A napsütötte kanapémon kávézgatva olvasást disszonancia zavarta meg: a szomszéd gyerek megint zongorázik. Nehezen viseli, ha félreüt, akkor a klaviatúrára csap egy nagyot.
Egyébként ma még nyugi, tervezek mindenfélét, amit nem csinálok meg, neten levelezek, némi döbbenettel magát okosnak tartó társkeresővel, aki családtervező bemutatkozásom ismeretében ír rám, majd amikor rákérdezek, felháborodva oktat ki, hogy neki már van gyereke, nem akar családot, és lekezelve reagálja, hogy nem értem, minek írt.
Na jó, lejövök onnan. Nézzétek inkább Adri blogjának remek kiegészítését, bizony nekünk ilyenek írnak ám!
Tegnap egy rég tervezett feladatomat kellett teljesítenem, egy ismerőst rávenni egy számára vadidegen tevékenységre, ránézésre nem élvezte túlságosan, de fogjuk fel kalandnak, a sétánk során megismertettem őt kerítésnél ugató kutyákkal, megálló autókkal, utcán csatangoló macskákkal, szerintem sok érdekességet láthatott. Én élveztem.
