HTML

Tobber életblogja

Friss topikok

Címkék

Emberek

2018.09.18. 16:30 :: Tobber

Állunk a zebránál, pirosnál, anyuka elkezdi biztatni a négyévest a bicajon, indulhatsz, na menjél csak.

A gyerek el is indul. Rákiabáltam, hogy gyorsan álljon meg és jöjjön vissza! Akkor indult a két sáv kanyarodó autósor, ez a segganya meg annyit figyelt csak, hogy a másik autósor megállt. Faszom nehéz ám a gyalogos/bicikliút jelzőjét figyelni, hogy zöldre vált-e, mi?

Azt sem értem, minek közúton gyerekkel bicajozni, hatalmas forgalmú kereszteződések környékén pláne, de beleereszteni a kicsit a pirosba?? :O Néhány nő kurvára alkalmatlan anyának.

Megköszönte, majd magyarázkodott, hogy az oszloptól nem látta a lámpát. He?

Leizzadtam, nem sokon múlt, hogy nem csapták el szegény kislányt. :(

---

Reggel, metró, 8:00-s tömegnyomor, felszáll ötvenes apuka, látszik, hogy nem sűrűn látott bkv-t. Rámorran az emberekre, hogy álljanak arrébb, töri az utat, negyvenes anyuka tolja mögötte a babakocsit. (Egyébként is arrébbáll a metró népe a babakocsiknak. Egyébként a végállomáson tuti a két(!) perccel később induló, még üres szerelvénybe szállnék, mert akkor úgy alakul a massza köréjük.) Leálltak, majd végigvitatkozták az utat, nem lehetett nem hallani. A nő könnybelábadt szemekkel magyarázta, hogy ha kettesben vannak, nem ilyen a gyerek, csak ha apa megjelenik, és hogy apának nem kéne a rosszalkodást erősítenie, mert anyukának ettől jóval nehezebb, mire a pasi lereagálta félmondatokkal, nagyjából azt sugallva, hogy nem hiszi, amit a nő mond, és hogy úgyis hülyeség és minek is változtatna ő bármin is, majd nekifogott kioktatni őt gyereknevelésből.

Látszott a nőn, hogy erőlködik, hogy megértesse a gondjait, és hogy pont leszarják. Ha a metrón, mindenki füle hallatára, akkor mi lehet otthon...

Aztán a faszi leszállt, a nő utánaszólt, hogy tudnál-e ma ötkor végezni, mire a faszi visszafintorgott, hogy tuti nem.

Snitt.

Nagy összegben fogadok, hogy a nő nem fogja sokáig bírni szegény.

Összenéztünk a mellettem álló ötvenes nővel, aztán a harmincas sráccal. Egyformán gondoljuk.

Nem is említve, mennyire megalázó már ennyi társadalmi gátlást sem érezni. Azaz a pasas egyáltalán nem érzi, mennyire sértő volt viselkedése.

Fű, de lefejeltem volna. Fű, de gyerekkorom. Fű, de felnőttkorom jónéhány kapcsolata.

---

Minden nap van a cégnél valami cicaharc. Én meg jellemem ellenére baromi empatikus fejszerkezettel rendelkezem, úgyhogy minden panasz nálam csapódik le. 12 éve alatt hozzászoktam annyira, hogy csak felröhögök, és lerázom valami huszárvágással. Véletlenül sem megyek bele.

(És ronda dolog, de meggyőződésem, hogy a semmiségeken nagydrámázó szép életű kolléganőim elkényeztetett libák, akiknek egy reggeli jóízű szex/orgazmus helyretenné a napjukat, dehát ez szemétség leírva. Azokon megy a hiszti, hogy a nem automata váltós autót hagyta otthon a férj, vagy túl sok a kalória az x cég diétás menüjében.) Ma épp a diéta volt a téma, amin felhúzta magát az egyik duci csaj, hogy biztosan rá célozgatnak. Jött hozzám hőbörögve, hogy ez milyen szemétség. He? Senkinek eszébe sem jutott szvsz.

Közben jött hozzám négy ember feladatokkal, kérdésekkel, addig türelmesen várt, majd folytatta tovább a sírást. Rám vártak a rutinmunkáim, a közben kiadottak, miéééért?

Aztán jött egy egyéves, vele játszottunk fél órát. Egyeztettünk anyukával, mikor jöjjön. Annyira belejött a szülőszerepbe ez a kolléganő, hogy nem is akar visszajönni jópár évig. :D

(Azért kapom az ívet Kolleginától, mintha nem is nekem beszélne: akinek nincsen gyereke, nem is tudja elképzelni, mekkora áldozatot kíván egy gyerek… De. El tudom. Nagyon is. Ezért nem szülök. Jé. Lehet így is dönteni és nem kell szenvedni állandóan. De a mártíranyasága sokat segített a döntésben, a Jóisten nem véletlenül küldte mellém. Kedvelem, de mindent erre fogni… Nem bírnék ilyen öntelt lenni.)

És miért érzi mindenki normálisnak full taknyosan, meg rázza a láz két napja és köhög, hogy közösen ebédeljen velünk, hogy az arcunkba beszéljen? Ma eddig négyen. Egytől elnézést kértem, hogy írja majd meg a sztoriját, és arrébbjöttem. Még én érzem magamat kellemetlenül. Értékelném, ha nem lennék taknyos, vizsgálatok, műtét(ek??), megyünk befelé a prüszkölő bkv-s fél évbe. De egyébként sem.

Igen, megjött és ma még fogorvos és reggel CT és munka után sebész és az egyik eredményem a referenciamaximum tízszerese, ami nem illik bele a mostani képbe. Eh.

komment

süti beállítások módosítása