Beiratkoztam a B1.3. szintre.
Már most szorongok rajta! :D
Nincs is időm, ma is túlórázom még, szóval csak a hétvégit mertem bevállalni, nem is emlékszem már semmire, legalább egy hetet rá kell szánjak reggeltől estig a szabimból a tanulásra, heti négy óra egyben, leckék, gyakorlás, tanulás ezerrel, áááá! :D
Áprilisra el akarok jutni a B2 szint legelejére (azt nem merem ígérni magamnak sem, hogy majd belekezdek-e) és a spanyol nyelvvizsgának neki szeretnék feküdni jövőre.
Elég nagy motiváció?
Beiratkoztam a B1.3. szintre.
Már most szorongok rajta! :D
Nincs is időm, ma is túlórázom még, szóval csak a hétvégit mertem bevállalni, nem is emlékszem már semmire, legalább egy hetet rá kell szánjak reggeltől estig a szabimból a tanulásra, heti négy óra egyben, leckék, gyakorlás, tanulás ezerrel, áááá!
:D
Áprilisra el akarok jutni a B2 szint legelejére (azt nem merem ígérni magamnak sem, hogy majd belekezdek-e) és a spanyol nyelvvizsgának neki szeretnék feküdni jövőre.
Elég nagy motiváció?
Nem a black fridayt kell elítélni, meg a cégeket, akik ebben hasznot látnak, kapitalizmus van.
A nem tudatos vásárló a hülye, ha nem racionálisan költ. De még őt sem, mindenki csináljon, amit akar.
Hát ennyi röviden, hosszabban meg 12 000 Ft-tal olcsóbb a nyelvtanfolyamom, ha black fridaykor fizetem be. Gőzölő, ételpároló, ha nekem megéri, akkor veszek, figyelem az árakat két hónapja.
Már ha marad pénzem:
Az október közepi céges búcsúajándékot még öten nem fizették ki, 5 000 Ft. Még régebbivel is lóg 1-2 ember. Vettem a kollégáknak színházjegyet, 23 400 Ft, "utalnak azonnal". Azóta sem. Vettem búcsúajándékot jövő hétre, 20 000 Ft. Majd(!) megadja mindenki.
Egy másik cégünknél dolgozó srác szétégette a céges laminálónkat, majd bocsi és elsétált: könyvelőnk szerint vegyek újat saját pénzből, majd a cég megadja.
Hát nem tudom, ti hogyan álltok hó végén, nekem már a fenti kb. 50 000 Ft is kurvára hiányzik!!!!
Meg a karácsony aggaszt, négy gyerek van a családban, egyik évek óta ruhautalványt kap, mert azt kér, mindig egyeztetve vele, épp hol menő a tinidivat. Keresztgyerek ásványutalványt, amit velem(!) válthat be valamelyik börzén, mert akkor biztosítottam némi közös időt is vele. Két nagyon kicsinek majd anyjukkal egyeztetek, de mivel gazdag család, megvan mindenük négy példányban, kacatokhoz meg kicsi a lakás, inkább megbeszélem.
Felnőttekkel nem adunk semmit, a szüleimnek szoktam hangversenyekre, koncertekre jegyeket, meg Anyuval csapunk egy nagy csavargást a plázában és kérhet bármit. Az ékszerekészleteit kéne feldobnunk idén.
Macska. Jó, úgyis kapni fog valami finomat. A játékokhoz nagyon Maugli, enni szeret, de a tápjával szigorú vagyok alapesetben. Meg valami kényelmes fekvőhely sem ártana (az előző megvásároltba csak vadászni jár be. Persze az is jó)...
Kócosnak már megvan, Bével megyegyeztünk valami színházban. Cimbikkel szerencsére nincsen ilyen. Idén még főzünk egyet, táncolunk egyet (ők kettőt, de elvi aggályaim vannak :D), 1-2 társasozás, és végre vége az évnek. Szilveszterre már lestoppolt Kócos, utána még pár nap szabi. Ha végül jelentkezem a nyelvtanfolyamra (nem biztos), akkor arra 4-5 nap intenzív tanulás rámfér, sokat felejtettem.
Este annyira fájt a fejem, hogy erőtlenül feküdtem órákig a párnámra borulva.
