Tobber életblogja

Persze, hogy túlóráztam, aztán úgy lemerült az agyam, hogy nem bírtam hazaindulni.

Aztán Budapestet belepte a xarszag, de annyira megdöbbentően, hogy végigondoltam, mikor mostam ki a ruhámat (reggelre száradt meg) és hogy eléggé adok-e a személyi higiéniámra (adok). :D

A cégnél is éreztem, tíz km-rel arrébb is a külvárosban (a metrón meg általában, mert egy kakiszagú koldusbácsi mindig ott járkál), aztán kiderült, mindenki érzi, csak néhányan a szegény macskára fogták.

Nemzetközi macskanap volt, úgyhogy extrán kényeztettem, az összes hívására kimentem a cicának. Mert azzal szórakozik minden este, hogy ha a hálóban olvasnék, fejhangon követeli, hogy menjek ki, paskolgatja a combomat és drámai fejeket vág (nem lehet nem röhögni). Kimegyek, leül a szoba közepén és onnan néz elégedetten.

Visszamegyek, kezdi előről.

Anyukáját, veszek egy kinyitható kanapét a nappaliba! :DDD

Reggel az endokrinológusnál kezdtem: alulműködik a fél pajzsmirigyen, túl- az agyalapi, és borul a cukrom, ami egyébként rém alacsony az inzulin miatt, ezektől jött fel nyolc kiló fél év alatt (mondjuk előtte meg le, de na), szóval újabb laborok és új diagnózis. Egyébként minden rendben, csak elcsúsztak az arányok, DE még nem a klimax.

Jippi.

Szeretem ezt a nőt, irtó alapos, figyelmes és profi.

Épp lesz időm a szabim alatt megcsináltatni, ejj, tavaly is ez volt!

Csak páran maradtunk estére, de nagyon becsíptünk de kétszázan lájkoltak de soha ilyen jót nem csacsogtunk.

Este nem bírt rá a lélek, hogy átmenjek táncolni, majd ma kondizok (nem, nem ugyanolyan).

A munkámban jegyzeteltem 20 db A4-es oldalt, nyúztam mindenkit, aki eddig érintett volt, ezernyi infomorzsából kéne képet alkotnom, nem csodálom, hogy káoszba fulladt eddig.

Na majd én központosítom.

Ma idejött egyik kedvelt kolléganőm, és kifejtette, hogy mennyire szeret, mert van bennem élet, vannak érzéseim, bátran nevetek, sírok, dühöngök, nem fojtom el. :D Nem akartam letörni, hogy ez annyira azért nem szórakoztató (és egészen jól elfojtom a főnökök felé, csak nekik merem kimutatni), de felfogtam, hogy se hús, se hal kollégákkal állít szembe, akik tényleg rém unalmasak! :D

Folytatom a szelektálást, hogyan gyűlt fel ennyi xar otthon, amikor egy éve csinálnam kísértetiesen hasonlót? :O

Tegnap kipakoltuk az összes ruhásszekrényt, gardróbot, megtaláltuk az emlékbe eltett 5-6 régi kedvencet.

Három tenyérnyi mini sport topocskák, szűk farmerek, Barbiera jó felsők.

49-50 kg voltam (171 cm-sen, húsz évesen), lemértem a nagy kedvenc Diesel farmerom derekát: 64 cm!

Bakker, akkora voltam, mint egy modell, de dagadtnak láttam önmagamat!!!

Mi a fenét rontottam el?

De utálom most magamat.

És úgy egyébként: mi a fenét csináltam az elmúlt 25 évben? :D

Idegesít ez is, a munka bizonytalansága is, ma megint rámsózott egy alig ismert kolléga egy feladatot, miért, ki engedi, hogy én legyek túlterhelve?

Az előző munkahelyemen kb. három poziban voltam, az előtte lévőre utánam egy nyolc és egy hat órásat vettek fel a helyemre, előtte én vállaltam be már az elején kettőt (nem is ment, felmondtam).

Gyűlölök bent panaszkodni, pedig látom, itt azok vannak megkímélve.

De ha ez az új feladat tényleg egész emberes, nyolc órás meló (és helyettesem sem lesz), akkor egyszerűen összeomlom.

Mindenkinek ilyen a munkája?

15 ember 15 félét mond, nem áll össze a kép. Annyira butának érzem magamat, mint rég nem.

Vajon más is érez ilyet a munkája során?

El vagyok keseredve.

Mióta az új igazgatónk van, elmúlt a reggeli rosszullétem. A gasztrós doki szerint is idegi alapon volt.

