Allergiás vagyok a macskákra.
Illetve azok 80%-ára.
A sajátomat úgy választottam ki, hogy az alapítványi ideiglenes befogadója lehozta a kocsi hátsó ülésére hordozóstul. 15 perc alatt kiderült.
Hogy utálhatott ez a kóborló lélek az első találkozásunkkor így bezárva!
A második találkozónkra meg bepisilve érkezett (egy évesen zárták először hordozóba az addig lakásban sem járó, a hegyekben kóborló cicát, és akkor elutaztatták sokszáz kilométerre, nyilván!), mosdókagylóban sikálással kezdtük közös életünket. Mára pár tonna fürjes, heringes, kacsás csodatápnak hála megkedvelt. :D
