Tobber életblogja

...és amikor este azon agyalok, hogy ez egy kevésbé pörgős évem lesz, akkor sorraveszem, hogy idén még:

-Megyünk négy napra Rómába, ezer éve vágyom oda

-Ismét megyünk négy napra a kreatívos húsz csajjal ökörködni nem túl szofisztikáltan viselkedni alkotni a múltkori panzióba

-Megyünk kollégákkal félig tréning, félig bulizni a Balatonra

-Megyünk exkollégákkal és jelenlegiekkel iszogatni

-Megyünk a Mátrába wellnessezni három napra

-Hezitálunk még egy New Yorkon ősszel vagy akár tavasszal, én még egy fapados repülős low budget kiruccanáson, egy miskolctapolcai barlangfürdőn Anyukám-os ebéddel, és van két hét szabim, ami alatt lehet, hogy lecsapok egy kisebb ultralastminute útra (a lastminute.at-ról lehet jóval olcsóbban budapesti indulásos utazásokat lecsapni, mint a .hu-ról!!!) valami tengerpartra, vagy ráhasalok egy kíméletlenebb kondi-tempóra, még kitalálom.

Na jól van. :D

Sokszor tervezem, de most tényleg megvalósítottam a nyugis hétvégét.

Mostam, pakoltam, sütit sütöttem, eltakarítottam utána, illatozó étcsokis-banános finomsággal vártam Kócost, aki hozott fetát, kaliforniai paprikát a reggelinkhez, mert mindig variálja a tojás-bacon-hagyma kombót valamivel.

Bújtunk, incselkedtünk, ölelve aludtunk el.

Reggel korábban felkeltem, kimentem a cicával a teraszra kávézni, élvezni a hűvös szellőt, az árnyékot, aztán elolvastam a híreket, amiket felmondtam Kócosnak, amíg ő cicázott, aztán reggelit sütött, dekoratívan elrendezte, és ez így egyszerűségében tökéletes volt.

Terveztem bevásárlást, szülőket meglepni, meg meghalok egy kis dinnyéért, de nem fogom negyed órát cipelni hazafelé, de végül otthon maradtam, sorozatot néztem, megrendeltem a szandált, amit a guglikereső naponta feldob, de nem volt a méretemben eddig, végül befejeztem két ékszert, amiket hetek óta szerettem volna, de nem volt kedvem ülni.

Kondit mára toltam. Vagy a harmadik ékszert kéne befejeznem? Vagy az előzőekhez fülbevalót?

Ezt a hetet megint a pihenésnek szánom (minusz munka és fogorvos), egy színház van betervezve összesen. A cimbik elutaztak mindenfelé, én meg elvagyok a céges szocializálódással...

Keresem a hangot az egyik új középvezetővel. Sehogyan nem találom, pedig mindkettőnkön látszik az igyekezet (néha az is elég).

Kóstolgatjuk egymást, kicsit erőviszony-harc is, azt most sokat folytatok.

Végül két téma közös: az étvágycsökkentők (valaki mondjon már tippet, meghalok éhen, miközben állandóan eszem (nőgyogyimnak is rígtam erről, szerinte egyértelműen pajzsmirigy, meglepetés!)), meg a plasztika negyven fölött.

Na, nem túl szakmaiak, de alapnak megfelelnek. :D

---

Ma is elbúcsúztunk egy kollégától, megígértettük egymással, hogy továbbra is el-elcsaljuk egymást alternatívabb kulturális eseményekre.

Felkészül: Csiniújkolléga.

---

Még fáj a csípőm a doki óta. Annyira hülye az a póz, már ott be szokott görcsölni a vizsgálóágyon.

Vagy csak öregszem, egy szombati khöm póz miatt még szerdán is izomlázam volt. :D

---

Kollegina még 4 napot hozzácsapott a szabijához. Tényleg nem irigylem, csak én is úgy mennék még nyárias időben. :(

---

Végre nyugisak a napok, esték, bár ma a munka kissé szétszedett, de a rutin a kapcsolatrendszerem átlendített. Irány a békés hétvége, kondi, bevásárlás, sok-sok Kócos és még több olvasás a teraszon. (Nem bírok magammal, jártam egy félig fedett teraszon, elkezdtem agyalni vagy egy kis tetőn, vagy akár egy télikerten az erkélyemre, mert direktbe betűz a nap délelőtt tíz és éjjel között. Még a fantomázásra is megoldás lehetne, nem szép, de praktikus, és nem sülne ki a szemem a tűző napon olvasástól-sorozatozástól.
Ötlet?

