Tobber életblogja

Ha akadna egy teljes napotok a Keszthelyi-öböl környékén és autóval vagytok, ti miket néznétek meg?

Kezd memóriazavarom és bárhol elalhatnékom lenni.

És idegesít, hogy nem tudom, Judós3 ma megy-e az anyjával kondizni, vagy hazajön, és tök élvezném, ha az általa felvállalt házimunkákat elvégezné, mert baromira nem tartom fairnek, hogy én kialvatlanul otthon mosogatom az ezer összekoszolt edényt (mi a csodát csinál a konyhában????), ágyathúzok kuvvára fájó háttal, míg ő 2,5 nap a családjával volt, meg fáradt munka és sport után. Én is fáradt vagyok, de mosok, főzök, takarítok.

Ha megemlítem, már ugrik is, de ő is hulla fáradt, sosem telefonált még úgy, hogy annyira kimerült, menjünk fél órával később kondizni. De akkor sem mondta le! :D

Ma csörgött a telefonom, egy cukikázó női hang kereste rajtam Judós3-t, ő ezt a számot tudja hozzá. Az enyémet. Mivel az ő régi száma (kártyája) tönkrement, most egy dominosat használ, de hetekig az én számom volt megadva a cimboráinak. Négy srác tud róla, meg az anyja. Szóval valszeg valamelyikőjüktől kérhette el a lány, aki persze nem hagyott üzenetet és furán zavarban volt.

Jaj, de hiányzik, hogy nők is hivogassák. Bár nincsenek illúzióim.

Közben csetelek a cég környékén élő sráccal, meg Műegyetemistával, aki megint bunkó volt, én elszoktam tőle, vagy közben vette fel ezt a stílust magára?

Na mindegy, én a kimerültség szélén hetek óta, úgyhogy lemondom a spanyolt, hazamegyek aludni.

Este meg rákérdezek, ki ez a lány. De nincs kedvem.

Délelőtti szénhidrátadag: egy kis csésze l.m. zabkásába beleolvasztottam egy kocka mogyorókrémes (cukros) milkát.

Durván finom.

Minden lópikulát kényszeresen precízen be tudok illeszteni az életembe, az alvást miért nem tudom beleszuszakolni?

Munka, majd suli után szoli volt, bevásárlás (best csípős kolbász ever!), gyorsan lepirítottam a kolbászt, rá egy nagy üveg lecsó, majd amikor hazaért Judós3 judoról, nyakonöntöttem 5 tojással (a lecsót), bele pár kocka erős zöldpaprika csak az íz kedvéért, isteni illata volt! Beszélgettünk, kekszeltünk, beájultunk, reggel szundi ellenére visszaaludtunk.

Visszafogtam a szénhidrátot, meg növeltem a fehérjét és így kb. semmit nem ehetek a csirke-rizs-lazac kombón túl, ami nem okozna nálam bélgörcsöket. :D Akaratomon kívül eszem gyúrós kaját.

Ma kondi lesz 1,5 óra, meg amíg belefér az időbe, kardiózom utána. Attól függ, Judós3 egy vagy két programot tol le a teremben. Don't ask. Ő érti. Látszik rajta. :)

Este tanulnunk kell, sokat.

Judós3 felvetette hétvégén, hogy ő rendez nekem egy sütögetős-grillezős szülinapi bulit a cimboráimmal a Pest környéki kis pecaházában.

Annyira édes!

Cimbik haraptak is az ötletre, úgyis szerveződik a következő dátum júniusra, hát oda megyünk. Ami előtte egy fél éve elhanyagolt ház, kert rendbehozását jelenti nekünk, de legalább azzal is előrébb vagyunk.

Ha meg övék a vasárnap, akkor mi lemennénk szombaton és első nap a srác haverjaival buliznánk hajnalig. Na, már épp unatkozni kezdtem volna.

Elkezdek óvatosabban írni esetleges kalandozásaimról, mégis együtt lakunk, nem tudom, rátalál-e a blogomra. Bár ennyire offline fiút még sosem láttam.

A napi 2-3 megkeresés régi szeretőktől, régi tindermatchektől most is megvan (ezekről ő is tud), egy része azonnal elkotródik, ha megírom, hogy együtt élek valakivel. Egy része próbálkozik, menjek hozzá, találkozzunk valami dugihelyen. (Naívaknak infóul: léteznek 2-3 órára párezer forintért kivehető lakások, hotelszobák, tele velük Pest.)