Fogat mosni is alig bírtam kicsoszogni. :(
A macska nem szokta meg, hogy este ekkora nyugi van, ezért ő kezdett nagyelőadásba valami irtó fontos dologról az ágyam mellett (nem engedem fel az ágyra!), aztán csapkodta kicsit a szekrényajtót az ágy mellett, majd kipakolta egy fiókomból a ruhákat. Kértem, hogy halkan csinálja.
Tegnap a tárcám volt leborulva, szanaszét a kártyáim, meg a csap lefolyója kiszedve, abban turkálgatott.
Csillogó fülbevaló nem maradhat a helyén, ha ő arrajár.
Azért szeretem. :D
Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mióta velem lakik a macsek. Igaz lehet, hogy hat a lélekre a jelenléte, kedvessége, meg az egészséges énközpontú leszaromsága...
---
Ha már rongy a fejem, legalább szépen kisminkeltem magamat. Dicsérik is a folyosón ezerrel.
---
December elsején kezdek hivatalosan a Monstre Projektben, de már vannak feladataim. Szerintem több köszönömöt és dicsérő szót kaptam ezalatt a projektvezetőtől (ex-rotációs főnökömtől), mint a Nagyfőnökömtől két év alatt.
Szerintem baromság nem visszajelezni egy dolgozónak, hogy akkor majd jobban igyekszik.
Épp fordítva.
(Igaz, múlt héten egy vidéki középvezető idejött, hogy most ad nekem egy negatív kritikát: nincsen szabad tárgyaló az épületünkben.
Hát, még csak facility-s sem vagyok, de nincs is jogom emeletet húzni a házra, meg hát mi a fax közöm van nekem ehhez... Középsőujj.)
---
Felmondott az egyik szépreményű liebling üdvöskénk és senki(!) nem jelentkezett a pozícióra. Győzködöm az egyik aljamunkát végző kis kedvencemet, hogy pályázza meg. Így azért elég nagy az esélye, hátha.
Volt időm hajnalban agyalni, ha már felriadtam a fejfájásomra.
Sosem tartottam magamat céltudatosnak.
De ha végiggondolom, majdnem minden elképzelésemet sikerült végigvinni.
Szóval akár hátradőlhetnék és élvezhetném. :)
Eladó egy vadregényes kertes házikó az utcánkban.
Egy überkedves mininéni lakott benne. Öreg volt, picike, mindenkivel leállt csacsogni.
Ha termett valami a kiskertben, azonnal ajánlgatta.
Mindig beszélt a férjéről, repülőgépmérnök volt. Büszke volt rá, így pozícionálta magát is. Gyerekek szerteszét a világban, ő egyedül.
Gondolom, hogy meghalt szegény, rég nem láttam, a házat meghirdették. A fotókon egy hetvenes-nyolcvanas évek óta ki sem festett, hengermintázott falú lakás, 40 éves bútorok, öreg csillár, megkopott fekete-fehér családi portré az ágy fölött.
Felújításra szorul minden. Így 80 millióért hirdetik.
Nincsen ma repülőgépmérnök, aki meg tudná fizetni.
---
Két hetes múlt a fejfájásom, lassan ünneplünk.
---
A hétvége legflowbb pillanata, amikor a hűségkártyáim vonalkódját beolvasom a telefonomba.
---
Néha felmerül a gyanú, hogy Pintér Béla szórakozik velünk. De vicces legalább.
---
Van már színházjegyünk jövőre is, beszerveztünk még egy hétvégét a kreatív lányokkal idénre, telik a naptáram erősen, nomeg a három hét szabi alatt jó lenne utazgatni kicsit. Kinéztem megint egy várost, ahová elugranék egy napra repülővel. Marha fárasztó, de engem ez szórakoztat és még sosem utaztam egy napon Boeinggel és Airbusszal is.
Ha az elmúlt öt szeretkezésből nem volt minimum három orgazmusod (de inkább 5+), akkor hagyd a pasast, jobbat érdemelsz.
Miért "tűrik" a nők a szexet, de komolyan? Oké, lehet jó anélkül is, de mind anélkül?
