Tobber életblogja

Lehet, hogy most értem egy remélhetőleg rövid mélypontra tizenév után.

Jelentkeznek az emberek, várják a szokásos lelki támaszt, meg csak terhelnek tovább a gondjaikkal, és nem bírok többet befogadni, átérezni, megérteni, bármit is mondani és a lelkükre figyelni. Nem érdekel most!

Most is egyik köremailezésünkben játssza az értetlent Té, és fáradt vagyok a píbe küldeni, pedig degradálja más véleményeit, más idejét, más döntéseit. Tudom, hogy a feszkóra provokál, de aki 40 körül ennyire gyerekes, az pszichiáterhez menjen.

Letudok ezer csetet, újabb ezer jön.

Nincs kedvem mozogni menni, pedig tudom, hogy az segítene a legeslegtöbbet, na majd holnapután úgyis megyünk 6-7 órát, ehhe.

A mandarint is facsarón csavarom lustaságból.

Kibontottam a meglepi ajándékokat, amit reggel Anyu leszállított. Van benne kb. két tonna édes aprósüti, amikor egyetlen egyet sem eszem belőlük. Soha. Van lakberendezési tárgy, ami egyáltalán nem a lakásom színe, anyaga, papír édességkínáló, de vagy 15 főre (évente egyszer sütök ennyit), tortakészítéshez, habok készítéséhez kellékek, tortát évente egyszer sütök, tejszínhabnak idejét sem tudom, még kávéba sem tennék, meg egy tortadíszítő nagy izét, amit tuti, hogy másra fogok elhasználni, de abban legalább kiélem a kreativitásom.

Szóval cukik, meg kedves, hogy valamit akarnak, meg tudják, hogy valamit ügyeskednék, de tényleg eszükbe sem jut, hogy egyébként imádom a textileket, azok festegetését, kötni, horgolni, kézzel varrni, kávét inni (üresen), olvasni, hajat bizgerálni, sminkelgetni, vagy csak megkérdezni...

A szüleim ajándékának örültem.

A levest (nekem!) lefagyasztottam, hátha a közben szintén totál beteg Újszerzemény megkóstolna valami magyart, jeleztem neki, hogy van süti, ő meg hogy semmi étvágya. Lefagyasztottam husokat, azok mennek Gé kutyáinak, szorri, de csak frisset és kb. csak csirkét eszem egy ideje.

Holnap el is megyek vásárolni lazacot, vagy valami értelmeset.

Ugyanitt nagy mennyiségű süti átvehető, mert kukába fog menni! Valaki?

Azért jó éjjel blogolni, mert bár Béká legutóbbi hosszú levelét még nem vettem elő, de a posztra reagált és csetel velem hajnali kettőkor. :)

Közben Bé és unokahugom sem kapott választ cseten, de ilyenkor csak felébrednének. Bé, ha olvasol, amint felébredek, írok, nem reggel lesz. :)

Hetek után levettem a laptopomat a hangfalról, hogy írjak pár hosszabb levelet, de nincs erőm.

Azt terveztem, hogy szabim alatt végighajtok pár találkozást, pár randit, aztán nyugiban és ingerszegénységben szeretnék olvasgatni, kötögetni a meleg lakásban.

De nem azért, mert két napja nem bírom levinni a lázamat!

Gé öccsével gyönyörű fát vettünk. Eddig apám kierőszakolta mindig, hogy vele menjek, rámerőszakolta, hogy a legrondább gagyi fát vegyem meg és azt is harmadára lealkudta, hogy nekem égett a képem az árus mellett bepakolni a többmilliós szedánjába.

Most kifizettem érte a kért pénz, ha már az a szegény fakereskedő belőlem kell meggazdagodjon, gyönyörű Nordmannt választottunk, kicsi, formás, szabályos, szépséges.

Díszítgettem, takarítottam a lakást, sütöttem, nagybevásároltam, vendégek jönnek, szelektáltam, fényesítgettem, felszereltem még fényfüzért, azt fent is hagyom évközben, nagyon csillogós lett.

Péntek éjjelre átjött Újszerzemény, rá nagyon kell figyelni mert az iskolai angoloktatás során nem tanultam a témába vágó szakkifejezéseket érzékeny fiú. Szombaton ipari mennyiséget sütöttem, szaunáztam, aztán elmentem hobbizni az újabb hobbitársammal. Megint alig akartam hazajönni,még ittunk és hajnalig dumáltunk, majd hobbitárs nekiállt a telefonján hotelt keresni, leállítottam, jöjjön hozzám, ha megfelel a kanapém. Tényleg ott aludt.

Reggel összedobtam neki egy fekete erdei sonkás ham and eggset, majd kitettem a kezében egy sütivel, mielőtt Béká átért. Vele elszöszmötöltünk egy délutánt, gyurmáztunk és festettünk, irtó kreatívak voltunk, a díszített muffinoknak mindig örül a család.

Erőbe telik újra tükörbenéznem az egyébként is lelki terhelt időszakban, hogy elfogadtam tőle egy raklapnyi narancsot, cserébe még egy ócska marcipánvizslát sem készítettem.

Aztán Békát is elzavartam, miután elmosogatott, megint jött Újszerzemény. Eléggé idegesített szegényke, mert kötözködős kedvében volt, amit hamar le tudok szerelni, de én sem voltam jó passzban.

Hétfőn már maradt időm olvasni, aztán átjött Jogászhallgató elmesélni, hogy milyen hülye nők vannak, bizony, ezt a típust kell majd gyorsabban kiszúrnia a jövőben.

Kedden elcsesztem két tepsi sütit és képtelen voltam jó állagúvá gyúrni egy harmadikat, ami ritkán történik meg velem, nem állítom, hogy nem a végkimerülés, idegesség és a letargia miatt, de kukába dobtam mindet. Én.

