Pénteken a stadionba özönlő 68 000 embert megelőzve hazarohantam, már teljes rendőrségi készültség volt minden állomáson. Gyorsan rendet raktam, kitakarítottam, mert a héten a fejgörcs elvitte az estéimet. Rendeltem egy pizzát, bevásárolni sem volt lelkierőm.
Szombat reggel bemetróztam a belvárosba, találkoztam a cicám megmentőjével, majd megpróbáltuk előcsiholni minimális festőkészségeinket a tanfolyamon.
Fiatalkoromban jártam rajziskolába évekig, de a festészetem igazi katasztrófa. Most addig gyakorlom, amíg nem lesz elfogadható a szintem.
Aztán maradt egy órám, így kihagytam a metrópótlást és legyalogoltam Téékhez, akik finom ebéddel vártak minket.
Mondjuk nem sokat ettem…
Aztán beállított Kócos is, bemutattam, cukin fogadták, meghívták a következő főzögetésre is, és nagyon nevetett a becsípett melegek poénjain még hazafelé is. :D
Aztán bemutattam neki 1-2 új csipke fehérneműmet. Hamar megvolt a hatása. :D
Éjjel mondjuk a kanapén üldögéltem, úgy fájt a gyomrom, de már kezdem megszokni, az éjszakai állat macskám meg kimondottan élvezi, hogy játszom vele ilyen szokatlan órán.
Aztán Kócos meztelenül reggelit sütött, nyami és nyami.
Maradt egy órácskám gyakorolni a festést, még mindig gázul nézett ki, aztán elrohantam Bével parfümöt nézegetni, meg színházba. Szuper darab, szeretem író.
Közben szüleim megérkeztek Szicíliából, apu alig bír járni.
Aztán megkóstoltuk a Burger vega hamburgerét (kivel, ha nem Bével), és határozottan finom. És nem fáj tőle a gyomrom!
Aztán beszédelegtünk a HM-be, én ugye nem veszek semmit és a céges nagykarácsonyi bulihoz sincsen kedvem, erre csak sikerült egy fekete csillogó csőruhát(?) megvenni… Nem tudom, hová veszem fel, de jó, hogy van ilyen a szekrényemben. :)
Hazaesve csak nem hagyott nyugodni a festés, készítettem még egy képet, ez már tűrhető. Menni fog ez talán!