Sosem látottakkal nem is foglalkozom, egy van, aki nem hagyja nyugodni a fantáziámat, gyönyörű és édes. De nem. Viszont Műegyetemista nagyon akar, és Rosszfiú felajánlotta a vasárnap délelőttöt, amikor egyedül is voltam. Hely, időpont, javaslat mind megfelelt. Elbizonytalanodtam. Nagyon. Nagyon. Hősnek érzem magamat, hogy végül nemet mondtam...

Judós3 tudja, hogy vannak kísértések. Neki is vannak, minden alkalommal, amikor elmegy a haverjaival bulizni. Ő részegen nehezen áll ellen, bár most fogadkozik, hogy tiszta lapot kezdett, mióta együtt lakunk.

Azon gondolkoztam, hogy a pasik nem azért győzködnek a hűségükről, mert az igaz, ebben biztos vagyok. De valszeg nem is azért, hogy azt higgyük, hogy hűségesek. Hanem hogy mi ne csaljuk meg őket.

Az érvágás az önbizalmuknak.

Hétvégén nem sokat voltunk együtt. Pénteken az anyjához ment dumálni. Elmentem érte, pizzéria, keksz. Szombat hajnalban lelépett a családos/barátos biciklitúrára. Óránként hívott, fotókat küldött, sztorizgatott rólam, és egy kivétellel mindenki vállon veregette, okos, hogy idősebb nővel kezd. Majd kérte, hogy menjek el érte és menjünk sétálni a Rómaira. Alig voltak, kiültünk nyugágyakba, a lábunkat szinte simogatták a Duna hullámai, finomat ettünk és kézenfogva dumáltunk órákig a naplementében, a kivilágított Megyeri hídat csodálva, jaj, de gyönyörű! Megnyugtató volt. Vele is úgy bánik az apja, mint anno az enyém velem, próbáltam felnyitni a szemét: az apja nem fog változni, neki kell megvédenie a lelki békéjét, hogy ezt nem veszi magára, ne legyenek illúziói. Távolodjon el, és ha így is sikerül szúrnia, ne is reagálja le. Ő a bölcsebb.

Jaj, ha valaki 22 évesen nekem is elmondta volna ezeket! De én csak azt hallottam, hogy tiszteletlen vagyok és rossz gyerek és mivel mindig ezt kaptam, nem tudtam, hogy nincs alapja. Akármit tettem, akármennyire próbálkoztam apám akarata szerint viselkedni, nem volt elég jó. (A világ legjobb gyereke voltam.)

Hazafelé ismét lemostam a kocsit, hasmenés tarol a környék madarai közt, egy 60x25 cm-es foltot rakott az ajtómra egy. A lemosatás után fél nappal. Judós3 azt mondta, még autókázni is szeret velem.

Tegnap családi szülinapozáson volt, óránként bejelentkezett, érte mentem, kicsit kutyáztam, aztán beugrottunk Anyuhoz sütizni, kávézni. Ezek olyan cukik együtt! És képzeld, Tobber megismerkedett a vad kutyánkkal. És egy perc múlva már bújt a kutya hozzá, ugye? :D

Mi Judós3 anyjával küldözgetünk vicces cseteket, ír, ha a gyereke otthagyta a mobilját, "a farkincáját is csak azért nem hagyja el, mert oda van varrva!". :D Meg küldtem neki fotót a fiáról, és kibeszéltük, hogy mennyire cuki már. :D

Épp azt számoltuk Anyuval, hogy amikor összejöttem Drissel, Anyuék szomszédjával, ő is épp 22 volt. :O Valami nem változik.

Annyit mondja, hogy szeret, mint szerintem eddig soha senki. Ölelget, felkap és cipel, kiszolgál, lesi a vágyaimat, bújik, simogat nonstop. Pont annyira, ami még nem idegesítő. Minden döntése, lépése előtt velem egyeztet, issza a szavaimat.

Meghát szép. És jó az ágyban.

Amikor összeírtam a pro/kontrákat, pont ugyanígy láttam a kétségeket.

És ugyanígy megírtam két hónapja Műegyetemistának, hogy magamban, a saját hűségemben sem bízom.