Aznap éreztem igazán, hogy lemerültek az akkumulátoraim.

Úgyhogy kora délután bementem a városba, már éreztem, hogy a szövetkabátomhoz hideg van, átmentem TCsV-hez, akinél bandáztunk egy karácsonyi koccintósat, ettem isteni sós sütiket, én is vittem a kis figurás marcipánosakat, lelkiztünk egy hatalmasat, és konstatáltuk, hogy a legrégebbi, összeszokott mag az igazán kellemes társaságunk, hiába szeretünk mind új emberekkel ismerkedni, meg meghívni minden cimborát, akit kedvelünk.

És akkor szerda reggel oltári fejfájással ébredtem, láz, szédülés, émelygés. A lázat azóta sem tudom hosszabb időre levinni, mindig visszaszökik. Így nyilván nem sütöttem, dekorálgattam tovább a kitalált sütiket (ugyanitt sok kiló cukor átvehető!), örülök, hogy élek!

A kis fát gyorsan felállítottam, lőttem egy szép fotót a facebookra, nehogymárne, aztán feküdtem is vissza, az erkély és a kinti kisfenyőm díszítése elmaradt, én ki nem megyek így!

Szenteste a szokásos vacsora a szüleimnél van, de azt ígérték, ha rosszul vagyok, akkor átjönnek ők, ez meggyőző volt: átmentem én. Énekeltünk, ettem egy kis halat, a sütiket meg sem kóstoltam, alkoholt nem ittam, mert kocsival voltam, adok az ünnepi gasztro élvezeteknek.

Apám duzzogott egy sort, hogy jó, jó lázas vagyok és esélyes, hogy hányok is, de az alulfűtött templomba elmehetnék, ahová évek óta nem járok, mert tenyérbemászó politizálás folyik, és az én lelkemben élő Jóisten szerintem nem ezt akarná.

Megírtam Műegyetemistának, hogy ágymatracot*, lepedőket és Jägereket kaptam a szüleimtől: szerinte mit gondolhatnak, mit csinálok a szabadidőmben. Valójában tényleg ez fogy nálam... Lefotóztam az ajtó előtti állatkát is neki, képregénnyé szerkesztettem és úgy kívántam boldog karácsonyt, ezt a mosolyfiút bármivel meg lehet nevettetni.

A depressziós unokatestvér, akit több évtizede nem láttam, küldött nekem zenéket. CD-n, olyan retró módon. Szerintem legutóbb valami népzenét vehettem CD-n, azt is több évvel ezelőtt. Jó ízlése van.

A mai nagynéni-nagybácsi látogatást lemondtam egy telefonnal, a bácsi 80 éves és térdműtétje lesz, nem hiányzik neki egy influenza (a megrendelt védőoltást nem tudtam ősszel beadatni, mert egy hónapja nem voltam egészséges hozzá! :( ), így megúsztam egy horthysta-bezzeg a mi időnkben a férfiak-katonaság-ki az igaz férfi-a két vh közötti oktatási rendszer-latin mondások és német versidézetek (igen, emlékszik rájuk! :O)-polgárinagycsaládos témaköröket, cserébe meglátogatom majd őket januárban szüleim nélkül, na majd megkapom még ezt. Küldtek sok-sok kaját, amikor semmi étvágyam.

És jól sejtettem: az ok, ami miatt nem engedem be apámat az autómba, bekövetkezett ismét. Nem értem, hogy értelmes, nem túl öreg férfinak nem megalázóbb ez, mint pelenkát hordani?

A holnapi nagycsaládos, unokatesós, keresztgyerekes, vicces gyerekes, másik unokatesó kedves felesége családjás, közösen zenélős partit is lemondtam nyilván, bár unokatesóm a telefonban könyörgött, hogy menjek, mert kivel fogja végigröhögni a délutánt, de megnyugtattam, rajtam felszabadítóbb úgy nevetni, ha nem vagyok ott.

Sajnálom, hogy nem megyek, látni akartam az arcukat, ahogyan kibontják a meglepetéseket, nagyszámú ajándékot kapnak a kölykök, és tök jókat. Már átvittem mindent Szenteste a szülőkhöz.

Azért telefonban átbeszéltük, hogy én miért nem akarok férjnél lenni, egyik ismerős nőt most a szülinapján, karácsony előtt pár nappal hagy ott a férje huszonév után két kamasszal, mert ő megtalálta a nagybetűs szerelmét egy hónapja. És a nő kifordult önmagából, nagyon sajnálom. Csakúgy, mint Molnár Ilonkánál** felbukkant kommentelőt, akivel pont ugyanez esett meg: négy gyerekkel.

Mindkét férfi végre szabad akar lenni, meg az életét élni, kérdeném, hogy a gyerekeik nem az életük-e, de sajnos értem, hogy ezek az önző mai pasik mit nem akarnak, nyáron Zé elmeséléseiből derült ki ugyanez, neki ne mondja meg más, hogy legyen kedves levinni a büdös pelust a kukába, meg segítsen már, ha aznap épp nincs kedve egy csecsemőhöz. Ő akkor volt válófélben, kértem, hogy akkor folytassuk, ha lezárult a válás: törölt az ismerősei közül is. Igen, aki nyáron még szerelmes bociszemekkel bámult, nem értett meg semmit, csak hogy megint nem az történik, amihez kedve van.

Felháborít, és biztos vagyok benne, ha a gyerekeim apja megcsalna, nem élném túl, vagy nem is tudom, jó a gyerek miatt biztosan, de hány ilyet láttunk már, akár szétváltak, akár erőltették újra együtt, nem jó ez már sehogy, a nő meg ottmarad egyedül minden feladattal, sokszor minden költséggel, sokszor a női princípiumai kiteljesítése miatt munkatapasztalat nélkül, vagy alacsonyabb fizetéssel, közben harcolva a fél házért, a gyerektartásért, úgy látszik, a férfi ilyenkor minden esetben gorombán hibáztatja is a megcsalt nőt, aki erején felül többet beleadott a családi életükbe, áh, nem kezdek bele.

