Tegnapra 390 oldal maradt Máté Gábor színházi naplójából. Nagyon ki akartam olvasni, nagyon vissza kell adnom holnap.
Millió háttérinformációt elárult általam is látott és imádott előadásokról, kulisszatitkokat a kedvenc színészeimről, felkészülésekről. Belemerültem.
De a papírkönyvtől rettenetesen szenvedtem. Egyébként is egész nap ülök, ülve, fekve, sehogyan nem volt kényelmes tartanom, meghát más könyvére pláne úgy vigyázok, mint a hímes tojásra, aztán már kancsalítottam a fáradtságtól és nem láttam a betűket, szóval egy szemmel olvastam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy kiolvastam pár óra alatt. :)
Imádok olvasni, de annyira kényelmetlen ez a retro papíralapú könyv dolog. :D
---
Hát akkora izgalmak vannak egy nagymultinál (még ha a munkám le is csökkent pár napja), hogy a facility fiúkkal komoly konspirációs elméleteket gyártunk. Oké, közben dőlünk a nevetéstől, de lehet alapja, na.
És úúúgy írnék róla, de ez belsős dolog. Illetve arról is, hogyan bánunk 20 dolgozóval, de ezt sem írom ki ide.
Áh, mégsem teszem zárttá a blogot, oda sem írhatnám be. :(
---
Reggel a már nem meleg nőgyógyásznál kezdtem rákszűrésen (igencsak paranoid vagyok a témában. Nem hipochonder, csak paranoid). Lefogyott, vidám volt, nevetgélve csacsogtunk, meg statisztikákat magyarázott, illetve kifigurázta a cégünket (jogosan), ha nem olyan szituban találkozunk, hogy beszélgetés közben egy ultrahangot mozgat az izémben, komolyan megtetszik, pedig már 50 körül lehet. Az okos és jóhumorú pasik még rám is hatnak. :D