Elfogadom a helyzetet, úgysem változna. De ez a sok kísértés mindkettőnknél... Na ez nehéz.

innen: https://agentika.com/ru/encyclopedia/23645eba-d4f7-4914-9e95-24fd05f3a7e8/places/root/55ffc627-1819-4da2-968e-a13c8513ba5e?version=gpu-0

Tegnap lemosattam a hasmenősmadárxarbevonatot a kocsiról (attól a perctől esik), vettem újabb tíz teraszvirágot, a legszebb egy kupacban, lehet, szét sem ültetem a korlátládákba, aztán elugrottam Judós3-ékhoz, ahol be lettem mutatva mumus apukának, meg a másik 60+ kg-os kutyának (vigyázz, nem barátságos állat->egy perc múlva már a tenyeremben pihent a bocinyi buci feje), hazafelé a pizzériában kötöttünk ki, átbeszéltük, hogy nehéz a kísértéseinknek ellenállni, pedig nincs érzelmi töltetük, majd sétáltunk a csoda éjszakában, ittunk egyet a sörfőzdében, szeretkezés, bújás.

Ma bicajoznak, én meg visszafeküdtem, ágyban kávézom, két pakolást tettem fel a hajamra és egyet az arcomra, évi kétszer szoktam, nagyon meglátszik a nemalvás, rendbehozom magamat, a lakást, tanulok, kispolgári hétvége.

Rosszfiú sír vissza. Műegyetemista ajánlkozik.

Én meg nem tudom, most úgy érzem, nem kéne félrelépnem. De ott a vágy. Meg hogy Judós3 is megtette. Közben meg egy hónapja mutatja minden csetét, látom a hívásokat, dolgozik, vagy velem van, vagy családdal, tündéri, és elhiszem, hogy szeret.

Áh, le kéne nyugodnom.

Este nem volt ott a fogorvosom, cetli az ajtón, hogy aznap nincs rendelés. Előző nap kértem időpontot, bakker.

20 éve járok hozzá, ismeri a számomat. Tudja, hogy messzi Pestről járok át Budára hozzá. Írhatott volna egy smst.

Már ott majdnem elájultam, kialvatlan voltam, mensivel, stresszes volt a munka is. Üldögéltem az út széli kőfalon pár percet, hogy magamhoz térjek. Hazatámolyogtam, útközben többször ájulás határán voltam, üldögéltem további kerítéseken.

Terveket sutbadobva lefeküdtem aludni. Majd judo után hazaért Judós3, hogy ő irtó rosszul van, lezuhant a vércukra, ugrottam szörp, gumicukor, csoki, ami magas gi-s kaját találtam, beletoltam, aztán készítettem értelmes vacsorát is neki.

Beájultunk.

Aztán fél kettőkor irtóra nyög és nehezen veszi a levegőt, nem mondja, mi baja. Na kafa, hívjak mentőt? Ja ne, a combhajlítója görcsölt. Az nekem is szokott a gerincem miatt, tényleg tud fájni. Akkor felkutattam otthon magnéziumot, van izomlazítóm, de gyógyszert nem akart. 4:55-kor úgy keltünk, mint a mosott xar, úgyhogy szépen beteget jelentett, visszafeküdt aludni. Aztán bekísért dolgozni. Az udvarunkra kitett a menzánk pár asztalt, kiültünk, kávéztunk, sütiztünk a napsütésben, Főnök ma vidéken van. A kert másik végében cigiztek a kollégáim, nagyjából mind tudja, hogy ki Judós3, a csajok ott krákogtak, meg integettek röhögve, hogy mutassa meg a hasizmát. :D (Azt mondják most, hogy miért nem dicsekszem vele, mert olyan a külseje, hogy azzal bátran dicsekedhetnék. :D Meg szimpatikusnak is tűnik, kellemesnek. Mondom én.)

Beszélgettünk a kapcsolatunkról, ő sokkal tartalmasabbnak érzi, mióta együttélünk. És eddig csak az anyukájához járt haza minden nap és ezt nagyon élvezi. :) Faggattam, hogy nem túl tömény-e ez neki, de nem, élvezi, hogy mindig van valami.

Valahogyan a részemről nem az igazi, persze ritka jól szórakoztat minden perc vele, kiélvezem, amíg tart.

A közeli utcában keres állást, nem két hétre tervez.

Na majd meglátjuk.

Hétvégén alig látom, én meg aludni fogok és kész.

Judós3-mal egy hónapja élünk együtt. Megünnepeltük, vörös rózsák, pezsgő, eper, csoki, fehérjeszelet. :D

Reggel annyit ölelgetett, mennyire szeret és annyi mindent köszönhet nekem egy hónap után már!