Ha van okos tanácsotok, kérjetek tőle jelszót a blogjához.

Most még fekszem, balettpróbákról nézek dokumentumfilmet a mezzon, úgyhogy nem maradtam le Csajkovszijról minden reményem ellenére sem.

Szilveszteren gondolkozom. Van egy meghívásom pár fős buliba, ahol alig ismerek valakit (ez nem gond). Van a hobbitársaknak egy bulija, de ennyire szorosra nem fűzném ott a viszonyt. Illetve cimbikkel mindig 30-án hívjuk fel egymást, hogy valójában egymással akarunk lenni, nekem ez a verzió tetszik legjobban. Meg az, hogy végre itthon leszek és alszom nagyokat, talán már egészségesen.

* Neten rendeljük majd meg. Többször aludtam Pécsen egy olyan hotelban, ahol életemben a legjobbat is, úgyhogy nem cicóztam legutóbb, lehúztam a lepedőt és lefotóztam a matrac típusát, egy magyar gyártó készíti és kapható is sok helyen.

** Nemrég találtam rá a blogjára és hasonlóan kedves, vidám lánynak látszik, mint a mi O barátnőnk, akit nagyon szeretünk. :)

Igen, zárásig maradtunk, hajnali négyre másztam haza.

Istenit ettünk, tényleg a lazacreceptet mesélte el a gyönyörűséges felszolgálósrác, bár közvetlen kollégáim egy match-et véltek felfedezni bennünk. Remek zene egy közepesen híres és jó együttessel, amire senki nem figyelt, egy másik, amiben ismerőst fedeztünk fel Gével. Sokat ittam, sokat cigiztem, sokat beszélgettünk, sokat próbáltam lerázni Jóképűújkollégát, az ideiglenes kollégáim körbeálltak és ittak az egészségemre búcsúzóul, a régiek átkaroltak és elrángattak karaokézni, onnan nem nagyon ültem egy percet sem. Kispál, rock, régi gagyik. Az ideiglenes (magasjóképű) főnököm megtalált, hogy ő feltétlenül duettet akar velem énekelni: Greaset. Olyan szerelmi duettet nyomtunk le, ittasan tökéletesnek hitt koreográfiával, hogy vastapsot kaptunk.

Ennyit arról, hogy próbálok nem kompromittáló helyzetekbe kerülni. Kombinálós olvasóimnak: eszünkbe sem jutott.

Vakartam le szépszemű részeg kollégát magamról, egyik felajánlotta, hogy átjön egy üveg borral egy konkrét időpontban, és a közelben lakik, remélem, addig elfelejti. Jóképűújkolléga addig sakkozott, amíg egy taxiba kerültünk, bár tucatszor elmondtam neki, hogy nem lesz semmi, még próbálkozott, de hazaküldtem. Ajánlgatott későbbi programokat, de sem kedvem, sem energiám nincsen.

Nagyon másnapos vagyok. Cimbik vegzálására, hogy mikor szervezzük meg a következő programot, leírtam, hogy talán ne csak Té és én szervezzük, ebben a pillanatban írt TCsV, hogy mikor érne rá, menjünk már. Szóval még egy program lesz. Meg Újszerzemény hazánkban mard, így karácsonykor őt is pesztrálni kell két nagynéni között. Ja meg Jogászhallgató is befejezte a vizsgákat idénre, de nyugit szeretnék.
Gé öccsével felmentünk a jó levegőre sétálni egy nagyot, ami a gyomromnak jót tett, az autózás kevésbé. Hazafelé vettünk egy fenyőfát, felcipelte az erkélyre, majd lelkiztünk, és ő szeretne néha látni. Még épp belefér a naptáromba. Bex.rás jó pasi lesz 4-5 év múlva!

Azóta Chopint hallgatok, ami kicsit sem ünnepi, de ezzel próbálok az ünnepre hangolódni.

Ha van nő, akire tegnap nem hasonlítottam:

Azt hihetnénk, én tudok Bének durvább programajánlatot nyújtani, de ő überelt mindent.

Eddig büszke voltam magamra, hogy nem írtam le, mekkora egy tehetségtelen önelégült tahónak tartottam mindig is Popénekes Ákost. De most elcsesztem.

Ja, Vajtó Lajossal(56) nem az a gondom (nem mintha az én gondom lenne), hogy vén, mert nem az, pár évvel idősebb Őszhalántéknál, hanem hogy a fiatalabb nő mellett 45-nek hazudva magát szexpartnereket hajkurászik nyilvánosan, megalázva a gyereke anyját és még neki is áll feljebb, meg különböző hazugságokkal szórja tele a bulvárt, valahol még csak egy barátjára hivatkozik, hogy teszteltek egy nőt (aki a Tinderen tud bárkire rákeresni, az egy zseni, mert erre nem alkalmas az app), egy kisfilmben már csak soviniszta lenézéssel mentegeti magát. Épeszű és önértékelésű nő menekül az ilyenek elől.

Tegnap kihajtottam a maradékot is magamból, úgy éreztem egész nap, ha még valaki rámsóz bármi fél órás melót pluszban, akkor ordítva küldöm el. Ja nem, még mindig én vagyok a kulturált megoldások mestere a cégnél, csak épp unom a jókislány szerepet (a futár elhajtása volt a legpofátlanabb tettem a cégnél, kemény vagyok, mi?).