Tegnapra 390 oldal maradt Máté Gábor színházi naplójából. Nagyon ki akartam olvasni, nagyon vissza kell adnom holnap.

Millió háttérinformációt elárult általam is látott és imádott előadásokról, kulisszatitkokat a kedvenc színészeimről, felkészülésekről. Belemerültem.

De a papírkönyvtől rettenetesen szenvedtem. Egyébként is egész nap ülök, ülve, fekve, sehogyan nem volt kényelmes tartanom, meghát más könyvére pláne úgy vigyázok, mint a hímes tojásra, aztán már kancsalítottam a fáradtságtól és nem láttam a betűket, szóval egy szemmel olvastam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy kiolvastam pár óra alatt. :)

Imádok olvasni, de annyira kényelmetlen ez a retro papíralapú könyv dolog. :D

---

Hát akkora izgalmak vannak egy nagymultinál (még ha a munkám le is csökkent pár napja), hogy a facility fiúkkal komoly konspirációs elméleteket gyártunk. Oké, közben dőlünk a nevetéstől, de lehet alapja, na.

És úúúgy írnék róla, de ez belsős dolog. Illetve arról is, hogyan bánunk 20 dolgozóval, de ezt sem írom ki ide.

Áh, mégsem teszem zárttá a blogot, oda sem írhatnám be. :(

---

Reggel a már nem meleg nőgyógyásznál kezdtem rákszűrésen (igencsak paranoid vagyok a témában. Nem hipochonder, csak paranoid). Lefogyott, vidám volt, nevetgélve csacsogtunk, meg statisztikákat magyarázott, illetve kifigurázta a cégünket (jogosan), ha nem olyan szituban találkozunk, hogy beszélgetés közben egy ultrahangot mozgat az izémben, komolyan megtetszik, pedig már 50 körül lehet. Az okos és jóhumorú pasik még rám is hatnak. :D

Megnéztem a holdfogyatkozást. Olyan, mint a fogyó hold, csak homályosabb (mondom, kéne új szemüveg). Mutogattam a macskának (nem vagyok bolond, csak beszélek hozzá :'DDD), de ha felmutatok, tuti talál egy hangyát a földön és azt szuggerálja.

Próbáltam olvasni, mert SOS vissza kell adnom egy könyvet, erre bejön a hálóba, paskolgatja a combomat és fejhangon visít, hogy menjek ki vele. Oké. Étel-ital-tiszta alom van, ajtó nyitva, hogy kijárkáljon, játékokat dobálom, letojja, majd basás elégedettséggel lekucorodik két méterre, a nappali közepére és elégedetten nézi, hogy ott olvasok tovább. Amikor az ágyban is látna.

Van egy jól funkcionáló szivató-gén benne. :D

---

A hajam röviden, ebben a párában és az új csodaizével beszárítva egy óra alatt randa hullámosra ugrik, kéne egy jó hajfixáló. Van ötletetek?

---

Az elvonulásunk óta nem nyúltam a kreatív eszközeimhez. Mindig ez van. Amint rájövök egy technika alapjaira, trükkjeire, onnantól nem izgat az egész...

Berohantam a pláza peremén lévő drogériába, mert sehol nincs a hajfestékemből, én félig ősz vagyok, ami a sötétbarna hajamon gyönyörűen látszik is.

Akkor már vettem a tizenkettes vécépapírból (a macska eszi a slozipapírt?? másnál is irtó gyorsan fogy??), így felszerelkezve sétáltam el a Parfois leárazás előtt, amit nem hagyhattam ki.

Csuklómra akasztott zewával válogattam ki két szépséges fülbevalót és nyakláncot. Értem én a stílust!

---

Ráhasaltam a témára, bejelentkeztem laborra, mert rég lejártak a tavaszi adatok.

Endokrinológushoz, mert a pajzsmirigyműtét óta nem mentem vissza hozzá, ellenben úgy 7-8 kg-ot felszedtem november(!!!) óta.

Megyek a mégsem meleg nőgyógyászomhoz rákszűrésre, most megpróbálok nem röhigcsélve sztorizgatni a mellvizsgálat alatt. Persze tőlem gondoljon, amit akar. Rákérdezek, elsimította-e az ügyét a cégünkkel, ha nem, megpróbálok segíteni. Csak lehet, hogy azokat a dolgozókat már szélnek eresztettük. Eh!

Meg a fogorvosomhoz is bejelentkezem kontrollra.

