Tobber életblogja

Nem hinném, hogy attól beképzelt lesz valaki, ha sok jóképű és jóhumorú pasi szeretné őt, ezért egy nem esztétikushoz/nem humoroshoz nincsen kedve. Ha van miből válogatni, akkor az nem válogatósság…

---

Anyáinkat analizáljuk, miért reagálnak teljesen abszurdan a lányaik problémáira. De komolyan. Amikor kétszer is meggondoljuk, hogy elmondjuk-e nekik, hogyan vagyunk.

---

Beugrottam a fogorvosomhoz egy utolsó etapra, végeztem. Hazafelé összefutottam a szüleimmel öt percre, ők mentek befelé a Vigadóba hangversenyre. Anyu ajánlotta, hogy menjek be helyette, Bartók lesz, de álmos voltam.

Megnéztem egy kis kiállítást, aztán hazamentem. Már fél nyolckor sötét van és 20-25 cm mély kátyúk, izgalmas felénk. :)

--

Az iroda szomszédjában nyitott egy zöldséges, aki salátapultot is nyitott, kirakott reszelt répát, cukkínit, salátákat, káposztát, kukoricát, paradicsomot, paprikát, minden zöldséget, amire kattanok. Főleg a reszelt répát magamnak meg nem csinálnám... 150 Ft egy dobozzal, magamnak szedem. Nem bírok leállni, minden nap eszem az ebédemhez.

Egyik vezetőnk tegnap behozott nekünk vagy 20 kg szőlőt, elképesztően aromásat, azzal sem bírok leállni.

Úgyhogy kicsináltam a szervezetemet. Annyi wc-papírt hordok fel a lakásba, hogy a szomszédaim biztos azt gondolják, egy hajónyi szír menekültet rejtegetek a kecóban...

---

A cica rám várt tegnap!!!! Végre!

Nem az Ételadó Nőre, hanem rám. :)

12 órát volt otthon egyedül alig pár szem táppal (aludt, nyilván, az alom szinte teljesen tiszta volt). Elémjött, de nem akart kiszökni, aztán sündörgött körülöttem, amíg kabátot, cipőt, nacit ledobtam, kezet mostam, és nyugtattam, hogy mindjárt kapja a vacsoráját. Kiöntöm neki, odadörgölőzik, így szokta megköszönni, majd arrébbmentem pakolni. És nem evett, hanem jött a nyomomban. Leültem a kanapéra, mellémspurizott, dugta oda a kis koponyáját, paskolta a mancsával a combomat. Hoztam neki egy ceruzányi macskakolbászt, boldogan elfalatozta, aztán extázisban bújt, forgolódott, mellémheveredett. Kapott hónaljvakarászást, mert az én cicám furcsa és azt imádja és feküdt mellettem egész este. Mondom, az étele érintetlen.

Szeret engem. :)

---

Ez a hétvége ismét semmiségekkel fog eltelni, talán kondi vagy tánc lesz, ha a cimbiknek van kedvük, meg szokásos Kócos szombat délutántól vasárnap délig, takarítás, mosás, főzés, cicázás. Nyugdíjas évek.

Exrákos kollegina Drpr-hez jár terápiára. Akihez én is jártam késő huszas éveimben, életem legmélyebb pontján.

Neki köszönhetem, hogy élek, nevetek, helyén kezelem a hülyéket és kezelem a családomat, a játszmabajnok szüleimet, kollégáimat, kukáztam az álbarátokat.

Hogy a helyemen vagyok, pedig az a hely messze esik a fősodrástól.

Üzentem neki, hogy puszilom, visszaüzent, hogy a szíve csücske voltam és bár utálja a közösségi oldalakat, engem meg szokott lesni néha.

És írjak neki, hogyan alakult az életem. Stabil állás azóta, cimborák, hobbik, magabiztosság, célok kitalálása/elérése, mind okés. Ez a bipoláris zavar vagy van, vagy nincsen, még kutatgatják, de ami rajtam múlik, megteszem.

Örülni fog. :)

---

Tegnap nem beszéltem Anyuval, nem is érdekelte a helyzet. Ma azért már rámírt, hogy hívjam. Felhívom, hogy nyaki műtét, október, a klinika igazgatója a sebész, ő sem tudja, mi a fene lehet, mert gyönyörűek a leleteim (az egyetlen kiugró adat nem a nyaki valami, hanem más területről jövő jel), szóval nem tudja, mit műt, de mivel nagy, ezért egyértelmű.

3-4 hónap a várólista, de az igazgató a betegeivel beelőzhet.

Na ennyit elmondtam kb. egy percben, nem kérdez, hanem elkezd sztorizni, hogy Orbán Ráhel miatt kiküldtek egy vajúdó nőt a nemtomhonnan, olvasta a facebookon, meg hogy milyen rossz volt a Nagyinál, mert hülye az öccse. (70 éve az.)