Erre most visszatért. Nehezen dolgozom feszült környezetben, kifakadó kollégák közt, állandó a panasz. Én is tudnék, de attól senkinek nem jobb, ebéd közben pl. inkább nevessünk egyet, felvidítóbb, én igénylem...

Ma 73 éves Anyu. Kis hiperaktív. Tegnap estére áthívtam, odaadtam neki vagy 30 ruhámat, blúzomat, még ennyit félretettünk a nagynénimnek (meg tegnap dumcsiztam a másikkal, de ő nem férne bele sajna), majd este tíz felé belémállt egy olyan fejfájás, hogy megkértem Anyut, ma folytassuk.

Csak holnapra érkezik meg az ajándéka, szeretne egy olyan gurulós bőröndöt, ami Bének meg nekem van, leszakad a válla a sportcuccai cipelésétől. Lemérte az uszoda öltözőszekrényét, nem bízta a véletlenre. :D

Szóval ma a kondim után folytatjuk, gyűlik az adományboltos kupac is, meg a kuka mellé kiteendők is. Rendkívül jó állapotúak a ruháim, sajnálnám kukázni.

Remélem, ma megleszünk, csütörtökön folytatom a fiókos komóddal, aztán jön a hálószoba, na az izgi feladat lesz, egy óriási feketelyuk az a hely.

Legalább otthon legyen rend.

Reggel egy épp kirúgott kolléganő átküldött egy vonzó állásajánlatot, szerinte meg kéne próbálnom. :O

Ha azt nem is, néha elgondolkozom az önéletrajzom frissítéséről, bár egyelőre nem tervezek lelépni. De azért nem ártana, legalább átgondolnám. Ha 20-25 feladat van a nyakamon, akkor hányat korrekt beleírnom, hogy ne csak mancikának tűnjek, de ne is tűnjek irreális szuperhősnek, akármennyire is az vagyok?

Befelé fordulós hétvégét terveztem, pedig cimbik hívtak bulizni. Kócosra hivatkoztam, valójában menstruálva sem emberekre, sem kondira nem vágytam.

Péntek este olvasgattam, szombaton mostam és pakoltam, aztán átjött Kócos, szokásos..., aztán vasárnap délben áttoltunk egy szekrényt, őt szélnek eresztettem, én még tologattam növényeket, cicabútort, egy hatalmas zsák szemetet összegyűjtöttem, végül befejeztem egy ékszert és sorozatokat nézegettem. Kaszáltam párat az elmúlt évben, adtam 1-1 újabb esélyt.

A héten is helyettesítek és lövésem sincsen, merre induljak a feladatommal, akit gondoltam, az felmondott.

Ma szelektálom a komód tartalmát és megpróbálom megjavítani a fiókját, holnap Anyu szülinapját ünnepeljük, szerdán iszogatunk az exkollégákkal, pont ekkorra szerveztem az asztalost, hogy garanciában javítson ki ezt-azt, szóval Anyut odaküldöm, megyek endokrinológushoz végre, aztán szombaton is munka van, utána randi Kócossal, vasárnap meg strandolunk.

Kicsit antiszoc lettem, gyomoridegem van a munkától, illetve a benti hangulattól...

Két éve leadtam a számomat egy nyelviskolában, ha társalgós spanyol indulna, szóljanak.

Hát szóltak, hogy akkor másnap mehetnék.

Én meg két éve nem szólaltam meg a nyelven, három mondatot nehezen makognék össze, pedig csak A2 szintű...

Ha lett volna egy hetem átolvasni a füzeteimet, mentem volna. Na, legközelebb.

Pedig épp a hétvégén írt rám a mexikói fiú (spanyolul), tinderes liezonom, hogy még mindig Németországban él és mennyire szeretett velem lenni és leírta, hogy milyen ruhákban voltam, miket beszélgettünk, mit küldtem a szülinapjára, milyen szép emlékei vannak rólam.

Jesszus, megmarad rólam bárkiben bármilyen emlék?

Sokszor bánt a gondolat, hogy nem emlékszik rám senki, vagy nem gondol rám jó szívvel. (Spontán jön, nem tehetek róla, na.) És ezek igazán jólesnek.

Meg amikor az ezredik búcsúztató után valakinek eszébe jut megköszönni, hogy megszervezem, pedig nem feladatom, van, hogy két mondatot nem váltottam az illetővel, hitelezek bő tízezret alkamanként, albumot szerkesztek, sütiért rohangálok, összefogom, stb.

Nem várom el, de jólesne máskor, mástól is.

Nagyon negatív bent mindenki, feszültségek, fúrás, kiégés, lelépések. És nem figyelünk egymásra.