Idén nem akarom a fele szabadságomat dokiknál-vizsgálatokon tölteni, inkább elintézem munka előtt-után.

---

Sehol nincs a kinézett szemüvegkeretből, nekem meg más nem áll jól, ezret próbáltam. Nyomi a fejem, ez van.

---

Megvan a következő repülőjegyünk!!!!!! Kezdhettem volna ezzel, mert ez a legizgibb.

Illetve nemsokára megyünk a Mátrába, meg nekem még min. egy repülés lesz idén! Kimaxolom, eddig sosem utaztam repülővel négyszer egy évben (jó, tudom, többen havonta többször :D).

Röviden: jó volt.

Elbúcsúztattunk két kollégát, szomorkodtunk, kívánunk nekik egy szebb jövőt. A mi cégünkkel az önéletrajzukban nem féltjük őket, nomeg a fél iparág ismerősökkel van teli. Bevásároltam a macskám rokonságának, a kis megmentőjüknek nincsen autója, ígyhát nagy adag almot és száraztápot dobtam a csomagtartóba.

Aztán szombat reggel átmentem a lányhoz, megismertem a cicám szüleit, meg a nevelőanyját, akik liberális édeshármasban élnek. Aztán órákig csacsogtunk a lánnyal művészetről, híres írókról, ő egészen más közegben mozog. Az ő korában (34) nekem is ez a miliő tetszett volna. Meg a művelt érett férfiak*. :D

A macskám kiköpött mása az apjának, küldözgettem mindenfelé a fotóját: senki nem ismerte fel, hogy ő nem az enyém. :D

Aztán bőrigázva, tonna üdítővel felszerelkezve átrohantam a hatalmas óriáscsaládi kertipartira, amit így félig fedett helyre tettünk át. Másodunokatesóim tucatnyi 20 év körüli gyerekével pillanatok alatt megtaláltuk a hangot, órákig sztoriztunk. Keresztanyámmal (nagynéném) kibeszéltük a klimaxot, merthogy ez már kacsintgat az ablakon, aztán szülőkkel bevásároltam, Anyu nyomta a terrort ezerrel, megértem, apám miért dohányzik ennyit. :D

Vasárnap végre tudtam pakolni, magamat rendberakni, olvasni, aztán átjött Kócos az edzőtábor után csokibarnán és gyönyörűre pumpált izmokkal. Ma reggel alig bírtunk elválni...

*Kicsi a világ, reggel a metrón mellém huppant le egy régi kis szeretőm, tényleg lövésem sincs, mi volt itt a beceneve.

Annnyira ugyanaz az ízlésem évek óta: szőke, napbarnított, nyúlánkan izmos alkat, mosolygós programozó. Kócos dettó. Pont nem érdekel, hogy nem lehet rájuk felnézni a bölcsességükért (egyébként de), ellenben gondtalanok, vidámak, kényeztetők, figyelmesek, amire csak vágyom, amikor csak akarom. Kicsit elképedve hallgattam a megmentőlányt, minek nyűglődik egy komplexusos, nyígó, idős pasassal, pedig szerintem bárkit megkaphatna és nem búsulna ennyit.

:((((

Kócossal láttunk egy darabokra elütött cicát a főúton. Ijedten mondtam is, hogy ez a házbeli kinti-benti cica, jellegzetes a foltja.

Emlékeztek, amikor hezitáltam a befogadáson, váratlanul egy kisfiú állt cicával a lépcsőnkön, bár addig egyiket sem láttam? Hát ő volt az. Egy jel.

Reménykedtünk, hogy mégsem, nem akartuk elmondani a gazdájának, hátha...

Aggódva kereste. Ő volt az. :'((

Hát én úgy sírtam! :(

Péntek este még valami szelvényes pajorszerűt piszkált a kertben, játszott velem. Hallottam balhézni később, talán akkor futott el 100 méterre, ahol elcsapták.

:(

Láttam énekesmadarat levadászni, felv/fives erre jópár, mérgezik őket, ő is összeszedett egy alom kölyköt, ezer oka van, hogy Pesten nem engedjük ki a cicákat. Sosem látom évekig ugyanazokat.

Ez a macsek egy szépséges 2 éves állat volt.

Még tizensok éve lehetett volna. :'(

Kitaláltam, hogy talán egyetlen nap az életemből ehetnék kevesebb állati eredetű élelmiszert.

Egész nap nagyon vegánnak éreztem magamat hús nélkül.

.

.