Remek, hogy ennyire érdeklem Anyut.

Reggel a ct-re 1,5 órával korábban kell menni, ugyanazokat a gdpr papírokat töltöm ki, mint két hete, meg három hete, majd várok fél órát, de csak nem adják a kontrasztanyagot. Szívesen aludtam volna fél órával tovább, 6:00-ig. Majd behívnak, hogy mire is kell pontosan a CT (a tököm kivan, miért engem kérdeznek? Nagy mennyiségű orvosi lapot fénymásolgatnak le, én meg hülye a témához), merthogy ő átküld kontrasztos MR-re, az a tuti. Nyilván, csak azt a biztosítóm nagy eséllyel még egyszer nem állja, és 83 000 Ft-ba kerül. Ha a CT-n megnézné, hogy egyáltalán van-e a hasban valami gebasz, akkor esetleg, de így egy tisztázandó gyanúra...

Úgyhogy elküldtek vizsgálat nélkül. Harcolok a biztosítómmal, hogy állja, egyelőre nem akarják.

Elbőgtem magamat.

Egyelőre 30%-on áll a mutatóm, hogy feladom. A nyakit, ha nem rák, műtsék meg, a többi helyen meg nőjjön, ami akar. Elment az erőm. Fáradt vagyok, stresszes, szar a közérzetem, és nem hiszem, hogy mindenkinek 100 évig kell élnie.

Agyalok, agyalok.

Az én cicám:

Végre eszik a kezemből! :) A tenyeremből még nem, és a hosszúkás kaját sem értette, miért nem teszem a földre, de benyammogta. Olyan cukin eszik!

Szereti a macskakolbászt. Lehet kapni a Rossmannban hosszúkás jutalomfalatot, de mivel nem képes felfogni a jutalomfalat fogalmat (a töltött falatkákat meg sem eszi!), így azt kap, ha hazaérek. Kolbász. Én cicám.

Kurvasokat beszél. Mindenféle hangszínben kommentálja a világot. Cukika, de este a szopránja órák után rém idegesítő. Akkor van csendben, ha a kanapén olvasgatok és a lábamnál üldögél, vagy a támlán szunyókál a karomnál. Ha a hálóba megyek, és az ágyra ugye nem követhet, pofázik, hogy menjek már szórakoztatni.

Futásból szabályosan oldalra vetődik egy TJ Hooker bukfenccel, ha rátámad egy papírfecnire. A fecni mozdulatlanul a helyén marad, de irtó látványos.

Nekifut szemből az ajtófélfának, magasraugrik, két oldalt elkapja, majd a félfát ölelve csúszik le. Ezerszer is, ha árnyékot lát. Nagyon látványos show-elem!

Kanapétámláról beleborul a gyomromba.

Szekrényt nyitogat.

Fiókot húz ki és a zoknijaimon pihenget, vagy alóla leselkedik ki.

Kijön mellém az almon üldögélni, ha a mosdóba megyek.

Eljátssza, hogy tiltakozik a szőrkefélésen, közben meg a kefe alá mászik, ha abbahagynám. Aztán hátravetül és pofozgatni kezdi.

Nem lehet zizegő bármit fogni, mert hörögve odarohan, hogy tasakost nyitok!

Véééégtelen óvatossággal, gyengéden a pici rágófogai közé veszi a kezemet, ha unja a hasvakarást, és arrébbpakol. Újrapróbálom, megint. Kipróbáltam, hogy rám haragszik-e, vagy csak unja a babrálást (habár nem megy arrébb mellőlem). Odadugtam neki az ujjamat, hogy harapja meg, de összeszorította a száját és behúzta a fejét, dehogy fog ő bántani, hát hülye vagyok? :D Édeském.

Állunk a zebránál, pirosnál, anyuka elkezdi biztatni a négyévest a bicajon, indulhatsz, na menjél csak.

A gyerek el is indul. Rákiabáltam, hogy gyorsan álljon meg és jöjjön vissza! Akkor indult a két sáv kanyarodó autósor, ez a segganya meg annyit figyelt csak, hogy a másik autósor megállt. Faszom nehéz ám a gyalogos/bicikliút jelzőjét figyelni, hogy zöldre vált-e, mi?

Azt sem értem, minek közúton gyerekkel bicajozni, hatalmas forgalmú kereszteződések környékén pláne, de beleereszteni a kicsit a pirosba?? :O Néhány nő kurvára alkalmatlan anyának.

Megköszönte, majd magyarázkodott, hogy az oszloptól nem látta a lámpát. He?