Tegnap hajnalban Létra próbált feldobni, régen rossz, ha neki sem sikerül. Lepörgettem a napot, a fél cégnek elfelejtettem kellemes ünnepeket kívánni, mintha ilyen gagyi köremail számítana, beállítottam a házonkívülit január 4-éig, Jóképűújkolléga kellemetlen soviniszta emailje után meglebegtettem, hogy nem vele mennék inkább haza a buliból, szerintem beképzelt őfelsége nem hiszi, hogy komolyan lepasszolom, nem csak viccelek, és BENT elzártam a laptopomat. Visszapakoltam az én emeletemre, nem szóltam vissza azoknak, akik irigykedtek, hogy ennyi szabira megyek, pedig én helyettesítettem őket fél nyáron, amikor ők nyaraltak én meg nem, lenne még munka, de önkényesen úgy döntöttem, hogy ráér, kibalhéztam, hogy készpénzben visszakapjam a cégnek kölcsönzött összeget, leráztam jelenlegi, leköszönő főnökömet, aki búcsúebéddel szeretett volna elköszönni, nekem meg semmi kedvem újabb céges pletykákhoz egy irtó magas, jóképű harmincas főnökkel.

Amikor este már csak arra vágytam, hogy beugorjak a plázába átvenni a kontaktlencséimet, vásárolni két tonna gyümölcsöt és lefeküdni (azt már nem a plázában), akkor írt kedvenc Műegyetemistám, hogy ő biza most látni akar és tudja, hogy nem szoktunk aznapot lebeszélni, de nem hagyja nyugodni az érzés. Úgyhogy terv módosítva, tudtam, ha valaki feldobja az estémet, az ő. Mire odaért hozzám, már megrendeltem a kedvenc pizzánkat, röhögtünk a futáron, aki a csilingelő kaputelefonhangom után szembesült egy pasival az ajtóban, majd az ajtóm előtt évek óta dekorációnak kitett állatkára felhívta a figyelmet, hogy szegény állatot kintfelejtettük, jó, ezen harsányan röhögtünk. Egy önbizalomturbózás a fiú, kitalálunk valami fantáziát, véghezvisszük és imádja.

22 éves, úgyhogy ő még bírta volna az estét, én tizenegy körül kidőltem, konkrétan bealudtam.

Úgyhogy ma reggel nyolcig aludtam, imádtam. Redőny fel, végre látok napsütést, zuhany, fogmosás, testápolózás mert a csipkés necc combfix viselése mindennapi harisnyaviselés kiszárítja a bőrt, pihe-puha zsenília zokni, bugyi és trikó, konty, majd visszafeküdtem olvasni egy kávéval, most puffasztott kukoricát nyammogok a kanapén és sorozatokat nézek és próbálok semmit nem csinálni, de tényleg semmit. Megvarrom estére a nadrágom bő derekát, besütöm a hajamat (a mai besütős időpontomat odaadtam egy kolleginának, nincs idegem a fodrászlánykámhoz, ő meg imádja, ahogy a lány nekem szoktam begöndöríteni), sminkelek, elmegyek a régi=állandó kollégáimmal inni, majd átmegyünk a céges sokszázfős karácsonyi buliba, ahol szerintem nem lesz erőm sokáig maradni, az fix.

Holnap Gé öccsével megyünk a városba, ha nem felejti el, pénteken Újszerzemény, szombat talán hobbi, meg kezdődik a sütés-főzés, vasárnap Béká, meg éjjelre Újszerzemény, utána karácsonyi dekorálás, takarítás, csomagolás, majd kezdődik a 2,5 napos családi menet, szerencsére mindenki a fővárosban él, a tavalyi karácsony alapján két autóval, én nem ülök be életveszélyesen vezető apám mellé, ő meg nem ülhet be az én kocsimba, mert utálok télen székletet a kárpitból kisuvickolni. (Bocs, ennyit a szép megöregedésről.)

Két ünnep közt egy ijesztő laza kulturális program, mert ugye meg kell nézni valamit kritizálás előtt (Bé, nem volt szó valami múzeumról is??), egy tánc, és nekem most a cimborákhoz sincsen semmi kedvem, ők havi kettővel erre a hónapra már bőven kipipálva. Szeretnék vásárolgatni  új ágyneműket, finom téli óriás sálakat, csinos szoknyákat az új csizmámhoz, sokat olvasni és aludni.

Nem dőlök be többet a most van időd, ezért mesélek a tanítványaim szüleiről/a kutyaiskoláról/volt szerelmemről/elcseszett életemről, meg ezer éve nem láttalak, talizni kell, én most érek rá, menjünk el valahová szövegeknek, ez nagyon nehéz, mert úgy adják elő, hogy én is akarom, csapda bármilyen válasz. Akarom látni őket, de ez a két hét az én időm kell legyen.

Ezt a hangulat kedvéért:

Megjött a rendelt nagy kávéfőző a porta recepciónkra, ahonnan a futár nem volt hajlandó felhozni az emeletre a cégünk recepciójára, mert ő csak odáig hozza és kész. Kértem (nyilván borravalóért), hogy tegye meg ezt a szívességet(?) és jöjjön fel velem, mire kioktatott, hogy neki volt sérvműtétje és nem fog cipekedni (csomagfutár!), írjam alá. A recepción nem hagyhatjuk, fel nem cipelhetem, mert két dologtól áll be a hátam és vannak ordenáré görcsök a még mindig kicsit bénult lábamban, az a cipekedés és a sokat fekvés, ergo nem volt megoldás.

A fickó még tahó is volt, úgyhogy nem is álltam neki bárkit keresni, hogy hozza fel (nincs is bent erős pasi éppen), úgyhogy visszaküldettem (tehát a fickó cipelheti vissza a teherautóhoz, amíg akár fel is hozhatná és lenne plusz ötszáz forintja), írtam egy tök udvarias levelet a cégnek, hogy próbáljuk valahogy idejuttatni ismét.

Érdekel a véleményetek, rosszul tettem?