A magyar pasik végtelenül önzőek az ágyban. (Megj.: A fiatalok legalább alakíthatóak...)
---
Annyira bedurvultak a xar az anyaság mártírdumával az ebédnél, hogy végül a kismamánk szólt rájuk, hogy fejezzék be.
---
Ekkor áttértek a tévéműsorok szapulására. De azért nézik, banyek.
Unatkoztam...
---
A folyosón megállítanak, hogy milyen sokat utazom, mennyit kreatívkodom, irigyek. Meg hogy megvásárolnák a "műveimet". Nem eladók, nincs ilyenekre időm, de cuki tőlük.
---
Tegnap nem volt a topvezető ex-Nagyfőnököm az irodájában, ezért hozzá ültünk be egyeztetni. Majdnem elolvadtam az örömtől, hogy amit búcsúzóul adtam neki, és egy kedves fricska, azt az asztala mellett tartja az ablakban. :)
---
Az ő főnöke, országunk egyik toptopja a régi Kisfőnököm, belesett és széles vigyorral üdvözölt.
Jólesnek ezek...
Ma már a SzuperProjektünk vezetője is megdicsért. Jé, mosoly, pozitív visszajelzés, emberszámba vevés? Ennyi kell.
Pénteken a stadionba özönlő 68 000 embert megelőzve hazarohantam, már teljes rendőrségi készültség volt minden állomáson. Gyorsan rendet raktam, kitakarítottam, mert a héten a fejgörcs elvitte az estéimet. Rendeltem egy pizzát, bevásárolni sem volt lelkierőm.
Szombat reggel bemetróztam a belvárosba, találkoztam a cicám megmentőjével, majd megpróbáltuk előcsiholni minimális festőkészségeinket a tanfolyamon.
Fiatalkoromban jártam rajziskolába évekig, de a festészetem igazi katasztrófa. Most addig gyakorlom, amíg nem lesz elfogadható a szintem.
Aztán maradt egy órám, így kihagytam a metrópótlást és legyalogoltam Téékhez, akik finom ebéddel vártak minket.
Mondjuk nem sokat ettem…
Aztán beállított Kócos is, bemutattam, cukin fogadták, meghívták a következő főzögetésre is, és nagyon nevetett a becsípett melegek poénjain még hazafelé is. :D
Aztán bemutattam neki 1-2 új csipke fehérneműmet. Hamar megvolt a hatása. :D
Éjjel mondjuk a kanapén üldögéltem, úgy fájt a gyomrom, de már kezdem megszokni, az éjszakai állat macskám meg kimondottan élvezi, hogy játszom vele ilyen szokatlan órán.
Aztán Kócos meztelenül reggelit sütött, nyami és nyami.
Maradt egy órácskám gyakorolni a festést, még mindig gázul nézett ki, aztán elrohantam Bével parfümöt nézegetni, meg színházba. Szuper darab, szeretem író.
Közben szüleim megérkeztek Szicíliából, apu alig bír járni.
Aztán megkóstoltuk a Burger vega hamburgerét (kivel, ha nem Bével), és határozottan finom. És nem fáj tőle a gyomrom!
Aztán beszédelegtünk a HM-be, én ugye nem veszek semmit és a céges nagykarácsonyi bulihoz sincsen kedvem, erre csak sikerült egy fekete csillogó csőruhát(?) megvenni… Nem tudom, hová veszem fel, de jó, hogy van ilyen a szekrényemben. :)
Hazaesve csak nem hagyott nyugodni a festés, készítettem még egy képet, ez már tűrhető. Menni fog ez talán!
Fáj a fejem negyedik napja, nincsen vérnyomásom, hazaérve csak bambulva kucorgok a kanapén, a macska meg örömmel elalszik a lábfejemen.
Ott elég távol van, hogy ne simogathassam. Okos.
Vagy óriásszaltókat dobál a nappaliban, mert KÉT légy is berepült. Órákig a Nagycirkuszban éreztem magamat, irtó látványosan ugrál és rohangál! :D
---
Fel kéne tenni a fényfüggönyöket a lakásban, be kéne fejezni az elkezdett ékszereket, mert aztán szombattól festőtanfolyam, meg még van pár alapanyagom babrálni ezeken kívül.
