Pénteken munka után elintéztem pár vásárlást, aztán hazarohantam hajat festeni. Nagyon vigyáztam, ne csöpögjön le, mert Lábalatti Cica szebb cirmosan, mint feketén.
Utálok hajat szárítani, a párnára szoktam hagyni a feladatot, de most kihúztam szépen, mert visszarohantam a belvárosba a cimbikkel találkozni, táncolni egy nagyot.
Azért kell félévente menni, vagy még ritkábban, mert 1. nagyon örülnek nekünk, 2. azonnal odajött a zenekarvezető, hogy miért nem jeleztük a jövetelünket, akkor hozott volna még pár hangszert és a kedvenceinket is játszhatták volna.
Na majd legközelebb.
Aztán kiültünk az Andrássyn egy padra és élveztük, hogy lezárták a forgalom elől és az ilyen csacsogásokat random helyen a budapesti éjszakában imádom.
Le is beszéltük a másnap délelőttöt ugyanoda, kimentünk a street food fesztiválra.
Bemacifröccsöztünk a tűző napsütéses délelőttön, flangáltunk a füstölők és kézműves hamburgeresek közt, vettem vásárfiát a macseknak (kuss!!!!), valami szárított rágcsálnivalót, bio, meg minden.
TCsV-vel egyszerre sikoltottunk fel, amint egy félbeosztott pulthoz értünk: az ő oldala roskadt a sajtoktól, előttem szalonnahegyek tornyosultak. :D
Aztán befaltunk egy hatalmas adag marhát, meg garnélát és nagyon boldogok voltunk. Kószáltunk a belvárosban vagy három órát, pedig sietnem kellett volna. Beugrottam a kedvenc gyöngyboltba ("Téged mindenhol név szerint ismernek?"), aztán egyetem után sietett hozzám Kócos és együtt töltöttük a délutánt, éjt, másnap sokáig.
Kitaláltuk, hogy desszertnek gyümölcsrizst készítünk, aztán annyira belelelkesedtünk a dekorálásába, hogy kész művészet, amit alkottunk hajnal felé! :D
Cuki ez a kölyök nagyon.
Reggel kifeküdtem a kanapéra olvasni, hagytam, hadd aludja ki magát. Amikor kijött és odahajolt megcsókolni, a macska közénkugrott hőbörögve, hogy ő is ott akar lenni, vele is foglalkozzunk. :D Annyira szeretném hinni, hogy miattam féltékeny, de igazából Kócosba szerelmes, nagy az imádás köztük. Szex közben is hajlamos közénkállni, ha nem vigyázunk és besétál, szóval mostanában kizárjuk inkább. A kanapén beszélgettünk, akkor a mellemre futott fel és odakucorodott. Elfér ott, na. :D
Keresi az érintkezési pontokat, de szegény a minikanapémon sehogy nem tud hozzámférni, csak rámborul a támláról egy kellemes gyomrossal. Tegnap flitteres felső volt rajtam, hülyét kapott a csillogásától, ötvenszer tuti végigtapicskolt meg átrohangált a hólyagomon.
Rém kellemes macskával élni. :D
Ma további vérvételeken kezdtem (a hasi CT lesz szerdán), tumormarker, egyebek, prolaktinterhelés. Megérkezem, nekemszegezi a recepciós: hozta a gyógyszerét?
A mimet?
Hát amivel terhelni fognak.
Senki semmit nem szólt, nem adott, jelzett, meg hát eszembe sem jutott, hogy egy soktízezres vérvételre nekem kell vinni valamit.
Akkor menjek el az orvosomhoz, szerezzek receptet, patika, új időpont minimum 2-3 hét. De azért próbáljam meg szemben, kérjek az ottani rendelőben konzultációt, receptet, fussak le a gyógyszertárba, és kb. érjek vissza azonnal (mindezt éhgyomorra, kávé nélkül, jaj). Beugrott, hogy az endokrimológusom a szembeni rendelőben aznap rendel, átfutottam, hogy hívják már ki, helyzet van, légyszilégyszi. Mire kijött, a laboros lányok meghallották a gondot, kihoztak a saját laborukból egy tablettát, a markomba öntötték, hogy vigyem bátran, majd elszámolják hiánynak valahogyan. Annyira jófejek! (Ismernek, alapból hozzájuk járok.)
Visszarohantam a konkurenciához, öt kémcső vér le, terhelés, végre kávézhatok, újabb vérvétel egy óra múlva. Ha ezt tudom, pláza nyitvatartási időben megyek...
Kicsit unom az eü bénázásait! Hogy nem szólnak ilyen tabletta miatt. Vagy hogy a biopsziára belépve azt kérdi a doktornő, magát minek küldték ide, úgyis műtét és ott lesz szövettan (felajánlottam, hogy hazamegyek). Vagy hogy a CT-n hosszan kioktattak működéséről, hogy a problémámat az MR mutatja meg, úgyhogy ők meg sem csinálják, kérjek oda időpontot.
Mintha magam találnám ki, hová küldjenek.
Mindezek újabb napok...