Igen, a cégem legnagyobb balekjaként hatszámjegyű összeget dobok be kölcsönbe saját pénzből, ha valami idióta hibázott (igen, ott volt az igazgató, az osztályvezetők és minden nálam jobban kereső kolléga is!), mindenki helyett megcsinálok mindent, rohangálok, ugrálok, lekönyvelem, elintézem mindenki dolgát, a havi tíz perces dolgod lesz vele szívességek hetente több órámat foglalják le és, de hogy konkrétan cipekedjek is, amikor attól garantált a több nap fájdalom... na azt nem, tényleg megáll az eszem!

Kilenc éve vagyok a cég balekja, azt hiszem, közel állok egy összeomláshoz, hogy minden xar rajtam van.

Két hetet szánnék a regenerálódásra, offline relaxálós kikapcsolódásokra, mert ennek így nem lesz jó vége.

Erre tegnap felhív Anyu, hogy akkor végre lesz időm két ünnep közt a tizenéve depressziósan otthon kuksoló unokatesómhoz átmenni (húsz éve nem láttam, nem írt, nem hívott, csak nagynénitől tudjuk), és akkor majd én felvidítom egyik nap!

Igen, bakker, pont arra van még lelki energiám, amikor szívják bent a véremet, nyolckor hazafelé visszahívok embereket, akik nekem rinyálnak egy órát, én meg pisilni nem érek rá, karácsonyi nagyjátszmázik a család, mindenki lelki terhe rajtam, ahelyett hogy (igen, rekreációnak használom őket) szeretőznék, olvasnék, vagy aludnék egyet végre.

Nagyon közel állok hozzá, hogy elegem van végleg.

Velem ki a franc foglalkozik, nekem ki segít?????? :(

Összegyűjtött bókok, amik kompenzálják a sok baromságot a világból:

Okosfiú teljesen odavan tőle, hogy milyen gyönyörű vagyok. Jogászhallgató mindig azzal jön, mennyire jó nőnek számítok. Egyik új kolléga teljes testszkent végez rajtam elől-hátul, tényleg azt hiszi, nem veszem észre?

Jóképűújkolléga alig várja, hogy a karácsonyi buli után hazakísérhessen.

És a mostani főnököm megköszönte, hogy kisegítettem és kulturáltan intéztem a pénzügy lecseszését. Majd szóban kifejtette, hogy örül, hogy hozzá rotáltam, nagyon gördülékenyen mentek a dolgok velem az elmúlt negyedévben.

Jaja, eminens dolgozó vagyok, minden hátrányával.

Jár hozzánk ismét a céghez gyógytornász, cserébe őt szórakoztatjuk a multicég életének szörnyűségeivel…

 ---

Viszont nekem újságokat olvasni, Vajtó Lajos önálló férfi és ezt Fésűs Nellynek is el kell fogadnia, hogy ő párkapcsolatban tinderezhet (bár továbbra is meggyőződésem, hogy ott a csúnya embereknek semmi esélye, még én is kb. 200 gyönyörű huszonévessel vagyok találatban, leszűrhetetlenül sok, mi lehet akkor a szép nőknél!). Vén hülye, remélem, hogy megegyeztek a nyitott kapcsolatban és a nő is félreizélget vidáman. Aztán popénekes Ákos is megmondta a nőknek, hol a helyük, eddig sem vártam sokat attól a fazontól a közhelyes szar dalszövegeivel, meg néhány önelégült okoskodásával, szóval meg sem lepődöm. Aztán Kövér fokozza a feszültséget a nyugger szavazóbázisa és azok gyerekei közt, most tényleg azt hiheti KDNP-s apám (akinek gőze nincs róla, miért nincsenek gyerekeim), hogy nem teszek meg ennyit sem. Éééérte, értitek. Semmi köze hozzá.

Haza is megyek takarítani, meg a zsírtól tocsogó zabosizéből sütni még egy adaggal vacsira.

Minden hülyének el lehet adni a receptet, ha zabliszt szerepel benne, így azt hiszi, egészséges, igaz, a vaj, a feta, meg a sajt összetartott volna zab nélkül is, de baromi finom lett. Terveztem, hogy az ilyesmit kedvelő Bének és Gének (idéntől már mindkettővel egy épületben dolgozom 3 különböző cégnél) viszek kóstolót, de bocs, bekajáltam az egészet. :S

Új szerzeményem szerint ronda, de soha nem láttam még szép zabos sütit.

A hétvégén a munkán túl nem történt semmi, 5 tervezett programot töröltem, mert pihennem kell. Takarítás, mosás, főzés, manikűr-pedikűr, és a gyűlölt ágyhúzáson túl csak vásárolni mentem el, útközben Anyut eldobva egy darabon és kb. 25 év után adni két puszit a gyerekkori szomszédunk immár nagyfiának.

A mensim most már fixen nyolc napos, ezzel szenvedtem is a héten (a nőgyógyász csendben utalt a koromra, mivel más gond nincsen), a taknyom nem múlik, nem is csodálom.

Létrát is arrébbtettem, a többieknek vizsgák.

Tinderen megtaláltuk egymást Gé öccsével, akire ugye emlékezhetünk a kettővel ezelőtti évadból, és a hírek szerint boldog kapcsolatban él már. Hát ezek szerint nem...

Mindegy, elhívott egy italra, én meg amint szabin leszek, el is megyek, beszélgetni szeretek vele.

Nyáron is csak pár nap szabikat vettem ki, ősszel sem volt egy hét, így maradt két hét szabim, úgy várom, mintha utaznék valahová, pedig csak otthon leszek.

Karácsony előtt monstre céges buli, nagytakarítás, sütés, készülődés, Béká, Új szerzeményem, talán pár orvosi kontrollt is beillesztek a magánrendelőben, de ha lehet, offline akarok lenni, nem menni még a városba sem, barátokat is egy napra tervezek Szilveszter előtt és mindenki hagyjon békén...