Aztán jönnek a sűrű november vége-decemberi programok, durva lesz, imádom. Holnap reggel a tanfolyam a cicám megmentőjével karöltve, aztán Tééknél nagyszabású ebéd a cimbikkel, majd beesik valamikor Kócos is. A legtöbben még nem ismerik, izgi. Aztán hazavisz (végre ihatok!!!), majd másnap alig teszi ki a lábát, már rohanok Bével parfümöket szagolni, majd délutáni színházba.
---
Belobbantak a hormonok, Biológushallgató és Testnevelésiegyetemista is sündörög pluszban. Én meg csak aludni szeretnék.
---
Leültem a projektvezetővel, annyira egy hullámhosszon rezgünk, hogy kb. öt perc alatt megegyeztünk minden feladatban (nem, pénzt nem kapok érte). Tetszik nagyon.
Jé, van, amit/akivel szeretek dolgozni? :D
Hátaztán olyan fasza fejgörcsöm van második napja, hogy beleremeg a szemhéjam.
Ma smink nélkül szédelegtem be, úgyis dörgölgetem az arcomat.
Vettünk Anyunak csini szemüveget, imádom, hogy 73 év után kb. először hallom Anyu szájából a mennyibe kerül kérdésemre, hogy „nem érdekel, megérdemlem”. Ezaz!!!
Mondjuk nem volt drága. És kap egy kupont húszezer forinttal (én is kaptam, csak nem jutott eszembe lejárat előtt), amiből szeretnék egy „üres” keretet nullás üveggel. Olyan ékszernek való, színes, ritkánhordósat, kontaktlencsével. :)
Még beszédültem a Tchiboba ünnepi fényekért, meg kávéért nyilván, Lipóti, majd nem bírtam aludni. Hurrá.
---
Nagyfőnököm idejött, hogy beszélt-e velem Az Összcéges Monstreprojektünk vezetője.
Nem még.
Merthogy kikért engem, szeretnének együtt dolgozni velem a projektben.
Jippíííí!!!
Rotációban volt már főnököm, vicces pasas.
Nagyfőnököm megnyugtatta, hogy biztosan szívesen megyek. Ismer.
Egyelőre várok, milyen feltételekkel (az eddigi munkámat is el kell végeznem, ehh, szóval csak heti 2-3 nap, tippem szerint).
Izgalmas.
Odajött az egyik irtó tehetséges művész, hogy nézegesse, miket készítettem.
-Ez első osztályú minőségű munka, csodálatos. Pedig tudod, nagyon ritkán mondok ilyet.
Vááá, de jólesett.
---
Megint mocorognak a hormonok, rámírt Rosszfiú (nem is válaszolok), meg nem tudom, hogyan hívtam, de láthatóan belém volt pistulva fiú (nem is válaszolok). Nincs értelme csetelgetni, csak mert néha eszükbe jutok. Közben Gé öccse becsajozott, Műegyetemistával meg nagyon vicces együtt lenni, egyik legokosabb pasika, akit ismerek, csak pont amiért jönne, háááát... nem volt elég, ezért jegeljük.
Mindig akad pár jelentkező, ha kedvem szottyanna.
---
Ma is bőgtem a cégnél. Tudtam, hogy kötözködő az a negyvenes férfi, aki megkért valamire 10:30-kor, mire 11:30-ra, vigyázva, hogy minden tökéletes legyen, befejeztem, gúnyolódva-röhögve belémkötött mindenki előtt, hogy miért nem csináltam másképp, de gáz. Dehát te kérted így és így, ugye? Igen, de közben változott.
És erről honnan a fenéből kellett volna tudjak? Dobhatott volna egy emailt.
Ott álltam leforrázva, bocshogyélek megvédtem magamat, aztán lementem egy cigi mellett kibőgni magamat, nagyon megfájdult a fejem.
---
Aztán a Nagyfőnök elmagyarázta, hogy miért nem kapok fizuemelést (mert bérsáv fölött vagyok. Így vettek fel tizenpár éve, hogy sáv fölött vagyok. A teljesítményem, ingyen túlórák nem számítanak, a menzánk 25%-ot drágult 3 év alatt), én már nem is mondok semmit.
