Pénteken később értem haza Judós3-nál a lenti ok miatt. Nem is siettem, végig akartam gondolni, ezért nem metróztam, hanem trolival mentem, ami persze 50 perc volt 20 helyett a dugóban. Plusz onnan még 20 perc.
Valamit érzett. Körbeugrált, kiszolgált. Egyébként is szokott, most még feltűnőbben.
Elmentem zuhanyozni, tanulni, majd korán bealudtam, nagyon elfáradtam. (Ugyanitt: akinek gyereke(i) van(nak), az hogy a pixába bírja az állandó ingercunamit?)
Délelőtt nagytakarítás, Judós3-nak kiosztottam jópár feladatot, csinálja is szorgalmasan.
Aztán elvittük azt a fránya bicajt végre a szervizbe. Útközben odalestem, hol van az a faházas kemping, ahová Hokis akar vinni. Hát, vadregényes...
Szoli, trafik, zöldséges, majd indulás E-hez bandázni.
Dehát az nálunk sosem megy ugye könnyen, nem csak úgy bevágódunk az autóba, odamegyünk és ott vagyunk. :D
Először is napokig ment a rinya, hogy a fiúk BL-t néznek, tehát ne legyen hat előtt, a házigazda meg addig ér rá, mert jön a férje a reptérre. Oké, majd elmegy érte az anyja, legyen öt óra, a fiúk késnek. Jó.
Négyre átmentünk Gé anyukájához, ott vettük fel Gét, de akkor már behívtak minket, nézzük meg, hogyan újította fel s.k. az anyuka a kéglit. Zseniálisan. Amikor én azt mondom valakire, hogy irigylem a kreativitását.
Kutyáztunk, majd indulnánk: a házigazda, E. telefonál, hogy az anyja kocsija lerobbant korábban, és még mindig az autómentőt várja a tűző napon az ötévessel. Oda kb. egy km-re. Akkor menjünk oda, menekítsük ki a gyereket legalább. És szerezzünk reptéri fuvart: Géöccse (emlékszünk, ugye, a liezonunkra) épp lóg egy szívességgel, menjen ki ő érte.
Oké, gyerek még eljátszott az autómentős csörlőjével, aztán E. elhúzott a trélerrel, minket otthagyott a gyerekkel, meg főleg a gyereküléssel. Amit kb. fél óra alatt sikerült biztonságosra kötnie Judós3-nak a kicsi nonstop pofázása mellett, imádtuk! :D
Ő is judózik, azonnal megvolt a téma a két "kölyök" közt a kocsiban. Nem volt csend.
Kiértünk a házigazdák nélküli házba a világ végére fél hétre, ahol E. anyukája sütött becsülettel. Meg ott vártak egy órája a fiúk, akik még meccs után is előbb érkeztek. :D
Aztán beesett szépen mindenki, és későig beszélgettünk az erdőre néző teraszon takarókban, termopulcsikban...
Akkor Judós3 kitalálta, hogy menjünk kártyázni a külvárosba, meg majd éjjel haza a harmadik külvárosba. Hát, enyhén tereltem a nemleges válasz felé. :D
Másnap reggel elindultunk virágért, anyák napjázni. Én felkaptam Anyut, leparkoltam a bkv-nál, mert szokás szerint valami futóverseny párezer résztvevője miatt szopatják a kétmilliós várost, autóst és felszíni bkv-zóst egyaránt, és szerencsére Nagyi a metró közelében lakik.
De az két óra bkv-zás. Legalább hétvégén örülnék, ha nem kéne. Mindegy.
Nagyinál nagynéni, nagybácsi találkozó, irtóra megöregedett mindenki. Főleg Nagyi, aki a századikban van, de sztem ő a legviccesebb közülünk, irtó édes az öreglány! :)
Dumáltunk pár órát, majd apám féltékenysége nem bírta ki, hogy anyuval kettesben kávézzak valahol, ő is jönni akar. De akkor pizzázni. Amit Anyu nem szeret, de ha nem akarjuk, hogy ordítson, belemegyünk. (F@szom.)
Valami tré helyet választott, görcsölt is a gyomrom egész este. És úgy volt felöltözve, mint egy hajléktalan, aki kifogyta a ruháit. És mint évek alatt megszoktuk (nem), enyhe buké lengte körül. Anyu nem tudja rávenni, hogy tisztálkodjon rendesen, hogy pelenkát hordjon. Apám és a társadalom elvárta minimumok nem találkoznak.
Na mindegy, ezt is kibírtuk.
Sietek haza, Judós3-t még két órát feltartotta az apja, hogy fotózgassa, sztem engem szabotál, úgyhogy nem is reagáltam le.
Közben hív este a srác Kedvenc haverja, hogy menjünk be a városba játszani. Hát én további két óra tömegközlekedésre nem vágytam, meg ott órákig álldogálni sem fájó hassal, és szépen rávezettem Judós3-t is, hogy ha most sem sikerül a vizsgálja, akkor mehet vissza a balettba ugrálni, nem indul el a karrierje. Úgyhogy otthon is maradtunk, 3 órát tanultunk mindketten. Megköszönte, hogy terelgetem, és hogy nélkülem sehol nem tartana.
Összeraktuk a jogsihoz minden papírját, ma intézi. Én vettem neki ezer forintért egy feltöltőkártyát, amíg el nem intézi a régi SIM-jét és a kikódolást. Legalább én el tudjam érni a régi telómon, a leendő munkaadója és ő is tudjon telefonálni, ha gond van. Ennyit nekem megér. Már két helyre behívták interjúra, de egyik sem volt az igazi, és kevesebbet is keresne, így visszamondta.
Mindegy, ezt is pörgetjük tovább, minden este rászánunk 15 percet az álláshirdetések böngészésére, valamikor körbe is kéne járni a környéket az önéletrajzával. A mostanit is így találta.
Ma én suli munka után, ő az apjával biliárdozik. Holnap együtt kondi, este/éjjel tanulás. Holnapután nekem suli, aztán ünnepeljük az egy hónapja ottlakását. Csütörtöktől újra jár judóra (én beszéltem rá, szerintem ott kéne munkát találjon, és különbenis értelmesebb sport, mint a monoton kondizgatás, nomeg imádta, haragszom is rá, hogy abbahagyta).
Még a modell témára kéne ráfeküldnie, mert amit a múltkor találtam neki, oda vissza is hívták egy bemutatóra, erre napokig nem nézte az emailjeit és nem vette érszre, ááá!
Hátszóval én lettem a life managere, vagy mittudomén, de akkoris gatyábarázom, mert irtó sok potenciál van benne és tudja is, hogy mit akar, csak valakinek rugdosni kell.
Majd alszom, ha meghalok.