Csak hogy demonstráljam, milyen kompetens emberek dolgoznak nálunk, a tegnapi, teljes igazgatósági karácsonyi vacsorára felemeltettem a pénzüggyel a bankkártya limitet.

Többször rájuktelefonáltam, hogy nem kaptam visszaigazolást, kioktatva lenyugtattak, rendben lesz.

Fizetnénk a többtucat résztvevős rendezvényt az éjszaka közepén tegnap: nincs elég fedezet a céges kártyán.

Valaki csak ugatni tudott, de nem csinálta meg.

Úgyhogy kénytelen voltam előkapni a privát bankkártyámat és hatszámjegyű összeggel kiegészíteni, én, a magánszámlámról, karácsony előtt.

Egyelőre nem tudom bent kideríteni, ki a hibás (azok sosem kapnak büntetést persze!), illetve hogy hogyan jutok hozzá a pénzemhez, mert papíron nem is ennél a cégnél dolgozom, a számla nagyobb összegről szól, ugye, pénztáros leráz, pénzügy fel sem vesz.

Persze miközben idegesen telefonálgatok, hogy talán ne a januárban érkező fizumhoz csapják hozzá, ha egyáltalán azt lehet, a fejem fölött kiabálgatnak át, meg ordítva kérdik, miért vagyunk csendben, de megsértődnek, ha azt mondom, dolgozunk, megtalálnak nem én feladatom sürgős ügyekkel, és a szerződés sincsen meg.

Kuvvára hiányzik ez a pénz, ha nem kapom meg!

Ja, tegnap kiderült ÚJABB KÉT kollégáról, hogy pszichiáterhez jár. A kiborulósunk már zárt intézetben pár hete ismét. Az ő munkáját átvevőkre ránézve ők sem bírják majd sokáig. Van, aki azért jár be később, mert a nyugtatói miatt nem bír korán kelni. Folytassam?

Szétrobban a fejem a stressztől, vagy a láztól, megyek vissza dolgozni. És viszek haza is, ha már megkaptam a holnapot szabinak.

Van olyanotok, hogy a finisben leálltok?

Elfogyott a lendületem. Tegnap is túlóráztam, fél kilenc körül másztam végül haza, totál takony és belázasodtam, már csak 4-5 feladat, egy szerződés és egy bazi nagy aktarendezés vár holnap délig, ma héttől egy céges vacsora, de semmi erőm nekihasalni a maradéknak. :'(

Kicsi a világ 3x

Tinderezgettem egy pécsi fiúval, aki sokat jár a fővárosban. Itt sosem értünk rá összefutni. Jártam múlt héten Pécsen. Ott sem.

Szombat este megyek le a mozgólépcsőn Pest közepén, rámcsörren: most mentem el mellette.

Senki ne mondja, hogy nagy ez az ország.

---

Anyámék kimentek egy pálinkafesztiválra, álldogálnak egy termelő előtt, milyen érdekes neve van, negyven éve volt ilyen nevű kollégájuk.

Az eladó odament, hogy ő is XY, a volt kollégájuk fia, az egykori kolléga (vegyész) főzi a pálinkát.

Potyáztak egy nagyot.

---

Takarítónőm (44 éves) kéthavonta egyszer jön végül, ennyi elég. Nézegeti a hűtőmön a tánccsoportomat, majd felsikít: ismeri az egyik fiút. Megkérdeztem a srácot, őőő közeli kapcsolatban voltak anno.

---

A cégnél már év végi őrület van, határidők, zárások, hisztik, csontvázak a szekrényből, tovább nem húzható feladatok és mérhetetlen feszültség.

Ennek örömére másfél napra elmentünk Pécsre workshopolni huszonpáran. Összeültünk a HR-rel tisztázni feladatokat, jogszabályokat, értelmezéseket, SAP-t. Nem vagyok egy vezető alkat, de a mi oldalunkról én számítottam a főnöknek, vagy hogy, oda kellett tennem magamat. Ránkfért egy kis közösségépítés, remekül sikerült, éjjel még forralt boroztunk, hajnalig sztoriztunk, jó szórakozás volt.

---

Szerencsére Jogászhallgatóm elúszott a tanulással, így egyik este maradt időm mosni és aludni(!).

---

Tinderen egyetlen új szerzeményem van, félek, rá több időt kéne száni, ami egyelőre nincsen.

Péntek éjjel átjött és két liberálisként remek rasszista poénokkal szórakoztattuk egymást hajnalig (angolul), mindenki a saját népét fikázta sztereotípiák alapján, vinnyogva röhögtünk, tudtam, hogy a fiúnak remek humora lesz! Ő sokat szeretne találkozni, amíg az országban lesz, én szintén, de nem látom egyelőre, mikor.

Idén még két hét szabadságom ragadt bent, úgyhogy talán jövő hét vége felé elkezdek karácsonyi pánikolni elkezdem kiélvezni, meglátom majd, az biztos, hogy szabiból vissza kell jönnöm elintézni ezt-azt. :S

---

Bemutatkoztam az új kollégának, amikor péntek este Mikulás-sapkában surrantam végig a folyosón csokikat osztva, lelkesen magyarázok, egy idő után kapcsoltam, hogy a sapkát magamon hagytam. Így sosem fognak komolyan venni.

---

Szombaton ismét találkoztunk a Keresztfiammal, elvittem mikulásozni, egyre viccesebb ez a gyerek.

---

Tegnap nálam volt a szokásos adventi mézessütés, nagyívű terveket szőttünk, amit sosem fogunk megvalósítani, szeretnénk újra fiatalok lenni (jó ízületek kellenek hozzá).