Nem jó itt.
Megszámolom, hogy egy hónapban hány munkanapot dolgozom, elosztom a nettó fizetésemet, és fantáziálok, aznapi pénzemből miért dolgoztam meg, mit vehetek belőle.
---
Aztán összeraktam egy anyagot, erre kiderül, hogy jobb lenne másképp csoportosítva. Hogyan? Azt találjam ki. (Lövésem sincsen, de agyalok ezerrel, ez legalább szeretemfeladat, bár tényleg örültem volna, ha egyszer kell megcsinálnom.)
---
Megyek Anyuval szemüveget venni. Ötletem sincsen, mi áll jól neki, halvány bőrű, festett szőke, nem harsány típus. Aztán haza ledőlni, keveset aludtunk az elvonuláson.
...és aztán az éjszaka közepén próbálnak keresni, mert tudom a bántalmazó bunkóval kavaró lány számát, hívjam fel, mert olyanokat posztol a facebook-ra, hogy aggódnak.
:(
Olyan nehéz kiszemezgetni az életünkből, akik csak lehúznak, de meg kell tennie. Máig hiányoznak emberek, akikhez millió emlék köt, de minden találkozás után feszültnek és kevesebbnek éreztem magamat. Ők biztosan feltöltődnek ettől, de öregkoromra igénylem, hogy korrekten kezeljenek.
Beléptem egy csoportba, ahol egy önjelöltnek tűnő okoska ötvenes férfi ad "titkos" tanácsokat nőknek párkapcsolatról, pasikról. Hát, mondom, odamegyek trollkodni kicsit, rém utánom a mansplaininget (lásd még apám, főnököm, stb.). Aztán kiderült, hogy a pasas teljesen jól lát dolgokat, nem kelt illúziókat, sőt. Eltekintve az elkerülhetetlen általánosításoktól nagyon találó. Bárcsak tizenéve találtam volna rá, sok agyalástól és fölös reménykedéstől megkímélt volna.
Mindez azért jutott eszembe, mert négy nap, összezárva ennyi nővel... Hát, rémisztőnek hangzik, nem? Ehhez képest négy nap nevetés, csacsogás, előzékenység, figyelmesség, elfogadás.
Biztonságos burok. Nagyon kellett.
Nehezen dolgozom fel, hogy néha úgy beszélnek velem a cégnél, mintha hülye lennék. Nem tehetek róla, hogy nem vagyok okos, ezért még nem kéne lekezelni. Légyszi, ti okosak, meg a szépek, meg a vékonyak, meg a jobb felfogó képességűek, meg szórakoztatóak, meg akiknek nincsen bajuszkájuk vagy sűrű szemöldökük, NE kezeljétek le azt, aki más és szerintetek kevesebb.
Nem tehetünk a nagyrészéről és rém bántó.
(Igen, végig kellett hallgatnom, ahogy kolléganőim vihorásznak egy ott nem lévő lány bajuszkáján. Szerintem csak pihe, de az ő teste, azt csinál vele, amit akar. Ugyanők olyan vehemens kirohanást intéztek minden(!) meleg ellen, hogy lelki beteg idióták, mint valami negyvenes évekbeli homofób gyűlöletbeszéd, nyíltan, mindenki előtt, süllyedtem el szégyenemben. Hányingerem van ezektől a lenéző p.náktól, komolyan.)
Csak hogy ne tűnjek teljesen besavanyodott libának, ezt írta az egyik kis kolléganőm, akivel nagyon szeretek együttdolgozni:
"Imádom, ahogyan élsz! :) Ha valaki kicsit veled van, meghozod az életkedvét! "
Minden utazásomon menstruálok? Az elmúlt két hónapban a harmadik menzeszem esik utazásra.
Reménykedtem, hogy a gyógyszertől ritkásabb lesz. Hát nem. 19 napra jött meg.
F.szom, de elegem van!
Mondjuk Rómában is felfázhattam, Bécsben is, az is be szokott kavarni, de most már idegbajt kapok tőle.
---
Ma este Kócos, ő is biztosan örül.
---
Holnap indulok négy nap vidékre huszonpár nővel. Ha kijutok a városból Erdogan miatt, plusz a fél M1-es fel van túrva.