Nem jó így.

Imádom a sárga színt. És végre újra divat minden, ami sárga.

A nyolcvanas években volt menő napsárga hátizsákom, már ronggyá hordtam, foltozgattam, de ragaszkodtam hozzá.

Erre most semmit nem találok, ami tetszene magamon. :D

Szóval vettem egy csini midi sötétkék kaftán/ingruhát (lexarom, hogy a midi hossz erősít, mert a hosszú meg nagyít, a mini meg nem áll jól), hozzá egy mustársárga miniretikült, ma már abban jöttem dolgozni. Senki nem látott évek óta szoknyában.

De nincsen sárga ruhám. :(

:'DDDD

https://ramequin.blog.hu/2019/07/31/nem_tudom_hogy

Csak a tisztánlátás kedvéért: Ramequinnek szép az arca, a gyerek meg kicsit sem lányos, ám gyönyörű. :)

És Bé meg a hajfesték kapcsán megjegyezném, hogy még neki sem tűnik fel, hogy 4-5-6 skálán mindenféle hajfestéket használok, annyira egyforma barna lesz mindtől a hajam. De az őszt a Color expert fogja be leginkább, imádom.

Azért esik az eső, mert szerdán kocsit mostam.

Két héten belül hárman találtak meg azzal, hogy valójában ők nem szeretnének gyereket. Három nő. És ennyi, akkor ne vállaljanak. Koráltolt emberek stigmatizálnak, de azok minden mást is.

Izgalmas figyelni, ezeken az agyalásokon én is átmentem anno.

Kócos(25) is pedzegeti, próbálom nem befolyásolni, még nagyon fiatal.

Btw.

Egyik kollégánk megdöbbentő, hányadik gyerekét várja, meghökkent mindenkit.

Oké, semmi közünk hozzá, csak nem értjük.

És valszeg ő sem minket...

Ma van a nemzetközi gyermekmentes nap.

Ez meg vicces görbe tükör akárhogyan is:

https://www.facebook.com/Gyermekmentes.Ovezet/

Itt az új ikea katalógus (egyelőre csak USA):

https://onlinecatalogue.ikea.com/US/en/IKEA_Catalogue/?_ga=2.139309619.1016503131.1564500919-928792728.1547290648&fbclid=IwAR38KEkARWvPPIFBJdMZwA9Lj3PMKrmt6qMEZMapo4yCgZiAkTtuRqz71e0#/pages/16

Végre mély színek. Ami egyáltalán nem jó a kicsi lakásomhoz. :D

---

Döntöttem, a nyaralós pénzemet inkább a lakásra költöm (nem egy földhözverős összeg!). Van egy 22 éves drabális fenyő ruhás szekrényem, meg egy 19 éves fenyő keretes tükröm, meg u.ilyen fiókos komódom, amik nem is néznek ki már túl jól, meg nem is szeretem igazán. Meg a konyhába beállítottam egy szekreter+szekrényt, jó lesz kamraszekrénynek. Valójában egy fekete luk, amit oda elteszek, többé nem veszem elő. Ergo felszámolható.

Meg a sarokkanapén még mindig agyalok, szeretem a kis Klippanomat, de nem lehet végignyúlni rajta...

Szóval lenne mit kidobálni, meghirdetni, utána meg kitalálni, milyen fukcióhoz mik kellenének. Legszívesebben üresen hagynám ezeket a területeket, mert irtó pici a lakás, én meg öreg koromra szeretem a levegősebb tereket ellenben a macskának kell egy szekrénytető, ahová elbújhat és leskelődhet, de a ruháknak kellene némi hely. Bár van a hálóban is temérdek a polc, akasztó, de oda kényelmetlen pakolni, meg onnan öltözködni reggel.

És tükröket akarok, még.

---

Csak úgy: Ma megint bőgtem a cégnél.

30 éve menstruálok (mármint nem folyamatosan), a pms-t egyre kevésbé bírom. Meg hogy mindenki csacsog álmai nyaralásairól, meg Kollegina holnaptól ismét nyaral másfél hétig, én meg nagyon mennék már szabira!

A hisztimre (mivel én olyan elfojtós alkat vagyok, nem mutatom, amíg csak bírom tartani) a legjobb, ha mozgok. Este úgyis terveztem a kondit, felkaptam a mellet tüdőbe szorító sportmelltartómat, sportcucc, kocsi, irány a terem este fél kilenckor, hátha kevesebben vannak.

Ja. Köröztem negyed órát, már ott tartottam, hogy vagy kiordibálok az ablakon az idegtől, vagy oszlopnak megyek (nem, mert elfojtós vagyok), de nem volt parkolóhely. Sehol!