.

.

.

Aztán kapcsoltam, hogy mind a reggeli rántottám, mind a khöm töpörtyűkrém állati, ha nem is hús.

Évtizedek óta igazodnom kell mások családi életéhez, férj szabijához és gyerekek táborához, meg hogy ők mikor találnak olcsó nyaralást, hogy én mikor vehetek ki szabadságot.

Idén max. 1-2 napokat vettem ki még külföldhöz is, szeretnék legalább egy, de inkább két hetet pihenni.

Hetek óta kérem, hogy találják már ki a többiek, mikor mennek, mert én sem télen akarom a 23 meglévő napomat kivenni, ellenben rugalmasan alkalmazkodom, csak mondják már meg, mikor.

Július közepe van. Jövő héten ne menjek, mert Kollegina nincsen. Utána rendszerint 1-2 napokat kivesz minden kib.szott héten(!!!), tehát nekem egyben nem lenne egyetlen teljes hét sem.

Augusztus közepén mindenki más megy, tehát azért ne menjek, hogy ne terheljem Kolleginát a helyettesítéseknél. Legkorábban egy hétre augusztus 20-a után mehetek Kollegina szerint. Amikor már jön a szarabb idő, majd az őszi projekt, a tél.

És most én érzem magamat k.rva szarul, hogy forszírozom a saját szabadságomat, jöttek a szájhúzások, passzív agresszívkedések. Kb. úgy érzem, minek megyek szabira, ha úgysincs gyerekem.

Mindig a szingli a balek a cégeknél. (De azért a szinglik az önzőek, nem a gyerekesek. Ja...)

Biztos én vagyok az utolsó, aki erre rájött. Olvasom a Forbest papíron, miközben utálok papírt olvasni/fogni, meg cipelni magammal, nomeg környezetszennyező.

Próbáltam utánajárni, hogy lehet-e kizárólag elektronikusan megvásárolni: lehet.

Aztán csacsogok Anyukámmal, és beugrik, hogy ő a papíralapú magazinokat szereti, de rosszul van a Nők Lapja színvonalról, a Forbesaimat meg mindig kiolvassa.

Röviden: előfizettem a lapra Anyunak, én meg olvasom az applikációt, visszamenőleg fent van 2013-tól minden anyaguk.

Tegnap tökölt a hármas metró, ki is olvastam a legutóbbi felét.

Hát ezt imádom.

---

Celebspottingoltam. Elmentem az Opera próbaterme előtt, belestem, hátha látok sztárt, erre elsétált Szente Vajk előttem.

A repülőn meg Kisgyörgy Évát láttuk, nagyon megörültem, de barátokkal volt, így nem ugrottam a nyakába, hogy mennyire szeretem az írásait. :D

---

Napok óta elzsiványkodom a kondizást, nyűgös vagyok, kialvatlan és a kekszhez sincs sok kedvem és legalább egy napot rátesz a 8-9 napos menzeszemre. Gatyába kell ráznom magamat millió kalóriát eszem naponta, legalább így kompenzáljak, eddig olyan szépen ment.

---

Hónapok óta imposztor-szindrómám van. Na jó, már az iskolában is így voltam jó tanuló.

Ezen mindig röhögök, pedig igaz rám. :D https://mivoltma.444.hu/2016/01/17/ha-igaz-rad-ez-a-12-grafikon-te-is-imposztor-szindromaban-szenvedsz

Oké, a stílustanácsadás-színelemzéshez nem kell túl sok ész, tehetségtelenebb kozmetikusoknak is megy.

A díjuk felér egy nemzetközi topügyvéd óradíjával, sőt. (Yurkov Mindigzsíroshajú Orsival 190 500 Ft egy alkalom.) Rendben, végülis hasznosak lehetnek.

De hogy elkezdenek étkezési tanácsokat osztogatni, aminek alapja a vércsoportdiéta meg valami ezozié, az gáz.

De hogy egy akármilyen tanácsadó könyvajánlónak a nőgyűlölő vérsoviniszta kretén Joós I. könyveit hozza fel önbizalomkereső nőknek, az több mint nevetséges.

Törlés, pedig szimpi volt. Van ezer ilyen másik...

(Szemes Nóra)

Hát ez a hétvége tökéletes volt.

