Odajött az egyik irtó tehetséges művész, hogy nézegesse, miket készítettem.
-Ez első osztályú minőségű munka, csodálatos. Pedig tudod, nagyon ritkán mondok ilyet.
Vááá, de jólesett.
---
Megint mocorognak a hormonok, rámírt Rosszfiú (nem is válaszolok), meg nem tudom, hogyan hívtam, de láthatóan belém volt pistulva fiú (nem is válaszolok). Nincs értelme csetelgetni, csak mert néha eszükbe jutok. Közben Gé öccse becsajozott, Műegyetemistával meg nagyon vicces együtt lenni, egyik legokosabb pasika, akit ismerek, csak pont amiért jönne, háááát... nem volt elég, ezért jegeljük.
Mindig akad pár jelentkező, ha kedvem szottyanna.
---
Ma is bőgtem a cégnél. Tudtam, hogy kötözködő az a negyvenes férfi, aki megkért valamire 10:30-kor, mire 11:30-ra, vigyázva, hogy minden tökéletes legyen, befejeztem, gúnyolódva-röhögve belémkötött mindenki előtt, hogy miért nem csináltam másképp, de gáz. Dehát te kérted így és így, ugye? Igen, de közben változott.
És erről honnan a fenéből kellett volna tudjak? Dobhatott volna egy emailt.
Ott álltam leforrázva, bocshogyélek megvédtem magamat, aztán lementem egy cigi mellett kibőgni magamat, nagyon megfájdult a fejem.
---
Aztán a Nagyfőnök elmagyarázta, hogy miért nem kapok fizuemelést (mert bérsáv fölött vagyok. Így vettek fel tizenpár éve, hogy sáv fölött vagyok. A teljesítményem, ingyen túlórák nem számítanak, a menzánk 25%-ot drágult 3 év alatt), én már nem is mondok semmit.
Nem jó itt.
Megszámolom, hogy egy hónapban hány munkanapot dolgozom, elosztom a nettó fizetésemet, és fantáziálok, aznapi pénzemből miért dolgoztam meg, mit vehetek belőle.
---
Aztán összeraktam egy anyagot, erre kiderül, hogy jobb lenne másképp csoportosítva. Hogyan? Azt találjam ki. (Lövésem sincsen, de agyalok ezerrel, ez legalább szeretemfeladat, bár tényleg örültem volna, ha egyszer kell megcsinálnom.)
---
Megyek Anyuval szemüveget venni. Ötletem sincsen, mi áll jól neki, halvány bőrű, festett szőke, nem harsány típus. Aztán haza ledőlni, keveset aludtunk az elvonuláson.