Úgyhogy egyéb lehetőség hiányában szépen hazamentem. Eljátszottam a gondolattal, hogy bőgök egy sort visszabékávézom, az sétával együtt 2x20 perc, ha jön a troli, de sötét volt, hisztis voltam és záráskor kidobtak volna.

És akkor meg is jött. Hideg veríték, szédülés, hasgörcsök, ájulás szélén, oltári rosszul vagyok ilyenkor, fél éjjel a vécén ültem. A macsek meg együttérzően üldögélt a lábamon (k.baszott aranyos állat).

Úgyhogy ma még pluszban kialvatlan is vagyok. És pocsékul.

5:40-kor keltem, nyolckor már konferenciabeszélgetésben voltam az irodában, aztán végre a főnököm is kiadta a megalázóan bugyuta egész emberes feladatot, megemlítettem, hogy máshonnan már megkaptam.

Aztán kimentünk sütit intézni, ajándékokat csomagoltam, elbúcsúztattuk a cégtől egyik kedvenc kollégánkat. Ejj, de sajnálom! Aztán elintéztem vele a millió HR-es papírmunkát, lekértem az eszközlistákat, átírtam a nevéről mindenfélét, ilyenkor vagy 15 irányba kell elindítani a bürokráciát, általában olyan 40%-os a siker, a többi elakad valahol...

Na de a lényeg: a leletem pajzsmirigyeredményei tökéletesek, pedig a pm felét ősszel kiműtötték. Szóval akkor működik.

Ellenben a vasam a minimum alatt van úgy, hogy napi két vastablettát/folsavat szedek(!!!!!!!!). Bakker! Jé, csoffadt vagyok állandóan?

Illetve a vese-vérértékek szarok. Fasza. Azzal eddig nem volt bajom. Némi guglizás, meg egy sportosabb kolleginával csacsogás során kiderült, hogy lehet a magas fehérjetartalmú táplálkozásomtól, meg a feltornázott tornától (ehhe). Illetve ezektől fájhatnak az ízületeim (csekk).

Mindegy, megyek úgyis dokihoz, átbeszélem vele.

Ott állok a menzán, full tele fantasztikus ételekkel, de vagy sok a szénhidrát bennük, én meg azokat nem szeretem, vagy nem sok, de az magas GI, tehát azt meg nem szabad ülőmunka mellett, vagy sok a fehérje benne, lásd fent, vagy full rostos, ami kikészíti az emésztésemet, plusz még az ételek felét nem is szeretem. Rém szórakoztató így válogatni.

Az a szép a budapesti éjszakában, amikor a Jurányi előtt álldogáltok egy vidám este után és a távozó pocakosodó, rózsaszín inges-napsárga papucsos kedves komikus színész a mopedjét indítgatva majdnem rátok esik, majd cuki párbeszéd után irányba helyezi a járgányt az emelkedő felé és udvariasan elköszönve elpüfög...

Hétvége: sok vihar, vizes terasz, ezért nuku romantikus reggeli, „csak” szokásos gusztán tálalt finomságok (Kócos főz szigorúan!), félreérthető vallomás tőle és sok-sok bújás, aztán láttam vihartól megriadó ereszkedő gépet élesen felkanyarodni, felkaptam a fejemet a gyanús hangra, ma már vérvételen túl, illetve celebszpotoltuk Ascher Tamást, Tasnádi Bencét és Vénusz Varga Zsuzsát, kicsi a világ exem Dris havernőjét és régi szomszédomat, és megdöbbentem, hogy a magyar közönség nemcsak egészen elfogadható minőségben énekli az Engem nem lehet elfelejtenit, hanem gyönyörűen modulál, ha az a kérés. :O

Hát én rég nem voltam ilyen mérges magamra.

Munka után bent maradtam fotókat keresni a gépemen/intrán a jövő héten búcsúzó kollégáról (meg aztán beeső gyeses kolleginával babázni).

És az egyik eldugott mappa mélyéről szembejött velem két 15 kg-val ezelőtti fotóm 2009-ből.

És iszonyatosan jól néztem ki rajtuk! Olyan formás-guszta csaj voltam, akikkel én is szívesen...

Nagyon dühös lettem magamra.

Átküldtem kritikusaimnak, meg vicces kolléganőknek a csetcsoportba, hááát, azt mondják, oké, hogy a súlyom, de tíz éve állandóan koplaltam, éhes voltam és boldogtalan, most meg sugárzik az életöröm. De cukik!

