Sokat gondolkoztam, milyen életcélom van a függetlenségen kívül. (Mármint ha az lehet cél. Anyagi, érzelmi, mindenféle.)
Teljesítményorientált, értelmiségi családban nőttem fel, természetes volt a sok elvárás és hogy 100%-osan tanulok, dolgozom, széleskörű a tájékozottságom. Utólag világosodtam meg, hogy ez nem minden családban van így. :D
Ellenben sosem volt karriercélom, fizetéscélom, hobbicélom. Egyetlen életcélt tudok meghatározni: élvezzem.
Annyit vegzáltak produkáltattak gyerekkoromban, és sosem volt szempont, hogy én mit szeretnék. Mindig csak a kötelességek.
Ezt kompenzálom.
Amint nem okoz örömöt, vagy nem okoz több örömöt, mint a belefektetett energia, abbahagyom, most épp a spanyolt. Azaz napi 15 percet foglalkozom vele karbantartásnak.
A fizum kielégítő legyen, ennyivel megelégszem.
Kondizni csak annyit, amennyi jólesik és nem fáj egy rossz mozdulattól hetekig semmim.
Egészen, de nem extrán jól főzök, beszélek angolul, rajzolok vagy táncolok. Sokaknál jobban, de fejlődhetnék még.
Csak épp semmi kedvem újabb kötelességekhez.
