Tobber életblogja

Budapest-szerelmes vagyok.

Felfogom, de nem értem, miért nem akar itt élni az egész világ. :D

Sokat gondolkoztam, milyen életcélom van a függetlenségen kívül. (Mármint ha az lehet cél. Anyagi, érzelmi, mindenféle.)

Teljesítményorientált, értelmiségi családban nőttem fel, természetes volt a sok elvárás és hogy 100%-osan tanulok, dolgozom, széleskörű a tájékozottságom. Utólag világosodtam meg, hogy ez nem minden családban van így. :D

Ellenben sosem volt karriercélom, fizetéscélom, hobbicélom. Egyetlen életcélt tudok meghatározni: élvezzem.

Annyit vegzáltak produkáltattak gyerekkoromban, és sosem volt szempont, hogy én mit szeretnék. Mindig csak a kötelességek.

Ezt kompenzálom.

Amint nem okoz örömöt, vagy nem okoz több örömöt, mint a belefektetett energia, abbahagyom, most épp a spanyolt. Azaz napi 15 percet foglalkozom vele karbantartásnak.

A fizum kielégítő legyen, ennyivel megelégszem.

Kondizni csak annyit, amennyi jólesik és nem fáj egy rossz mozdulattól hetekig semmim.

Egészen, de nem extrán jól főzök, beszélek angolul, rajzolok vagy táncolok. Sokaknál jobban, de fejlődhetnék még.

Csak épp semmi kedvem újabb kötelességekhez.

Az itt olvasottakkal ellentétben szeretem a kollégáimat.

Azaz a 90%-ukat, a maradék tízről szoktam fikázva írni. :)

Gyanúm szerint ők is bírnak, Minden nap közösen ebédelünk, van, akikkel lejárunk, van, aki nélkül nem indulhatok a közös megbeszélésünkre vagy hazafelé. Vannak nem kevesen (sok tucatnyian), akiknek a magánéletét és a betegségeit tudom, számon kell tartanom kismillió adatot és nevet, rokonokét, barátaikét, gyerekeikét. Meg azok betegségeit, gondjait.

Van, aki külön hív bandázni, hogy ne az unalmasakkal kelljen. A munkámat dicsérik, a hozzáállásomat és a hatékonyságomat is. A mi osztályunkon én proaktívkodom, szervezem a búcsúztatókat, önkéntes munkát, sütizéseket, gyűjtést, kirakom az új fotókat magunkról és kicsit tyúkanyóskodom. Az idei értékeléseket még nem láttam, most gyűlnek.
Kapcsolattartó vagyok a vidéki kollégákkal és a cégcsoport többi részlegével. Érdekképviselek pár embert, részt veszek (tegnaptól ismét egy újabb) munkacsoportokban a napi munkáimon felül.

Ellenben nehezen bírom itt a buta embereket kritikát. Mármint azt, ami szerintem alaptalan (meg azokat is, amiket nálam gázabb emberek állapítanak meg rólam, de azt épp emiatt könnyebben emésztem). Épp elég kritikus vagyok magammal és szerintem pontosan ismerem a gyengéimet, ezért ér sértően, ha valaki másképp látja, pedig ez elkerülhetetlen. Dolgozom a problémán magamon.

Cserébe nem tartok haragot, nem bírom a feszültséget magam körül. Inkább megbeszélem a félreértéseket, vagy akár benyelem, leadok a büszkeségemből. Nem ez számít. És egyszer élünk.

Allergiás vagyok a macskákra.

Illetve azok 80%-ára.

A sajátomat úgy választottam ki, hogy az alapítványi ideiglenes befogadója lehozta a kocsi hátsó ülésére hordozóstul. 15 perc alatt kiderült.

Hogy utálhatott ez a kóborló lélek az első találkozásunkkor így bezárva!

