Hétfőn lakógyűlés, meghallgattunk egy jelöltet. Végre jó sokan megjelentek, a két botrányos szomszéd közül egyik el sem jött, a másik sértődötten támasztotta a falat, majd arrébbment telefonálni, én mentem utána öt perc várakozás után, hogy akkor várjunk-e rá.
Majd benyögte, hogy van ám valami felújítási pályázat, de nem mondja meg, hol, és elment. Faszom.
Jó, ki telefonáljon utána.
Kiderült, hogy kb. senkivel nem áll szóba (itt már nagyon összeröhögtünk, hogyan lehet valaki ennyire szánalmas), szóval hívtam én. Akivel legutóbb konfliktja volt (nem érdekel).
Nem volt hajlandó semmi többet mondani róla. Értitek, tud lehetőségről, hogy ne kerüljön fejenként saját zsebből 600-800 000 Ft-ba egy bizonyítatlan ázás miatti* felújítás, erre titkolózik. Annyira seggfej emberek vannak!
Bevállaltam, hogy kinyomozom. Most nincs a kerületben, de figyelni fogjuk.
Az egyik öreg benyögte, hogy ő nagyon szeret itt élni, és hogy a legtöbben milyen jófejek, csak a tudjuk kit kéne kivetni magunk közül, mert felháborító. És akkor tíz ember együtt bólogatott.
Írt a kertészmérnökünk, hogy ne állítgassa már állandóan át az öntözőt, mert kirohad minden, és így hiába ültettek. Tagadja. Ezt is, persze, kotnyeles vén hülye.
*Egyik lakó becsöngetett most a nagy esőzéseknél, hogy mutassák már meg az ázást: semmi(!) folt nincsen a falon, megmutatták, hogy a járólap a konyhában hol van feljőve.
Nyilván nem a foltmentes plafonról ázástól. Elképesztő...
---
A HR-ünk újabb remeke, hogy rámsózott mindenféle olyan feladatot, amihez közöm nincsen, de vagy harmincan telefonáltak, hogy azt nem is úgy kéne, és így hülyeség. Már untam lepasszolni őket, hogy az észlényt kérdezzék, én csak továbbítottam a dolgokat.