Megismételjük a fantasztikus nyári alkotós elvonulást, csak mi, még személyzet sem lesz egy gyönyörű, természetközeli hotelban. Semmi tanítás, mindenki tud mindent, én viszek több technikát is szöszmötölni.
A szobabeosztást rövidre zártuk: ugyanaz a négy csaj, mint legutóbb.
---
Jövő héten együtt főzünk a cimbikkel, meghívták Kócost is. Remélem, van kedve, elég őőőő liberális társaság.
---
Megyek festő tanfolyamra a cicám megmentője lánnyal.
---
Lesz még három színház, egy Székely Csabás, egy Katona és egy Pintér Béla, egy cimbik szervezte kulturális esemény, újabb laborok, influenzaoltás, aztán decemberben egy ünnepi ebéd egy kollégás körrel, egy Mikulás-ünnep, egy másfél napos workshop, aminél házigazda vagyok és talán színházba is el tudjuk vinni őket. Lesz nagymonstre céges puccparti előtte A Régiekkel iszogatással. Aztán újabb ultrahang, majd ha minden igaz, el tudok menni közel három hét szabira karácsony körül. Hímezni akarok, festeni és műgyantázni, de nagyon. Meg szocializálódni, meg sokat olvasni. Talán elutazni pár napra...
Elképesztően várom!!!!!!!
Na végre.
Befejeztem egy nyáron elkezdett ékszert. Aztán sutbadobtam egy 6 óra alatt sem alakuló másikat, majd szinte teljesen befejeztem egy harmadikat. A sikerültek még szerintem is jól sikerültek.
Végignéztemhallgattam a Modern családot. Aztán van nekem két könyvmumusom, annyira unom, hogy képtelen vagyok végigolvasni, az egyik az újra elővett Utas és holdvilág.
Fun fact: gyűlölöm az érzelmekről szóló könyveket és sorozatokat.
A legtöbb a szerző által kanyarított formában alakul, nem a szereplők alapjelleme alapján.
Ezért is szeretek egoblogokat olvasni, a sors a legjobb forgatókönyvíró.
Meg nem bírom, ha hosszú oldalakon keresztül nyígnak a szereplők ahelyett, hogy lépnének, ha van lehetőségük. (Egyik lányismerősöm múlt héten: "Tudom, hogy bántalmazó kapcsolatban élek, meg a pszichiáterem is megmondta, de..." Nincs de. Aztán hallgatjuk, hogy pocsék az élete és depressziós. Jóóóó reggelt!)
Naszóval elég ilyet az életben látni, vagy átélni.
És akkor van ez a Mihály, aki felrúgja a társadalommal kötött szerződését, hogy valami abszurd álmot kergessen, miközben mások számítanak rá, majd a vége... Áh!
Most volt időm kreatívkodás közben figyelni, hát bekapcsoltam hangoskönyvként, Kulkával.
Oké, kétségtelen, hogy humoros regény, néha nagyokat röhögtem.
---
A macska kitalálta, hogy ő ezentúl ordítva kommunikál. De mindig mondania kell valamit. Éjjel is. Meg ha merek a hálóban babrálni, nem vele a kanapén. Meg ha tizedszer is vizes lesz, ha kimegy, amikor esik. És akkor jön dühöngve, rázogatja a cuki lábait és ordít az arcomba.
Én meg kinevetem, na.
---
Szombaton jártam a kreatív boltban, majd TCsV-vel elmentünk egy überdicsért helyre ebédelni. All you can eat, amivel én sosem járok jól, nem bírok egyszerre sokat enni, de csak így lehetett. Hát, a 8 200 forintért semmi(!) finomat nem ettem. Nemhogy kiemelkedőt, középszerűt sem. Volt, amit vissza is küldtem a pincérrel egy falat után.
Akik ajánlották a helyet, imádják, rákérdeztek, nem akartam megbántani őket, de kérem vissza a pénzemet. :D
---
Aztán társasoztunk a cimbikkel hosszú órákig, kipróbáltunk néhány új játékot. Vicces volt.
---
Elkezdtem a tizennegyedik (14!) évet ennél a cégnél.
Nem fogadtam volna rá 29 évesen.