A második találkozónkra meg bepisilve érkezett (egy évesen zárták először hordozóba az addig lakásban sem járó, a hegyekben kóborló cicát, és akkor elutaztatták sokszáz kilométerre, nyilván!), mosdókagylóban sikálással kezdtük közös életünket. Mára pár tonna fürjes, heringes, kacsás csodatápnak hála megkedvelt. :D

Még érdekesebb, hogy ezeket Anyu a neten vadássza, sokszor a jegyet is ott szerzi rájuk. Mint ahogyan a neten vadásszák le a cimboráikkal a szilveszteri és a kirándulós utazásaikat is.

A szüleim heti 1-2-szer eljárnak valamilyen kulturális eseményre.

Nem igazán válogatnak, általában képzőművészet vagy komolyzene a téma, járnak múzeumba, verses estre, megnyitókra, árverésekre, MüPa, Zeneakadémia, néptánc, népzene, énekes est, mindenféle, amit találnak.

Van 85GG-s és 80H-s melltartóm is.

Harminc, negyven fölött ez már nem annyira élmény, 2-3 év, és műtét lesz, leszakad a vállam, hátam tőlük, meghát a formájával is kevésbé vagyok már elfogadó, mint a szeretőim. :D

Utálok fogat mosni.

Csinálom becsülettel, de utálom.

Általában öklendezek tőle, függetlenül a fogkefétől és a fogkrémtől. Fogalmam sincsen, miért van így. Egyébként is hányingeres vagyok.

A hosszú évek alatt itt szerepelt szeretők nem mindig férfiak.

Bár általában azok.

Ezt nem kell ragoznom szerintem.

És nem vagyok monogám.

Hosszú évek kellettek, hogy belássam, mert naaagyon akartam kapcsolatban élni. Éltem is összesen tán 11 évig. Nem volt jó. Nem nekem való, boldog kapcsolatban is ezerrel vadásztam az ingereket. A bizonytalan korszakom után is. A nyitott kapcsolatba pedig a pasik nem mentek bele.

Hosszú évek kellettek, hogy a gyerekvállalásról lemondjak, imádom a gyerekeket, 6-7 éves kor fölött kezelni is tudom őket. :D De rossz anya lennék, szétszórt vagyok, koncentrációzavaros. Nem bírok 20 percnél tovább semmire figyelni, egyszerre pörög 2-3 vezérgondolat a fejemben, amíg beszélnek hozzám, vagy olvasok. Kész csoda, hogy ennyi mindent meg tudtam tanulni az életben, egy-két gyereket tuti elhagynék útközben. :D

Az ilyen embereknek találták ki a netet. Én imádom. De a gyereknevelést nem nekik. :)

20 éves a jogsim.

Most készíttetek újat.

(Fel is csesztem magamat, mert az adómból fizetett háziorvosomnak, aki a legnagyobb betegségeim alatt is tojik velem foglalkozni és megvonja a vállát, annak 7 200 Ft-ot fizettem egy igazolásért, amit egyetlen, pulcsin keresztüli vérnyomásmérésért megírt. EKG-t, leletet a műtétre magánban végzettet vittem, a kérdőíveket magamnak töltöttem ki, kétszer rákérdezett, hogy mindig hordom-e a szemüvegemet (mínusz ötös. Ja!).

Igen. Ő adja meg az időszakosan totál zavaros és alig látó apámnak is két évekre.)

Szerintem 30 000 km-t sem vezettem életemben, de szeretek vezetni. Egy 15 éves jó erős toyotám van, szuperul gyorsul. Néha elgondolkozom, hogy lecseréljem fiatalabbra, de annyira tökéletes hozzám...

Pesti elitgimibe jártam és szuper bizonyítványokat szereztem. Plusz van két közgazdász diplomám. Az egyik teljesen értéktelen volt már 20 19 éve is, a másikat sem használom a munkám során, max. a mindkettő igényelte készségeimet.

