Kicsi a világ 3x
Tinderezgettem egy pécsi fiúval, aki sokat jár a fővárosban. Itt sosem értünk rá összefutni. Jártam múlt héten Pécsen. Ott sem.
Szombat este megyek le a mozgólépcsőn Pest közepén, rámcsörren: most mentem el mellette.
Senki ne mondja, hogy nagy ez az ország.
---
Anyámék kimentek egy pálinkafesztiválra, álldogálnak egy termelő előtt, milyen érdekes neve van, negyven éve volt ilyen nevű kollégájuk.
Az eladó odament, hogy ő is XY, a volt kollégájuk fia, az egykori kolléga (vegyész) főzi a pálinkát.
Potyáztak egy nagyot.
---
Takarítónőm (44 éves) kéthavonta egyszer jön végül, ennyi elég. Nézegeti a hűtőmön a tánccsoportomat, majd felsikít: ismeri az egyik fiút. Megkérdeztem a srácot, őőő közeli kapcsolatban voltak anno.
---
A cégnél már év végi őrület van, határidők, zárások, hisztik, csontvázak a szekrényből, tovább nem húzható feladatok és mérhetetlen feszültség.
Ennek örömére másfél napra elmentünk Pécsre workshopolni huszonpáran. Összeültünk a HR-rel tisztázni feladatokat, jogszabályokat, értelmezéseket, SAP-t. Nem vagyok egy vezető alkat, de a mi oldalunkról én számítottam a főnöknek, vagy hogy, oda kellett tennem magamat. Ránkfért egy kis közösségépítés, remekül sikerült, éjjel még forralt boroztunk, hajnalig sztoriztunk, jó szórakozás volt.
---
Szerencsére Jogászhallgatóm elúszott a tanulással, így egyik este maradt időm mosni és aludni(!).
---
Tinderen egyetlen új szerzeményem van, félek, rá több időt kéne száni, ami egyelőre nincsen.
Péntek éjjel átjött és két liberálisként remek rasszista poénokkal szórakoztattuk egymást hajnalig (angolul), mindenki a saját népét fikázta sztereotípiák alapján, vinnyogva röhögtünk, tudtam, hogy a fiúnak remek humora lesz! Ő sokat szeretne találkozni, amíg az országban lesz, én szintén, de nem látom egyelőre, mikor.
Idén még két hét szabadságom ragadt bent, úgyhogy talán jövő hét vége felé elkezdek karácsonyi pánikolni elkezdem kiélvezni, meglátom majd, az biztos, hogy szabiból vissza kell jönnöm elintézni ezt-azt. :S
---
Bemutatkoztam az új kollégának, amikor péntek este Mikulás-sapkában surrantam végig a folyosón csokikat osztva, lelkesen magyarázok, egy idő után kapcsoltam, hogy a sapkát magamon hagytam. Így sosem fognak komolyan venni.
---
Szombaton ismét találkoztunk a Keresztfiammal, elvittem mikulásozni, egyre viccesebb ez a gyerek.
---
Tegnap nálam volt a szokásos adventi mézessütés, nagyívű terveket szőttünk, amit sosem fogunk megvalósítani, szeretnénk újra fiatalok lenni (jó ízületek kellenek hozzá).
---
Békától megtanultam, hogy ha törik, ha szakad, este el kell pakolni, jobb lesz az ébredés, úgyhogy éjjel még suvickoltam a konyhapultról a tojáshabot, a földről a lisztet.
Reggel 5:10-kor csörgött az óra, munka előtt még kulturálódtunk a jelenlegi kollégáimmal.
Kicsit álomkórban dolgozom, ezer dolog között pattogok és kapkodok, miközben emberek pofáznak hozzám a dögunalmas kutyáikról, meg történéseikről, holnap munka előtt hajnali fodrász, hajfestés, kezelés, vágás, mert már irtó hosszú, sosem fogok aludni?