És behajtottam a következő havi rezsit, mert romantikus vagyok előre fizet. :)

Ma Anyukám a közelben járt fodrásznál, ezért beugrott a menzánkra egy sütire. Kiültünk a napos udvarra, ott dumcsiztunk. Kaptam szép vitorlásvirágot tőle, ez az ötödik az ablakomban, csodaszép. Hát nem cuki?

Hamarosan nyit az új és profi kávézó alattunk, hiánypótló, naponta odalesünk, szinte készen van!

Kiléptem megint egy csoportos csetből, ami arról szólt, hogy Té lebegtet egy programot: HA ma este kedve lesz, akkor megyünk holnap, ha nem, akkor lefújja. Judós3-mal nem sok szabad esténk van együtt, hétvégén is szűkösen látjuk egymást, így szívesebben csinálnék valami biztosat, mint esetleg otthonmaradjunk, mikor ezer dolgot csinálnánk, CSAK MERT Tének olyan kedve lesz ma. Értitek. És persze ilyenkor én vagyok a mumus, hogy miért nem várok estig, én meg szépen megírtam, máskor mikor tali, egy koncert és egy főzés már nagyjából lebeszélve másik csetablakban, ebből meg pápuszival kiléptem. Nem megyek bele játszmázásokba, és elkerekedett szemmel nézem, hogy a többiek, talán K és TD kivételével simán! Majd kitalálunk másik programot a fiatal fiúkkal, egy jó kártyaparti nálam vicces lenne holnap. Vagy talán alszunk végre.

Ma fogorvos után vagy semmi dolgom este hattól, vagy valamit nagyon elfelejtettem, mert gyanúsan korán, hétre hazaérnék... :O Judós3 mától visszament judózni, úgyhogy szabad vagyok. Ha a mensis közérzetem is úgy gondolja (igen, fogorvos. Ma.), akkor elugrom növényekért és ültetgetek. Meg a dárctábla tartó osb-t kéne végre rögzíteni valamivel, lehet, hogy elugrom a barkácsboltba. Lesz itt program estére!

Magyar sorozatot forgattak, amiben a 40 éves főszereplő nő(!) tizenöt évvel fiatalabb pasival kezd.

Eltekintve attól, hogy a magyar filmek, sorozatok általam ismert része mennyire férfiszemszögből mutatja kiszolgáltatottan, döntésképtelenül a nőket (becsszó nem látom a humorfaktort benne), mintha 40 éves korukra nem bírnának befolyások és főleg férfiszó nélkül határozottan cselekedni, szerintem felnyitja a pórnép szemét, hogy ez egy létező felállás, és ne ítélkezzenek.

Meg Macron, meg JLo, meg Madonna, meg sokan a sorban feszegetik az előítéleteket.

Hála nekik.

Egész télen szenvedtem valami megfázással, felfázással, gyulladással, bőrgondokkal, hajhullással, bélgondokkal. Arra mondjuk megoldás volt a rostszegény étkezés (sajnos, viszlát sok gyümölcs, hatalmas saláták, amik fél nap fetrengést okoztak), a többi is nagyjából rendbejött.

Vitaminok, joghurt, magok, sajtok, grillezett szárnyasok. Kevesebb édes, kávé üresen. Fehérjedúsabb étkezés. Sok szeretkezés, sok bkv-zás séta és próbálunk lejutni heti 2-3-szor másfél-két órát kondizni, de nem sok időnk marad, mindketten hullák vagyunk és késő este esünk haza, 4:55-kor kelünk (oké, akkor csak Judós3-nak kell szedelőzködni, de segítek a kaját összekészíteni, meg utána szoktam tanulni, leckét írni, szépülni, máskor nem marad sok idő rá, aztán én is rohanok). Jó, az tény, hogy nem tespedünk a kanapén, nem ülünk a tévé előtt, mert puskapor van mindkettőnk popsijában. :D

Újra ráfeküdtem az alakformálás témára, mert 2-3 hónapja a kajában elszabadultam, így sincs túl sok energiám.

Még az alvással vannak elmaradásaink, de csúnyán. Meg a tanulással, de annak nincs köze az egészséghez...