---

Békától megtanultam, hogy ha törik, ha szakad, este el kell pakolni, jobb lesz az ébredés, úgyhogy éjjel még suvickoltam a konyhapultról a tojáshabot, a földről a lisztet.

Reggel 5:10-kor csörgött az óra, munka előtt még kulturálódtunk a jelenlegi kollégáimmal.

Kicsit álomkórban dolgozom, ezer dolog között pattogok és kapkodok, miközben emberek pofáznak hozzám a dögunalmas kutyáikról, meg történéseikről, holnap munka előtt hajnali fodrász, hajfestés, kezelés, vágás, mert már irtó hosszú, sosem fogok aludni?

10 nem fogadott hívás. Visszahívom apámat: talált egy recepteskönyvben egy receptet, azt akarta beolvasni. Munkaidőmben.

---

Ja, a nőszemély írta, hogy ne haragudjak, hogy hül.e p.csa volt, meg hogy meg fog jönni neki.

Ééééés? Akkor kiélhetjük magunkat mások b.sztatásával?

Azóta is próbál cukiskodni velem, érzi, hogy ezzel átlépett egy határt, pedig sok hasonló műsora volt már. Csak én meg idióta vagyok és mindig lenyelem. Forog a gyomrom.

Még az a jó, hogy van jópár kedves alak is itt.

---

Például az egyik vezér tegnap rákérdezett, hogy szedek-e valamit, hogy mindig kedves vagyok és mosolygok(??). Még nem, de igény néha lenne rá. Ő meg irtó vicces pasi, már a mosolyából tudom, hogy valami nagy poénra készül.

---

Felmerült: igen, a jogászaink nagyon sokat dolgoznak.

---

Igen, imádom ezt az időjárást, tiszta és hideg és messzire ellátni.

---

Voltam ma oktatáson és sikerült levezetnem, hogy mennyi hasznot hoz a cégnek, ha lefekszünk egy kollégával.

Cégescélbaért hangosan röhögött mellettem.

---

A keresztfiam nem hagyja magát csesztetni.

- Mondd kicsikém, hogyan köszöntök a dzsúdón, na mondjad kicsim, naaa, hogyan köszöntök a dzsúdón!

- Sziasztok!

---

Apámtól kértem egy üveg pálinkát, egy kollégám szívességét köszönöm meg. Persze, hogy ráragasztotta az ízléstelen altesti poén matricáját. Tényleg azt hiszi, hogy poén ilyet adnom egy vezetőmnek. Tényleg.

Majd leáztatom.

Amikor egyetlen nap tudod csak elvégezni három feladatodat. Ebből kettő egész napos, egy fél napos.

És közben három óra tréningen kéne lenned. Miközben 2,5 napi feladatod van. Amit sosem csináltál még.

A tréningen arról esik szó ismét, hogyan legyünk hatékonyabbak(!) a folyamatokban.

Miközben az ügyek állnak, az igénylő türelmetlen.

Abszurd ott malmozni három órát, hallgatva, mit és hogyan kéne csinálni.

A folyamatokat nem mi írjuk.

Nem mi lassítjuk.

Nem nekünk büdös a munka.

Nem mi hisztériázunk reggel úgy telefonban, hogy a másik fél keze remegett, a szíve azóta is dobog. Terézanya-díjat érdemel az ember lánya, hogy maradt annyi méltósága, hogy nem szólt vissza. Az ilyeneknek mindig biztosítva a pozíciója.

Anyu tiltotta a mószerolást, mégis ott motoszkál a kisördög, hogy ezt már jelenteni kéne.

Könyörögsz, hogy vegyék már el a jogosultságot attól, aki még mindent titkos infót lát, pedig már nem kéne. Egy hónapja ujjal mutogatnak egymásra és megoldócsoportokra, ki a hülye. Leráznak ígéretekkel. Ott már főnök sincs, ha akarnék, sem tudnék kinek szólni.

Több elakadó csapat miatt már könyörögsz, hogy adjanak neked jogot, inkább elvégzed helyettük, csak legyen már meg. Féltik a feneküket, nem kapok. De végre sem hajtják hetekig.

Könyörögsz, csütörtökig SOS oldja meg, mert sok pénzt veszítünk, ami mehetett volna másnak, másra, megoldható? Meg. Még hétvégén is könyörögsz, hétfő délután, ha elmész érte, meglesz. Befogod, elmész.

A fenti miatt nem tudod elvégezni a saját dolgodat, de szerda délutántól csütörtök estig vidéken dolgozol megint más feladatokon. Ettől a munkád mennyisége nem csökken ám.

Marad a szerda délelőtt minden, de minden másra. Amikorra egy két órás telefonkonferenciát már betettek, a téma a minden évben esedékes év végi zárás. Eddig egy köremailben le lehetett írni.

De azért hetente órákat tanulsz arról, hogyan lehetnétek hatékonyak.

Te csak dolgozni szeretnél.

De csak tüzet oltasz, ide-oda kapkodva.

Mindezt végtelen zajban, szokásos ingergazdag közegben.

Az új épületben a maradék emberek is nyitott irodákban lesznek, gratulálok.

Apádat egyszer hívod fel, amíg kiugrasz ügyet intézni és végre van idő egy relax cigire, hogy hogy van, két órán belül 9 nem fogatott hívásod lesz mobilon, munkaidőben. A kinyomott hívás után újrakezdi, bizony. (Nem, nincs semmi baja, mindig ezt csinálja, ezerszer eljátszottuk.)

Fáradt vagy és plafonon a pulzusod, stressztől ájulásközelben, csak a szénhidrát tart életben.

A héten több határidőm is volt, a cégünknél az egy borzalom, mert ha napokat szánsz rá, akkor sem kapod meg hozzá a szükséges infók 100%-át. És közben dolgoznod is kéne.

