Megjött a rendelt nagy kávéfőző a porta recepciónkra, ahonnan a futár nem volt hajlandó felhozni az emeletre a cégünk recepciójára, mert ő csak odáig hozza és kész. Kértem (nyilván borravalóért), hogy tegye meg ezt a szívességet(?) és jöjjön fel velem, mire kioktatott, hogy neki volt sérvműtétje és nem fog cipekedni (csomagfutár!), írjam alá. A recepción nem hagyhatjuk, fel nem cipelhetem, mert két dologtól áll be a hátam és vannak ordenáré görcsök a még mindig kicsit bénult lábamban, az a cipekedés és a sokat fekvés, ergo nem volt megoldás.
A fickó még tahó is volt, úgyhogy nem is álltam neki bárkit keresni, hogy hozza fel (nincs is bent erős pasi éppen), úgyhogy visszaküldettem (tehát a fickó cipelheti vissza a teherautóhoz, amíg akár fel is hozhatná és lenne plusz ötszáz forintja), írtam egy tök udvarias levelet a cégnek, hogy próbáljuk valahogy idejuttatni ismét.
Érdekel a véleményetek, rosszul tettem?
Igen, a cégem legnagyobb balekjaként hatszámjegyű összeget dobok be kölcsönbe saját pénzből, ha valami idióta hibázott (igen, ott volt az igazgató, az osztályvezetők és minden nálam jobban kereső kolléga is!), mindenki helyett megcsinálok mindent, rohangálok, ugrálok, lekönyvelem, elintézem mindenki dolgát, a havi tíz perces dolgod lesz vele szívességek hetente több órámat foglalják le és, de hogy konkrétan cipekedjek is, amikor attól garantált a több nap fájdalom... na azt nem, tényleg megáll az eszem!
Kilenc éve vagyok a cég balekja, azt hiszem, közel állok egy összeomláshoz, hogy minden xar rajtam van.
Két hetet szánnék a regenerálódásra, offline relaxálós kikapcsolódásokra, mert ennek így nem lesz jó vége.
Erre tegnap felhív Anyu, hogy akkor végre lesz időm két ünnep közt a tizenéve depressziósan otthon kuksoló unokatesómhoz átmenni (húsz éve nem láttam, nem írt, nem hívott, csak nagynénitől tudjuk), és akkor majd én felvidítom egyik nap!
Igen, bakker, pont arra van még lelki energiám, amikor szívják bent a véremet, nyolckor hazafelé visszahívok embereket, akik nekem rinyálnak egy órát, én meg pisilni nem érek rá, karácsonyi nagyjátszmázik a család, mindenki lelki terhe rajtam, ahelyett hogy (igen, rekreációnak használom őket) szeretőznék, olvasnék, vagy aludnék egyet végre.
Nagyon közel állok hozzá, hogy elegem van végleg.
Velem ki a franc foglalkozik, nekem ki segít?????? :(
