hajam, majd a cégnél a nyakamra a légkondi (vírusokkal??). Majd vissza ugyanez, naponta.

Megoldás: gyalog elérhető munkahely? Mindegy, úgyis székhelyet váltunk 1-2 éven belül, ujjak csuriban.

---

Harangoztak 16:32-kor, szép. Azt hittem, ma tele lesz az üzenőfalam fröcsögéssel, mint random Trianon-témakor szokott, de meglepően kulturált mindenki, meg a szlovák jelenlegi és volt államfők és még Vityka is megdicsérte Karácsonyt a bkk-megállítós gesztusa miatt.

---

Kócos újra edz ÉS napozik és fotókat küld az izmairól és nekem bejön a vékony derék, szálkás csokibarna izmok, na.

Lelkem mélyén hippi vagyok, békét akarok, szeretkezést és szépirodalmat.

Napok óta vadászom, de nem kapható a házhozrendelőséknél darabolt salátazöldség-mix. Semmilyen.

Én meg kattanok rá, és semmi kedvem zöldségeket kockázni.

Répareszelőm meg nincs is.

---

Az ezüst gyöngyömet is Csehországból rendeltem, mert itthon elfogyott. A salátát mégsem rendelhetem onnan.

---

Ma indultunk volna egy hétre Spanyolországba. Remélem, jövőre megyünk!

---

Tudom, hogy sokan nem értitek, még nem megyek ki. Kiégetett a sok ember, sok tömegközlekedés. Az emberek büdösek. És fertőzhetnek. Nem érdekel a millió kolléga időhúzó tartalmatlan csacsogása (akiket szeretek, azoké igen). Semmi kedvem dugóban állni, parkolót vadászni, vagy emiatt inkább 5:50-kor felkelni. Metrózni sem.

Parázni az össz-irodaházas légkeringetőtől, amire nem kaptunk megnyugtató megoldást a facility-től.

Egyik kolléga háztartásában volt koronavírusos, vele egy kanalat, kilincset, vécét használunk. És senki nem tudja, meddig fertőz egy tünetmentes ember...

Amíg engedik, maradok home office-ban. Tegnap bement úgy 10%-a az embereknek. A többi megoldja a távolból.

De legalább szép ruháim vannak idén, azokat még hordanám... :D

---

Kócos jövő héten jön át ismét 3 napra. Agyaltam valami kevéskontaktos programon, de tök jól elvagyunk lakásban is. ;)

Cimborákkal következő hétvégén strandolunk. Addig le kéne fogyjak. Addigra hatnia kéne az ipl szőrtelenítőnek.

Az online nyelvtanfolyam pörög tovább, cimbikkel skype is, a kreatív lányokkal lefoglalva az egész panzió augusztus végére, addig online agyalunk technikákon. Mára találtunk is egy kihívást, meg kell oldjam. Mikor lett volna erre régen időm?

Ebédidőben kondigépezek, uzsonnaidőre összedobok valami gyors ételt, oké, legtöbbször csirkemellet salátával, kukoricával vagy főzelékkel.

Nekem most ennyi épp elég, nem akarok változást.