Hazaérek, leplöttyedek és nincs erőm semmire. Elkezdtem a vasat, meg sok gyümölcsöt eszem, de csak kóválygok.
Múlt héten is megkaptam, hogy bezzeg az alacsony vérnyomásúaknak könnyű. Az.
Megvártam a naplementét, hátha lesz vérkeringésem elindulni a kondiba, de nem bírtam, pedig az jót tenne. Jó, majd reggel. Aha, az ágyból kikelni sem tudtam. Már alap a délelőtti négy kávé.
Ma nagyonnagy takarítok, mert fut a lakás és benne egy konstans vedlő cicácska. Ő nagy segítség takarításnál, láb alatt van, mert végre izgalmak történnek, vadászgatja a seprűt, meg belekucorodik az összesöpört porba nagy elégedetten, kerülgeti a szennyest, meg bele kell néznem a dobba, nem mászott-e a mosógépbe.
Kócos tegnap flegma volt, én meg kevés dologra haragszom, de a flegmaságra igen, szóval egyszerűen nem válaszolok egy napja. :D
Rinya vége.
Igen, meg fog jönni.
Hétvégén ezer elintéznivaló akad, aztán meglátogat a lány, aki gondozta a kóbor kolóniát, látta születni, majd kimentette a macskámat a rövid és szomorú végtől.
Meg vasárnap Kócossal és TCsV-vel elmegyünk retrobusszal utazni, repteret nézni és egy 70(!) éves kisrepülővel meglesni Budapestet felülről.
Váááá, de szeretek repülni, nagyon várom! :)
A tegnapi boldogtalan anyás poszt megmozgatott titeket, úgy látom, egyetértetek, a ti környezetetekben is megtalálhatóak. Ejj, de jó lenne valami támogató csoport a segítségükre, vagy akár támogató apuka, amiről szintén nem sokszor hallani. És ez a családbarát kormány szlogen erősen sántít...