2011-től 5 év alatt három térdműtétből, utána egy gerincműtétből lábadoztam, ellustultam, rohadt fájdalmas volt a mozgás, és tiltott egy idő után, sem kori, sem görkori, sem tánccsoport nem jöhetett szóba évekig, a síelést végleg elfelejthetem.

Már egyre kevesebb kondizásra megyek izomlazítóval vagy gyulladáscsökkentővel, ami szuper, a májam biztosan örül.

Szóval gatya fel, haza sem mentem, a lakás előtt bevágódtam a kocsiba és átmentem kondizni. (Igen, amikor megszárad egy kondis ruhám, viszem vissza a csomagtartómba. Úgyis ott fog kelleni.)

Kicsit széthajtottam magamat, leszakad a csípőm, megérdemeltem a déli kézműves hamburger után a szenvedést, este tízre másztam haza végre.

A macska panaszkodását már egy szinttel lejjebb hallottam, rámtapadt, nehezen bírja, ha sokáig nem vagyok otthon meghát nem is szóltam erről reggel. Rátettem egy jégtasakot a megroppant bokámra, mert a sötét falumban alig van közvilágítás és beleléptem egy lukba (az van a sötét falumban), a cica elégedetten a pakoláshoz dőlt, így hűltünk le kicsikét.

Szeretem, ahogyan általakították a kedvenc termemet (meg azt a tényt, hogy mindig fejlesztik), kényelmesebben átjárható és levegősebb, miközben sok-sok új gép van.

Megj.: Nincs kedvem strandolni.

...aztán kinéztünk az ebédlőablakon Csiniújkollégával és ott parkolt egy Drive Now Mini. És akkor összenéztünk, hogy mindkettőnknek van regisztrációja, el kell mennünk egy körre.

Irtó sok munkát kaptam, de jövő héten ebéd helyett körözünk egyet a környéken a kis cabrioval. :D

---

Biztatom, hogy vállaljon el egy senki nem akarja pozit, ha másért nem, hát tanulásnak-tapasztalatszerzésnek. Meg a fizu és a kocsi miatt. :D

---

Mivel holtszezon van, ezért megkaptam egy egész embernyi összcéges feladatot mostantól végleg. Minden napra. A feladat szörnyű, és napi nyolc órám nem lenne most sem nyilván, DE megkaptam, hogy optimalizálhatom a folyamatot, kapok hozzá támogatást, hátteret, programozókat. Hogy is mondjam: erősen ösztönözve vagyok a hatékonyságnövelésre. :D

Csak lövésem sincsen, hogyan induljak neki, hogyan kell kidolgozni egy új folyamatot. Ilyenkor kimarad, hogy micsoda módszertani továbbképzésekre küldik el a fontos embereket, nagyon rámférne. :/ Marad a józan paraszti ész. Meg irtó sok meló.

---

Így remélem, hogy az őszi új projektből nem sok feladat esik rám.

---

Ezenkívül kb. nem történik sok izgalom, befejeztem ékszereket és kritikus szemmel is rendben vannak, a leander ismét megfertőzte a többi virágomat, permetezek, ergo macskát nem mindig engedem ki, van szép új szandálom, kb. 2-3 éve nem volt rajtam szoknya, pedig régen maxiruhákban toltam végig nyarakat, úgyhogy most szelfizgettem a régi kedvencekkel és megköröztettem a lányoknál. Konklúzió: mindben nagy a mellem. Meglepetés. Kiválasztottunk kettőt, az jöhet munkába is. Meg hétvégén felvehetem, úgyis strandolunk Kócossal.

---

Van új, push up-os melltartóm (kuss!), mert a nagy mell nehéz, és nem is föl-, hanem inkább középre kell erősebb tartás, vagy hogyan. Értitek. Curvy Kate, mert imádom a melltartóikat. Nem kényeztet el túl sok gyártó 80G-vel. :/

---

Holnap színház Bével, meg előtte valami fancy kávéház, talán a Mandragóra, vagy Budai Kettő, vagy egy pizza az Igenben.

Hétfőn munka előtt csináltatok egy új pajzsmirigylabort, hogy frissel menjek az endóshoz, este szintén alternatív kultúrest a Papírkutyákkal, utána megint nyugi pár napot. Szabi majd 15-étől, nagyon vágyom egy kis kilencigalvásra. Ezerrel szedem a C-vitamint, cinket, magnéziumot, B-vitaminokat, vasat, ahhoz folsavat, néha porcerősítőt, nomeg az allergiám is bedurvult, szóval tabletta-spray-szemcseppek, olyan vagyok, mint egy nagypapi, pedig csak az alapokat szedem és nem is vagyok beteg.