Ma Kolleginának csak három hónapra adtak alkalmasságit, mert 200/ körüli volt a vérnyomása. És megijedtem. A csaj fiatalabb nálam. Otthonülős típus, és soha, de tényleg soha nem mozog, sokezer kalóriát eszik, főleg cukrot, nagyon el is hízott. (És úgy reagálta le, hogy akkor majd szed vérnyomáscsökkentőt, nem gond. Eszébe nem jutna egészségesebben élni? :( )

És ez ösztönzés, én nem akarok beteg lenni. Jó, nyilván nem a vérnyomásommal lesz gond, mert az kb. nincsen, hanem a cukor veszélyes, örököltem a hajlamot a diabéteszre. Szerencsére sós szájú vagyok, nem izgat az édesség, de a lángos, pirítós is egy tonna szénhidrát.

Naszóval a nagy nyári-őszi-téleleji kampány után ismét fegyelem van és odafigyelés.

Végre jöhettem a kis favorit rozoga metrómmal!

A hármas vonalon jár egyetlen példány belőle, ha éppen üzembe állítják, soklámpás öreg darab. Kuriózum rajta utazni, lassan véget is ér a pályafutása.

Amikor beállt az állomásra, a reflektorai is égtek, gyűjtők imádják fotózni ilyenkor.

Ő az ott középen, a Vízipók.

Igen, kiskorom óta szeretem a metrókat.

http://napitopik.blogspot.de/2016/02/folyamatban-van-az-m3-as-metrovonal.html

Este meghirdetett két meseszínházas jegyet Keresztfiam anyja, ők nem érnek rá elmenni:

Totál ki van akadva Macronon. Nem a politikáján, bár Magyar Idők előfizetőként (Bayer Zsolt) gondolom, azon is.

Napok óta dühöng, milyen undorító, hogy 25 évvel idősebb a felesége. Anyu megkérdezte tőle, ugyanígy zavarja-e, hogy a korosztályos cimborája 30 évvel fiatalabb aranyásót vett el, de az nem természetellenes.

Jaj.

A lánya 19 évvel fiatalabb pasival él, aki a reggeli rohanásban percekig ölelgette, mennyire szereti.

Nem mutatom be neki.

Pénteken később értem haza Judós3-nál a lenti ok miatt. Nem is siettem, végig akartam gondolni, ezért nem metróztam, hanem trolival mentem, ami persze 50 perc volt 20 helyett a dugóban. Plusz onnan még 20 perc.

Valamit érzett. Körbeugrált, kiszolgált. Egyébként is szokott, most még feltűnőbben.

Elmentem zuhanyozni, tanulni, majd korán bealudtam, nagyon elfáradtam. (Ugyanitt: akinek gyereke(i) van(nak), az hogy a pixába bírja az állandó ingercunamit?)

Délelőtt nagytakarítás, Judós3-nak kiosztottam jópár feladatot, csinálja is szorgalmasan.

Aztán elvittük azt a fránya bicajt végre a szervizbe. Útközben odalestem, hol van az a faházas kemping, ahová Hokis akar vinni. Hát, vadregényes...

Szoli, trafik, zöldséges, majd indulás E-hez bandázni.

Dehát az nálunk sosem megy ugye könnyen, nem csak úgy bevágódunk az autóba, odamegyünk és ott vagyunk. :D

Először is napokig ment a rinya, hogy a fiúk BL-t néznek, tehát ne legyen hat előtt, a házigazda meg addig ér rá, mert jön a férje a reptérre. Oké, majd elmegy érte az anyja, legyen öt óra, a fiúk késnek. Jó.

Négyre átmentünk Gé anyukájához, ott vettük fel Gét, de akkor már behívtak minket, nézzük meg, hogyan újította fel s.k. az anyuka a kéglit. Zseniálisan. Amikor én azt mondom valakire, hogy irigylem a kreativitását.

Kutyáztunk, majd indulnánk: a házigazda, E. telefonál, hogy az anyja kocsija lerobbant korábban, és még mindig az autómentőt várja a tűző napon az ötévessel. Oda kb. egy km-re. Akkor menjünk oda, menekítsük ki a gyereket legalább. És szerezzünk reptéri fuvart: Géöccse (emlékszünk, ugye, a liezonunkra) épp lóg egy szívességgel, menjen ki ő érte.

Oké, gyerek még eljátszott az autómentős csörlőjével, aztán E. elhúzott a trélerrel, minket otthagyott a gyerekkel, meg főleg a gyereküléssel. Amit kb. fél óra alatt sikerült biztonságosra kötnie Judós3-nak a kicsi nonstop pofázása mellett, imádtuk! :D

Ő is judózik, azonnal megvolt a téma a két "kölyök" közt a kocsiban. Nem volt csend.