Megtanultunk vele együttélni, mert jön a fizetés a fizetésnapon, de amikor a személyközi kommunikáció hatékonyságáról fecsegnek többször, több órás oktatásokon át munka helyett, mert szerintük attól leszünk motiváltabbak, bár ha lekérünk egy feladatot, akkor hetek utántelefonálása, feleősséglepasszolása a reakció mindig és mindenben, majd a végén nagy kegyesen megcsinálják, de hibásan, jegyet lezárják és te kezdheted velük előről napi tíz folyamatban, akkor úgy az orruk alá dörgölném, hogy az ilyenek demotiválnak, de épp ezek erősítik köztünk a személyközi kommunikációt.

De befogom, kapok fizut, késve érkezem, ha úgyis késve megyek el és még ebédelni is kimegyek néha, ami a munkaidőnkben benne van, csak nem szeretik. (Törölt anyázás.)

Végre ebédeltem Bével, akit így 6 héttel később ideje volt felköszönteni szülinapján és kifizetnem a hokibérletet, merthogy megvan végre, egy kollégával, aki alantas ösztönnek nevezi a szexualitást és azon van, hogy átformálja értékes energiává, amin az a köcsög hang a tarkómban irtó hangosan röhögött, de mivel tisztelem mások nézeteit, ezért nem jeleztem, hogy én máshogy élek, sőt, kissé bántó alantasnak gondolni egy ösztönt, amit a testünk egészséges adottságai, hormonjai révén kapunk és enni, levegőt venni is kell, na mindegy, majd kifejtem később. Aztán a régi kollégákkal mentünk ki a hidegben bekajálni, ahogy évente szoktunk. Elintéztem nekik/nekünk egy jóléti kezdeményezést, mind örülünk, na az sem volt könnyű menet, jópár estét végigtelefonáltam miatta.

Büszke vagyok rá, hogy bírtam Békának hosszú levelekre válaszolni, szegény már tökre utálhat, hogy olyan tetűlassan válaszolok, mióta otthon nemigazán netezek, max. sorozat megy a laptopon. :(

Kedd este lemondtam egy új szépséget, mert akkor telefonált, hogy indul, amikor már ott kellett volna lennie a város másik felén és én erre még mindig érzékeny vagyok, kedvesen hazaküldtem, megértette.

Jártam nőgyógyásznál kontrollon, aki megnyugtatott.

Táncoltam pár órát a kedvenc helyemen.

Szerveztem a szokásos adventi bulinkat.

Járt nálam Műegyetemista, aki csak felugrott egy órára este hét előtt, aztán úgy éjfél körül, amikor még a kádamban jägerezgettünk, azért írt a haveroknak, hogy nem ér oda a koncertre. Rendeltünk pizzát, bámultam, hogy ha ennyi zsírosat eszik, hogy lehet szikár most mennyire bejönnek a szálkás kreol pasitestek, amik régen sosem, de ő félmeztelenül egy indigókék farmerban nyálcsorgató volt. Fura az ízlésünk, ő az arckrémezésemtől indul be. Retro magyar slágerektől kevésbé jött meg a kedvünk, beleröhögtünk, mindegy. Aztán összebújtunk reggelig, ő nagyon igényli, félálomban belesuttogta a nyakamba, hogy milyen jó most itt aludnia, tényleg kár lett volna koncertre mennie.

Mondjuk a csillogó szemű társalgást a metrón nélkülözhetné, de nem nekem ciki, hogy idősebb nővel van! Mondjuk szerinte az meg menő, ez legyen az ő baja. :D

Ma reggel munka előtt beugrott Létra, ez hülye, imádom. Szép arca van, a meleg barátaim oda vannak érte, mutatta, hogy mennyit fogyott fél év alatt, nem bírom elhinni, milyen jó pasi lett a helyeskéből. Aztán visszaaludtam, mert az egyensúlykeresés feltételeként szabtam meg, hogy hétvégén sok alvás és kevés program, akárki is csábít, ha már hétközben mindig történik valami, majd délben felhúztam a redőnyt és hatalmas pelyhekben ömlött a hó!! :)

Március óta vártam, remélem, sokat látom majd. Olyan megnyugtató... A hálóm egyik fala kb. üveg végig, feküdtem az ágyban a forró kávémmal, aztán telekajáltam magamat gyümölcssalátával és élveztem a nyugis nap minden pillanatát.

Kocsit nem volt kedvem letakarítani, nem mentem bevásárolni sem, hóvégén okosabb is a meglévőeket felhasználni itthon.

Holnap már nagy családi káosz ünneplés, jönnek a minden karácsony előtti xarkeverések, kezdődik. Holnap advent első vasárnapja.

Az én utcám is így néz ki hóesésben, amint kicsit hidegebb lesz:

Forrás

Nem tudom, hogy balek, vagy munkamániás, vagy szánalmas vénkisasszony vagyok néhány kolléga szemében, de amikor hétfő este 20:23-kor azért felhív az egyik a PRIVÁT telefonomon, hogy ő most ül a vonaton, ezért addig van ideje és elmondja, hogy AZ ASZTALOMON HAGYOTT EGY PAPÍRT, amit nyilvánvalóan észreveszek másnap reggel, illetve az Újfőnök ODA FOG JÖNNI HOZZÁM EGY TÉMÁVAL, amit nyilvánvalóan észreveszek, hiszen odajön, akkor a döbbenettől nem bírtam elküldeni a piába, köpni-nyelni nem tudtam. 20:23-kor. A munkaidőm 17 órakor ért véget.

Amikor észrevette a kínos csöndet, akkor azért megkérdezte, hogy nem zavar-e. Mondom, hogy nem vagyok egyedül. Ja, akkor gyorsan mondja, és mondta tovább. Miután SEMMIT nem válaszoltam, elbúcsúzott és letette. Köszönést már ki tudtam nyögni.

Képtelen vagyok feldolgozni, amikor így kezelnek.