Sokszor tervezem, de most tényleg megvalósítottam a nyugis hétvégét.
Mostam, pakoltam, sütit sütöttem, eltakarítottam utána, illatozó étcsokis-banános finomsággal vártam Kócost, aki hozott fetát, kaliforniai paprikát a reggelinkhez, mert mindig variálja a tojás-bacon-hagyma kombót valamivel.
Bújtunk, incselkedtünk, ölelve aludtunk el.
Reggel korábban felkeltem, kimentem a cicával a teraszra kávézni, élvezni a hűvös szellőt, az árnyékot, aztán elolvastam a híreket, amiket felmondtam Kócosnak, amíg ő cicázott, aztán reggelit sütött, dekoratívan elrendezte, és ez így egyszerűségében tökéletes volt.
Terveztem bevásárlást, szülőket meglepni, meg meghalok egy kis dinnyéért, de nem fogom negyed órát cipelni hazafelé, de végül otthon maradtam, sorozatot néztem, megrendeltem a szandált, amit a guglikereső naponta feldob, de nem volt a méretemben eddig, végül befejeztem két ékszert, amiket hetek óta szerettem volna, de nem volt kedvem ülni.
Kondit mára toltam. Vagy a harmadik ékszert kéne befejeznem? Vagy az előzőekhez fülbevalót?
Ezt a hetet megint a pihenésnek szánom (minusz munka és fogorvos), egy színház van betervezve összesen. A cimbik elutaztak mindenfelé, én meg elvagyok a céges szocializálódással...
