Mióta az új igazgatónk van, elmúlt a reggeli rosszullétem. A gasztrós doki szerint is idegi alapon volt.
Erre most visszatért. Nehezen dolgozom feszült környezetben, kifakadó kollégák közt, állandó a panasz. Én is tudnék, de attól senkinek nem jobb, ebéd közben pl. inkább nevessünk egyet, felvidítóbb, én igénylem...
Ma 73 éves Anyu. Kis hiperaktív. Tegnap estére áthívtam, odaadtam neki vagy 30 ruhámat, blúzomat, még ennyit félretettünk a nagynénimnek (meg tegnap dumcsiztam a másikkal, de ő nem férne bele sajna), majd este tíz felé belémállt egy olyan fejfájás, hogy megkértem Anyut, ma folytassuk.
Csak holnapra érkezik meg az ajándéka, szeretne egy olyan gurulós bőröndöt, ami Bének meg nekem van, leszakad a válla a sportcuccai cipelésétől. Lemérte az uszoda öltözőszekrényét, nem bízta a véletlenre. :D
Szóval ma a kondim után folytatjuk, gyűlik az adományboltos kupac is, meg a kuka mellé kiteendők is. Rendkívül jó állapotúak a ruháim, sajnálnám kukázni.
Remélem, ma megleszünk, csütörtökön folytatom a fiókos komóddal, aztán jön a hálószoba, na az izgi feladat lesz, egy óriási feketelyuk az a hely.
Legalább otthon legyen rend.
Reggel egy épp kirúgott kolléganő átküldött egy vonzó állásajánlatot, szerinte meg kéne próbálnom. :O
Ha azt nem is, néha elgondolkozom az önéletrajzom frissítéséről, bár egyelőre nem tervezek lelépni. De azért nem ártana, legalább átgondolnám. Ha 20-25 feladat van a nyakamon, akkor hányat korrekt beleírnom, hogy ne csak mancikának tűnjek, de ne is tűnjek irreális szuperhősnek, akármennyire is az vagyok?
