Tobber életblogja

Egyedül Anyu nem kérdi meg, hogy hogyan vagyok.

Szarul. Ledőltem délután, megint szívdobogva, rettegve ébredtem.

Elkezdtem a gyógyszereket tegnap.

A pszichológuscsaj, akivel megbeszéltem a terápiát, átküldött egy pszichiáter kolléganőjéhez, mert szerinte az önmagában kevés lesz.

Ez már nem szakítás utáni gyászfeldolgozás, hanem jóval mélyebb gond.

Ma ebédidőben kilógtam a kórházba, hogy megbeszéljük.

Legalább most már tudom, hogy mim van.

Meg gyógyszereim.

Asszem baj van.

Mélypont.

És szivecskés lájk a bugyistól az én fotómmal megosztott posztra.

Kialvatlan vagyok, éhes, rettegve ébredek, szédülök, szorít a mellkasom, remegek. Egyedül vagyok. Nem akarom tovább.

Azért jobb a húsvét, mert a Milkának van robbanó cukorkás csokitojása.

Meg még ezer ok miatt nem bírom az évnek ezt a szakaszát...

Tegnap reggel munka előtt már nőgyogyi kontrollon kezdtem (mindig minden tökéletes, a citológia azonban évek óta jelez valamit, amit nem sikerül kideríteni), este elmentem a segítő csajhoz, szerinte nagyon nem vagyok jól lelkileg, sőt, romlottam, ezért legyek kedves gyógyszeres segítséget igénybevenni. Én látok javulást néhány téren, de tény, hogy a nap (éjszaka) 80%-ában pocsékul vagyok.

Este edzés után átjött Hokis, aki szokásával ellentétben nem 1-1,5 órát maradt, hanem órákig dumált, hajnali egy felé még megkérdezte, van-e otthon sör. :D Hát még véletlenül sem, de ekkor már mosolyogva kitessékeltem, mert hullaálmos voltam. Szeretem az okosságát, élelmességét, pikírt humorát, végtelen szorgalmát, ÍGY kell csinálni, huszonévesek! Meggyőződésem, hogy anyák rontják el a lumpen fiúk nagyját. Judós3 anyja betegesen szerelmes a kisfiába, mindent megtett helyette, nehogy teher legyen a fiának egy csekkbefizetés is 22 évesen, egy unokatesóm ötven évesen még a mamahotelben lakik, néha kijön ebédelni a nappaliba, egyik nagybátyám a 99 éves nagyim nyugdíján élősködik 25 éve, Kollegina öccse dettó be van védve anyától, ha dolgozni küldik, vagy felelősséget várnak el tőle.

És akkor itt van néhány jó ellenpélda, szorgalmas, céljaikat megvalósító kölykök, akiknek eszükbe sem jut az anyjuktól kérni, vagy koravén kamaszt játszani. Mi lesz velük később?

Hallom a celebekről, hogy öt országot nehezen sorolnak fel Afrikából. Ebből háromban nagy eséllyel nyaraltak már, nem?

Összeírtam, 26-ig ment. Hála Béká kiterjedt nemzetközi ismeretségének azt tudtam, hogy Kongóból kettő van.

Kiderült, hogy 54 ország van! :O

És Béká megint elhívott a tudást/műveltséget versenyeztető programra. Szegény. :(

Anyu minden évben be szokott csempészni a kecóba pár Mikuláscsokit (miután egész gyerekkoromban jót szórakoztak, hogy virgácsot adtak, kb. a világ legjobb gyereke voltam és mindig elégedetlenek voltak velem. Ritka szarul esett).

Idén kitalálta, hogy a már csak koszos vizet engedő (Judós3 ronthatta ezt is el vajon?) kávéfőzőm helyett vesz egy másikat, leárazás volt, kinéztük a színét és megrendelte.

Azért a biztonság kedvéért felhívott, hogy a tűzhely előtt találom a Miku-csomagomat.

Egy 70x40x40 cm-es óriásdobozról van szó, észrevettem volna. :D

Gondolkoztam, hogy mi lehet célravezető egy tinderes bemutatkozásnál. Megspórolni pár felesleges kört. De ennél a lányénál jobbat kitalálni sem lehet.

Igaz, senki (én sem) nem olvassa el a bemutatkozó sorokat...

Nálam a fotókon kívül a magasságom (behisztiznek, ha kiderül, hogy nem vagyok alacsony), a beszélt nyelvek, meg annyi szerepel, hogy "no means no". Amit annyira komolyan veszek, hogy ha nem érti meg, goromba leszek és elküldöm a fenébe. Remek szűrő.