Leizzadtam, nem sokon múlt, hogy nem csapták el szegény kislányt. :(

---

Reggel, metró, 8:00-s tömegnyomor, felszáll ötvenes apuka, látszik, hogy nem sűrűn látott bkv-t. Rámorran az emberekre, hogy álljanak arrébb, töri az utat, negyvenes anyuka tolja mögötte a babakocsit. (Egyébként is arrébbáll a metró népe a babakocsiknak. Egyébként a végállomáson tuti a két(!) perccel később induló, még üres szerelvénybe szállnék, mert akkor úgy alakul a massza köréjük.) Leálltak, majd végigvitatkozták az utat, nem lehetett nem hallani. A nő könnybelábadt szemekkel magyarázta, hogy ha kettesben vannak, nem ilyen a gyerek, csak ha apa megjelenik, és hogy apának nem kéne a rosszalkodást erősítenie, mert anyukának ettől jóval nehezebb, mire a pasi lereagálta félmondatokkal, nagyjából azt sugallva, hogy nem hiszi, amit a nő mond, és hogy úgyis hülyeség és minek is változtatna ő bármin is, majd nekifogott kioktatni őt gyereknevelésből.

Látszott a nőn, hogy erőlködik, hogy megértesse a gondjait, és hogy pont leszarják. Ha a metrón, mindenki füle hallatára, akkor mi lehet otthon...

Aztán a faszi leszállt, a nő utánaszólt, hogy tudnál-e ma ötkor végezni, mire a faszi visszafintorgott, hogy tuti nem.

Snitt.

Nagy összegben fogadok, hogy a nő nem fogja sokáig bírni szegény.

Összenéztünk a mellettem álló ötvenes nővel, aztán a harmincas sráccal. Egyformán gondoljuk.

Nem is említve, mennyire megalázó már ennyi társadalmi gátlást sem érezni. Azaz a pasas egyáltalán nem érzi, mennyire sértő volt viselkedése.

Fű, de lefejeltem volna. Fű, de gyerekkorom. Fű, de felnőttkorom jónéhány kapcsolata.

---

Minden nap van a cégnél valami cicaharc. Én meg jellemem ellenére baromi empatikus fejszerkezettel rendelkezem, úgyhogy minden panasz nálam csapódik le. 12 éve alatt hozzászoktam annyira, hogy csak felröhögök, és lerázom valami huszárvágással. Véletlenül sem megyek bele.

(És ronda dolog, de meggyőződésem, hogy a semmiségeken nagydrámázó szép életű kolléganőim elkényeztetett libák, akiknek egy reggeli jóízű szex/orgazmus helyretenné a napjukat, dehát ez szemétség leírva. Azokon megy a hiszti, hogy a nem automata váltós autót hagyta otthon a férj, vagy túl sok a kalória az x cég diétás menüjében.) Ma épp a diéta volt a téma, amin felhúzta magát az egyik duci csaj, hogy biztosan rá célozgatnak. Jött hozzám hőbörögve, hogy ez milyen szemétség. He? Senkinek eszébe sem jutott szvsz.

Közben jött hozzám négy ember feladatokkal, kérdésekkel, addig türelmesen várt, majd folytatta tovább a sírást. Rám vártak a rutinmunkáim, a közben kiadottak, miéééért?

Aztán jött egy egyéves, vele játszottunk fél órát. Egyeztettünk anyukával, mikor jöjjön. Annyira belejött a szülőszerepbe ez a kolléganő, hogy nem is akar visszajönni jópár évig. :D

(Azért kapom az ívet Kolleginától, mintha nem is nekem beszélne: akinek nincsen gyereke, nem is tudja elképzelni, mekkora áldozatot kíván egy gyerek… De. El tudom. Nagyon is. Ezért nem szülök. Jé. Lehet így is dönteni és nem kell szenvedni állandóan. De a mártíranyasága sokat segített a döntésben, a Jóisten nem véletlenül küldte mellém. Kedvelem, de mindent erre fogni… Nem bírnék ilyen öntelt lenni.)

És miért érzi mindenki normálisnak full taknyosan, meg rázza a láz két napja és köhög, hogy közösen ebédeljen velünk, hogy az arcunkba beszéljen? Ma eddig négyen. Egytől elnézést kértem, hogy írja majd meg a sztoriját, és arrébbjöttem. Még én érzem magamat kellemetlenül. Értékelném, ha nem lennék taknyos, vizsgálatok, műtét(ek??), megyünk befelé a prüszkölő bkv-s fél évbe. De egyébként sem.

Igen, megjött és ma még fogorvos és reggel CT és munka után sebész és az egyik eredményem a referenciamaximum tízszerese, ami nem illik bele a mostani képbe. Eh.

Pénteken munka után elintéztem pár vásárlást, aztán hazarohantam hajat festeni. Nagyon vigyáztam, ne csöpögjön le, mert Lábalatti Cica szebb cirmosan, mint feketén.

