A héten még jártak nálam a fiúk, jártam én náluk, volt színház, remek színészek-előadás-rendezés-darabok, minden egyben, ahogy látom, más nézők sem szivárogtak el a négy óra alatt, a kritika is korrekt. Én több provokációra számítottam (Pintér Béla, meg a meztelen pasik a színpadon, na ja), ez így volt tökéletes egyensúlyban.
Wampoltunk, órákat sétáltunk a szépséges vénasszonyok nyarán keresztfiammal, anyjával, Parti Nagyot elemezgetve és Tóth Krisztát éltetve (az anyjával, ugye), voltam fél nap randin lásd lent, voltam feketeblézer-vadászaton, sikertelenül, turkáltam szép ruhát és dolgozós blézert, aztán ha még nem is bírtam rá magamat a kreatívkodásra, de beavattam két anyagot és feltűztem egy szoknyát, jó nagy rendet raktam és a káoszban felhalmozódott munkáim 98%-át elvégeztem pénteken erősen ráhasalva.
Kezdődhet az új hét, új kihívásokkal.