Ha bárki elolvasná, azért kiegészíteném pár sorral:

-Igen, tudom, hogy nagyok. Feltűnt már egyszer hasonfekve

-Nem, nem küldök róluk ruhátlan képet

-Nem, nem érdekel mindenféle részed fotón

-Nem, a 20-22-24 cm nem öröm, 17 cm fölött nekem kuka, ne gizdulj erősen hamisított mérési eredményekkel :D

-Tudom, hogy nem tűnök 41-nek

-Nem, nem hazudok a koromról

-Igen, friss fotók

-Nem, nem akarom itt gyerekeim apját keresni (ez épp tegnapi)

-Nem, nem megyek át azonnal hozzád izélni (most hétvégén a hóesés közepén, bőven sötétedés után vetette fel egy aznap bejelentkezett srác, hogy látogassam meg őt Pesttől 50 km-re. Nem értette, hogy miért nem.)

-Nem találkozom többé facebookon látott adatlap nélkül. Belefutottam már hamis képekkel operálóba, vagy azóta tök elhízottba. Ott látszik, ha ötven-száz lájkja van és anyukája gizdul vele a ballagási fotókon

-Ha egymás után írsz 15 üzenetet, amíg én még fel sem mentem a Tinderre munka/magánélet miatt, az nem izgalmas, hanem ijesztő és azért nem töröllek, mert akkor újra felugranál. A kedvenc mondat múlt hétről egy ilyen egyoldalú agymenés után: "Akkor biztos nincs kedved találkozni?" :D

-Ha szűz vagy 22 évesen, az sem baj, de ha annyiban merül ki a bátorságod, hogy ráírsz nőkre, hogy ilyen korú nővel nem kezdenél, vagy hogy engem passzolnál, azzal csak szűz maradsz, édes

-Ha napok múlva véletlenül derül ki, "jaa, sosem mondtam, hogy nincs barátnőm", az gerinctelenség, mert az infó birtokában hadd döntsem el én, mit akarok (=sosem fog ráérni és sosem lehet hívni)

-A legújabb, hogy "vagány" utazó kizárólag tinder-nőknél megszállva akarja végigutazni a világot. Hát, hajrá, de nem valami önbizalomerősítő, még kegyelemkekszért sem. :D

-Szívesen segítek 2 napra ideeső külföldinek, mit nézzen meg, hová menjen bulizni, de ugyanazt a 6 helyet fogom javasolni, mint az utikönyve. Azt mindnek leírom, hogy melyik, angolul is beszélő korrekt taxis céget hívja, kint van 5 perc alatt, és hogy ne hagyja őrizetlenül a mobilját, pénzét, iratait

-Az anál egy l

-Nem azért levelezek egy niylvánvalóan jóval fiatalabb sráccal, mert kedvelem a fiatalabb fiúkat, elrontottam a korbeállítást

-Az tényleg mi a fenéért fontos, hogy hol születtem? (Szent Imre kórház, akkor Tétényi úti. Fogalmam sincs, Anyu Rákosligetről hogy találta ki pont ezt.)

És a csaj:


https://velvet.hu/randi/2017/12/06/egy_oszinte_no_igy_mutatkozik_be_a_tinderen/

Nekem ez mindig annyira megdöbbentő élmény. Az én lelkem mélyponton, a világ meg csak úgy pörög tovább.

Legalább sodor engem is.

Nagymultink a párezer dolgozójának meghirdetett egy adventes pályázatot, alkossanak kreatívat, díjak, intranet, céges újság, stb.

Nyúztak a munkatársak, induljak, mert ha valaki kreatív, az én. Szerintem profi kisiparos vagyok. De az száz, hogy semmi kedvem otthon begubózva kisplasztikát gyártani, vagy varrni valami giccseset.

Kihúztam magamat alóla.

Erre ma hív a kommunikációs osztály. Hogy szeretnének felkérni az öt zsűritag egyikének, bíráljuk el együtt a beérkezett számos alkotást.

Csak nem úszom meg ezt az adventes csilingelést.

A fodrászom (a régi) valamiért imád. Vittem is vagy tíz jólfizető kuncsaftot (a hajam maga a referencia a közeli munkahelyemen), meg szereti a szókimondásomat.