Kiegészítő mindenféle végzettségeket is szereztem hozzájuk. Még médiamanager is vagyok, pedig a neten kívül médiát nem fogyasztok hosszú évek óta (és ezzel boldogabb az életem). Könyvelő is, pedig még az adóbevallásomat is Anyu készíti. Ő élvezi. Én utálom. Az SAP iránti gyűlöletem ellenérzésem is innen ered.

10 fun facts

A következő napokban megosztok veletek tíz érdekességet tényt magamról.

Egyet itt sosem írtam le, hátha a többi is érdekes.

Egoblog, vagy mi.

Én annyi ajándékot kaptam hétvégén! :)

Bé elhívott egy korai ebédre egy fenszi helyre, ez volt a névnapi ajándékom. Aztán kaptam vicces feliratú kávétartót és egy pihe-puha sminklemosó törölközőt (reggel a smink nélküli arcomat is abba törölgettem) karácsonyra, mert azóta mindig beteg voltam (most már csak köhögök). Ő meg kapott egy kis hűtőtáskányi halikrát, meg lazacot, meg lazackrémet, mert kaviáros étterem nem igazán van Pesten, és erre vágyott.

Aztán megkerestük a közös pontot utazási vágyainkban és gyorsan le is foglaltuk a repülőjegyeket. Itt Bé megkérdezte, hogy legyen-e ez a szülinapi ajándékom. :D Repjegyet még úgysem kaptam, és imádok repülni, tökéletes ajándék! :)

Előbb hazaérünk az utazásból, mint a szülinapom lesz... Az év második felében neki lesz névnapja, szülinapja, karácsony is, meg még tartozom neki egy wellness-szel az előző szülinapjára (akkor épp műtöttek, minden program az én rozoga egészségem miatt borul).

Aztán konkrétan kinevette a kérdésemet, hogy sápaszt-e engem a double wear minta színe, merthát nyilvánvalóan nem vagyok sápadt, és bronzer volt rajtam, ő pedig porcelánfehér bőrű. Mellette indiánnak látszom.

Elsétáltunk megvenni végül ezt, 20% akció, kedves eladónő (szintén érdekes színűre sminkelve, ez Estée-éknél divat??), meg Zara home csodái, meg olasz divatbolt, adtunk a csajos szombat délutánnak.

Aztán rohantam, hogy Kócos előtt érjek, aki így is korábban akart jönni. Beállított finomságos hagymaillattal két hatalmas kézműves hamburgerrel ÉS egy tálca baconnel, mert azt nem adtak a burgerbe, hát vett külön.

Egy tökéletes alakú pasika egy tálca baconnel és sok marhahússal? Ideális!

Aztán kaptam fél óra masszázst, mert ő egy zseni, a bőröm meg végtelenül száraz, az olajtól jobb és még fahéjas süti illatom is lett. (Megvettem a Violetnél olvasott olajtusfürdőt, határozottan kellemesebb lett a bőröm zuhany után. Mostanában rettegtem mosakodni, annyira tropa a bőröm utána. Szétvakarom magyarul.)

Hajnalig dumálgattunk, megnéztük a Húzós éjszakát, kuncogtunk, én meg rögtönzött töriórát tartottam az usa hatvanas évekbeli politikájáról. :D :D

Aztán éjjel nagyon megjött, leszakadt a hasam, úgyhogy a reggeli egyéb ígéretek helyett inkább készített nekem ham and eggset (meztelen férfi baconös tojásreggelit készít a konyhámban, hát lehet ideálisabb?), a kedvenc aloe verás üdítőmet hozta, és eljátszott a macsekkal, akin nagyon lehet röhögni, mert irtó vicces kis állat (és imádom, na).

Aztán kb. semmit nem csináltam. Takarítottam, összedobtam egy kis ebédet, rendeztem a kreatívos lányokkal pár ügyet, kreatívkodtam, olvastam, rápihentem a hétre, bár közben a négyből három programot stornóztak...