Már este is kihívás volt a járda és az úttest is, szépen elsimította az eső a hepehupákat, így még jobban csúszott minden utcaszéltében. Járda, úttest.
Úgy 25 perc alatt totyogtam a metrótól haza a recés, bokafogós fiúbakancsomban (irtó cuki ám 37-esben! :D ), fenének hiányzik egy negyedik térdműtét meg lábadozás (ehhe).
Ha otthonról a másik irányba megyek, úgy 5-600 méterre jár busz, évek óta nem jártam arra, kerülő is, időben sem jobb, amilyen ritkán jár és dugóba kerül a BKV, de most minél kevesebbet akartam botorkálni.
Így csak két hatalmas csúszásom volt, a kerítés tartott meg, bocsi, ha egyik helyen leszakítottam volna a borostyánt.
Nem sűrűn káromkodom utcán.
És még mindig szeretem a telet. Olyan mély undorral tölt el a gondolat, hogy jön az a k.b.szott tavasz egy hónap múlva!
De ha végiggondolom, hogy hány színházat, koncertet hagytam ki az állandó betegeskedés miatt. Tegnap is egyet. :’(
Hétvégére Té és Pé hívott magukhoz iszogatni, inkább alszom. Meg I koncerten bandázni. Mikor gyógyulok már meg?
A cégünk egy pandémiás tanulmányfilm tökéletes helyszíne. Január elejétől körbe- és körbemegy mindenkin a köhögős, a hasmenős, meg a lázas fertőzés, majd kezdődik előről. Az igazgatók hiányoznak, a kisemberek, egy tüdőosztályon nincs ennyi köhögés hetek óta. Új épületben vagyunk. Tele open space-ekkel. Mit is vártunk?
Bánatoldónak rendeltem az Orsayből fehér és rózsaszín blúzokat, sálat, veszek pár fülbevalót, ennyivel feldobom a maradék szürke napokat, ezer éve nem költöttem ruhákra.
Kolléganőm elhozta a fodrászomtól a rendelt spéci hajkefémet, imádom, a (maradék) hajam szuperfényes tőle, ha azzal szárítom be. Mert egyébként ebben a párában egy mocsárban elkóborolt birka szőrére emlékeztet.
Nem jó ez, mennék már kulturálódni, mozogni, bandázni, pasikázni. Végigvettem, ki az, aki hetekig csak csetelni akar, de valahogy sosem ér rá, ezeket szépen leépítem. Utálok csetelni. Randizni szeretek.
Szedem a sok vitamint, nyomelemet, próbálok egészségesen enni, ha nem is fogyókúrásan, de rég éreztem ennyire, hogy most jól s.ggbe kell r.gni magamat, mert betegen elmegy az élet mellettem…