Kiértünk a házigazdák nélküli házba a világ végére fél hétre, ahol E. anyukája sütött becsülettel. Meg ott vártak egy órája a fiúk, akik még meccs után is előbb érkeztek. :D

Aztán beesett szépen mindenki, és későig beszélgettünk az erdőre néző teraszon takarókban, termopulcsikban...

Akkor Judós3 kitalálta, hogy menjünk kártyázni a külvárosba, meg majd éjjel haza a harmadik külvárosba. Hát, enyhén tereltem a nemleges válasz felé. :D

Másnap reggel elindultunk virágért, anyák napjázni. Én felkaptam Anyut, leparkoltam a bkv-nál, mert szokás szerint valami futóverseny párezer résztvevője miatt szopatják a kétmilliós várost, autóst és felszíni bkv-zóst egyaránt, és szerencsére Nagyi a metró közelében lakik.

De az két óra bkv-zás. Legalább hétvégén örülnék, ha nem kéne. Mindegy.

Nagyinál nagynéni, nagybácsi találkozó, irtóra megöregedett mindenki. Főleg Nagyi, aki a századikban van, de sztem ő a legviccesebb közülünk, irtó édes az öreglány! :)

Dumáltunk pár órát, majd apám féltékenysége nem bírta ki, hogy anyuval kettesben kávézzak valahol, ő is jönni akar. De akkor pizzázni. Amit Anyu nem szeret, de ha nem akarjuk, hogy ordítson, belemegyünk. (F@szom.)

Valami tré helyet választott, görcsölt is a gyomrom egész este. És úgy volt felöltözve, mint egy hajléktalan, aki kifogyta a ruháit. És mint évek alatt megszoktuk (nem), enyhe buké lengte körül. Anyu  nem tudja rávenni, hogy tisztálkodjon rendesen, hogy pelenkát hordjon. Apám és a társadalom elvárta minimumok nem találkoznak.

Na mindegy, ezt is kibírtuk.

Sietek haza, Judós3-t még két órát feltartotta az apja, hogy fotózgassa, sztem engem szabotál, úgyhogy nem is reagáltam le.

Közben hív este a srác Kedvenc haverja, hogy menjünk be a városba játszani. Hát én további két óra tömegközlekedésre nem vágytam, meg ott órákig álldogálni sem fájó hassal, és szépen rávezettem Judós3-t is, hogy ha most sem sikerül a vizsgálja, akkor mehet vissza a balettba ugrálni, nem indul el a karrierje. Úgyhogy otthon is maradtunk, 3 órát tanultunk mindketten. Megköszönte, hogy terelgetem, és hogy nélkülem sehol nem tartana.

Összeraktuk a jogsihoz minden papírját, ma intézi. Én vettem neki ezer forintért egy feltöltőkártyát, amíg el nem intézi a régi SIM-jét és a kikódolást. Legalább én el tudjam érni a régi telómon, a leendő munkaadója és ő is tudjon telefonálni, ha gond van. Ennyit nekem megér. Már két helyre behívták interjúra, de egyik sem volt az igazi, és kevesebbet is keresne, így visszamondta.

Mindegy, ezt is pörgetjük tovább, minden este rászánunk 15 percet az álláshirdetések böngészésére, valamikor körbe is kéne járni a környéket az önéletrajzával. A mostanit is így találta.

Ma én suli munka után, ő az apjával biliárdozik. Holnap együtt kondi, este/éjjel tanulás. Holnapután nekem suli, aztán ünnepeljük az egy hónapja ottlakását. Csütörtöktől újra jár judóra (én beszéltem rá, szerintem ott kéne munkát találjon, és különbenis értelmesebb sport, mint a monoton kondizgatás, nomeg imádta, haragszom is rá, hogy abbahagyta).

Még a modell témára kéne ráfeküldnie, mert amit a múltkor találtam neki, oda vissza is hívták egy bemutatóra, erre napokig nem nézte az emailjeit és nem vette érszre, ááá!

Hátszóval én lettem a life managere, vagy mittudomén, de akkoris gatyábarázom, mert irtó sok potenciál van benne és tudja is, hogy mit akar, csak valakinek rugdosni kell.

Majd alszom, ha meghalok.