Pénteken még a PMS lendületével ráfeküdtem a takarításra (nem tudom, mi marad majd a taktónéninek :D), csillog a kecó. Aztán elvittem este az autót lemosni, annyira benne voltam a suvickolásban. Még játszottam egyet a ház kinti-benti cicájával, később hallottam, hogy valakivel bunyózott az udvaron. Aztán láttunk Kócossal egy darabokra elütött cicát 100 méterre és a színeik egyeztek, nagyon remélem, hogy nem ő volt az!!!!!!!! :'(

Szombaton átjött látogatóba a lány, aki anno gondozta a kóborkákat faluvégen, és még a cicámat is látta megszületni.

Szerintünk a macska nem ismerte fel egy évvel később, de kedves volt a maga Maugli módján. A lány meg pláne, több mint három órát csacsogtunk az irodalomról, írókról, feminizmusról, kávéról, ő sem akar gyereket, ő is ugyanúgy látja a 40-50-es anyjukba szerelmes pasikat, hehehe. És tök mutatós lány, nagyon.

Aztán átjött estére Kócos és übercuki volt, masszírozott és körbeugrált és reggel ágyba hozta a kávét majd reggelit sütött, majd elrohantunk repülőmúzeumot nézni és sétarepülni Budapest fölött egy retro géppel.

Hát ez valami csoda, imádtam! A város is gyönyörű, a gép is izgalmas, picike, öreg, de felújított szépség. Kócos repülős családból származik, de még ő is izgult.

Aztán valami fesztiválba botlottunk, ahonnan hazavittünk két hatalmas kézműves hamburgert, összebújtunk, ettünk egy nagyot, aztán estefelé beájultam órákra.

Mától visszatér a főnököm a szabiról, de valahogyan nem az igazi a benti lét. Jobban szeretek pörögni. Igaz, az új monstre projekt szeptemberre várható, szóval nem baj, ha rápihenünk.

Na és akkor munka után macskát pedikűröztem és bundaritkítottam, majd negyedik órája takarítottam a mini lakást, és még nem jutottam odáig, hogy a nagy kanapét, meg a tűzhelyet elhúzzam, a szárítós gépem meg annyira nehéz, hogy arrébbmozdítani sem bírom, szédültem, izzadtam, és gerincműtét, további sérvek mellett baromira nem vágytam újrakezdeni a fájdalmakat, szóval előkaptam a messengert és ráírtam a régi céges takarítónőnkre, aki ott precíz volt és hatékony, hogy meghagytam némi munkát, várom szeretettel.

Kicsi lakás, kb. üres terasz, nincsenek szőnyegeim, nem rendezek nagy főzést, ellenben macska van, szóval remélem, megment a koszbafulladástól (oké, túlzok).

Feldobok egy hajfestéket, és felvállalom a kudarcomat. :)

Hazaérek, leplöttyedek és nincs erőm semmire. Elkezdtem a vasat, meg sok gyümölcsöt eszem, de csak kóválygok.

Múlt héten is megkaptam, hogy bezzeg az alacsony vérnyomásúaknak könnyű. Az.

Megvártam a naplementét, hátha lesz vérkeringésem elindulni a kondiba, de nem bírtam, pedig az jót tenne. Jó, majd reggel. Aha, az ágyból kikelni sem tudtam. Már alap a délelőtti négy kávé.

Ma nagyonnagy takarítok, mert fut a lakás és benne egy konstans vedlő cicácska. Ő nagy segítség takarításnál, láb alatt van, mert végre izgalmak történnek, vadászgatja a seprűt, meg belekucorodik az összesöpört porba nagy elégedetten, kerülgeti a szennyest, meg bele kell néznem a dobba, nem mászott-e a mosógépbe.

Kócos tegnap flegma volt, én meg kevés dologra haragszom, de a flegmaságra igen, szóval egyszerűen nem válaszolok egy napja. :D

Rinya vége.

Igen, meg fog jönni.

Hétvégén ezer elintéznivaló akad, aztán meglátogat a lány, aki gondozta a kóbor kolóniát, látta születni, majd kimentette a macskámat a rövid és szomorú végtől.

Meg vasárnap Kócossal és TCsV-vel elmegyünk retrobusszal utazni, repteret nézni és egy 70(!) éves kisrepülővel meglesni Budapestet felülről.

Váááá, de szeretek repülni, nagyon várom! :)

A tegnapi boldogtalan anyás poszt megmozgatott titeket, úgy látom, egyetértetek, a ti környezetetekben is megtalálhatóak. Ejj, de jó lenne valami támogató csoport a segítségükre, vagy akár támogató apuka, amiről szintén nem sokszor hallani. És ez a családbarát kormány szlogen erősen sántít...