Utálok hajat szárítani, a párnára szoktam hagyni a feladatot, de most kihúztam szépen, mert visszarohantam a belvárosba a cimbikkel találkozni, táncolni egy nagyot.

Azért kell félévente menni, vagy még ritkábban, mert 1. nagyon örülnek nekünk, 2. azonnal odajött a zenekarvezető, hogy miért nem jeleztük a jövetelünket, akkor hozott volna még pár hangszert és a kedvenceinket is játszhatták volna.

Na majd legközelebb.

Aztán kiültünk az Andrássyn egy padra és élveztük, hogy lezárták a forgalom elől és az ilyen csacsogásokat random helyen a budapesti éjszakában imádom.

Le is beszéltük a másnap délelőttöt ugyanoda, kimentünk a street food fesztiválra.

Bemacifröccsöztünk a tűző napsütéses délelőttön, flangáltunk a füstölők és kézműves hamburgeresek közt, vettem vásárfiát a macseknak (kuss!!!!), valami szárított rágcsálnivalót, bio, meg minden.

TCsV-vel egyszerre sikoltottunk fel, amint egy félbeosztott pulthoz értünk: az ő oldala roskadt a sajtoktól, előttem szalonnahegyek tornyosultak. :D

Aztán befaltunk egy hatalmas adag marhát, meg garnélát és nagyon boldogok voltunk. Kószáltunk a belvárosban vagy három órát, pedig sietnem kellett volna. Beugrottam a kedvenc gyöngyboltba ("Téged mindenhol név szerint ismernek?"), aztán egyetem után sietett hozzám Kócos és együtt töltöttük a délutánt, éjt, másnap sokáig.

Kitaláltuk, hogy desszertnek gyümölcsrizst készítünk, aztán annyira belelelkesedtünk a dekorálásába, hogy kész művészet, amit alkottunk hajnal felé! :D

Cuki ez a kölyök nagyon.

Reggel kifeküdtem a kanapéra olvasni, hagytam, hadd aludja ki magát. Amikor kijött és odahajolt megcsókolni, a macska közénkugrott hőbörögve, hogy ő is ott akar lenni, vele is foglalkozzunk. :D Annyira szeretném hinni, hogy miattam féltékeny, de igazából Kócosba szerelmes, nagy az imádás köztük. Szex közben is hajlamos közénkállni, ha nem vigyázunk és besétál, szóval mostanában kizárjuk inkább. A kanapén beszélgettünk, akkor a mellemre futott fel és odakucorodott. Elfér ott, na. :D

Keresi az érintkezési pontokat, de szegény a minikanapémon sehogy nem tud hozzámférni, csak rámborul a támláról egy kellemes gyomrossal. Tegnap flitteres felső volt rajtam, hülyét kapott a csillogásától, ötvenszer tuti végigtapicskolt meg átrohangált a hólyagomon.

Rém kellemes macskával élni. :D

Ma további vérvételeken kezdtem (a hasi CT lesz szerdán), tumormarker, egyebek, prolaktinterhelés. Megérkezem, nekemszegezi a recepciós: hozta a gyógyszerét?

A mimet?

Hát amivel terhelni fognak.

Senki semmit nem szólt, nem adott, jelzett, meg hát eszembe sem jutott, hogy egy soktízezres vérvételre nekem kell vinni valamit.

Akkor menjek el az orvosomhoz, szerezzek receptet, patika, új időpont minimum 2-3 hét. De azért próbáljam meg szemben, kérjek az ottani rendelőben konzultációt, receptet, fussak le a gyógyszertárba, és kb. érjek vissza azonnal (mindezt éhgyomorra, kávé nélkül, jaj). Beugrott, hogy az endokrimológusom a szembeni rendelőben aznap rendel, átfutottam, hogy hívják már ki, helyzet van, légyszilégyszi. Mire kijött, a laboros lányok meghallották a gondot, kihoztak a saját laborukból egy tablettát, a markomba öntötték, hogy vigyem bátran, majd elszámolják hiánynak valahogyan. Annyira jófejek! (Ismernek, alapból hozzájuk járok.)

Visszarohantam a konkurenciához, öt kémcső vér le, terhelés, végre kávézhatok, újabb vérvétel egy óra múlva. Ha ezt tudom, pláza nyitvatartási időben megyek...

Kicsit unom az eü bénázásait! Hogy nem szólnak ilyen tabletta miatt. Vagy hogy a biopsziára belépve azt kérdi a doktornő, magát minek küldték ide, úgyis műtét és ott lesz szövettan (felajánlottam, hogy hazamegyek). Vagy hogy a CT-n hosszan kioktattak működéséről, hogy a problémámat az MR mutatja meg, úgyhogy ők meg sem csinálják, kérjek oda időpontot.

Mintha magam találnám ki, hová küldjenek.

Mindezek újabb napok...