Rákérdeztem (kulturáltan persze :D ), hogy miért akar ennyire drága esküvőt műhajjal, meg csodaruhával, miért nem inkább egy jacuzzira, szaunára költi a tervezett házukban. Ja, az így is lesz! És akkor miért nem utaznak el a Karib-térségbe inkább hosszú nászútra belőle? Ja, az így is lesz, Hawaii vagy a Maldív-szigetek.

Hát igen. Vannak 24 évesek, akik a szorgalmukkal és tehetségükkel idáig is eljutnak. Én még nem tartok itt! :D

Nyilván benne van, hogy adót szinte egyáltalán nem fizetnek a kisvállalkozók, így elégedetten szavaznak ismét a mostani kormánypártra. Mindenki jól jár?

Én is örülnék, ha nem teljes vagyonok mennének el az államnak abból a pénzből, amit a gonosz nagymulti cégem rám szánna. Te összeszámoltad már, mennyi adót fizetsz/fizetnek utánad?

Demagógia ON.

Örültem az új körömnyomdámnak, oviban is szerettem nyomdázni, ez meg érdekes.

Nagyjából ment is. De azt senki nem mondta a jutyubtutoriálokban, hogy a fedőlakkal az egészet egy homályos káosszá mosom szét.

---

Egy éve nem járt nálam takarítónő, de a tetőteraszom a sok növény után dráma volt, fertőtleníttettem vele, redőny, ablakpucolás, amiket nem bír a derekam. (Ugyanitt: a gerincsebészem egy zseni. Anyu ugyanezzel rokkantnyugdíjas lett nálam fiatalabban, én meg kb. mindent megcsinálok, max. a Smith-keret meg a futás után áll be a derekam, meg néha megbotlok, meg sokat fáj, na und.)
A csaj elvitt tucatnyi kiszanált cipőt, sálat, ezért nem volt hajlandó elfogadni pénzt a takarításért. Jó üzletet kötöttünk! :D

---

Utána nekiálltam megint szanálni, úgy tűnik, az egyetlen, ami segít a hangulatomon. Levittem ismét három óriás zsák szemetet, kacatot, régi faragasztókat, zsinórokat, felcímkézetlen üveg piákat és ócska dobozokat.

Ismét egy gócpontot felszámoltam a lakásban, felszabadító érzés.

Már csak három kritikus kis pont van, a takarítószeres szekrények, a ruhásszekrény még egyszeri átfésülése (már egy teljes polcot elfoglalnak Judós3 kacatjai, amiket nálam hagyott), meg egy szekreter, amibe mindig mindent beledobáltam.

Szeretnék soktucat könyvtől is megszabadulni, egyszerolvasós Christopher Moore-ok, meg Lawrence Block-ok, irtó viccesek, de tuti nem veszem le ezeket ismét a polcról. Szerintem lehetne pénzt csinálni belőlük, van tippetek, hol lehetne árulni?

---

Hat Mikulás járt eddig az asztalomnál, menő.

---

Nem állítom, hogy nem ismertem a kinky szó jelentését, de amit az új tinder matchem megmutatott, az kicsit meglepett. De megbeszéltük Békával, hogy végülis akár sörhasa is lehetne.

Az adventi időszakban az a legtenyérbemászóbb, amikor azt javasolják, hogy lassítsunk le, meg zárjuk ki a világot és elmélyedve akármit is csináljunk.

Közben pedig ott vannak a hónapos ÉS éves évzárások egyszerre, a vállalatirányítási rendszerek korai zárása miatt négy hét meló két hétre zsúfolva, költségek tartása és átcsoportosítása, SOS költések, hogy maradjon a költséghelyen jövőre, elhatárolások, Mikulás és karácsonyi kis-közepes ebédek, közepes-nagy vacsorák, arra ruhák, amik csinik ÉS a jeges járdán nem taknyolsz percenként, hajak, ünnepi sminkek, még van két hét ki nem vett szabim december 5-én, és akkor jön az ajándékvadászat, amikor ötletem sincsen 3 nagynéni, 3 nagybácsi, szülők, unokatesók és gyerekeik hada. Magamnak sem tudom, több év fölös ajándéka porosodik a szekreter alatt. És mindig megbeszéljük, hogy felnőttek ne, és mindig kellemetlen helyzet alakul ki. És akkor jön a sütés, a főzés, amikor én rém utálom az összes karácsonyi kaját, kivéve a halat, ami meg 5 perc alatt kisül. És akkora tömeg van nagy cekkerekkel az aluljárókban, nálunk ez három plázát jelent, amit imádnak karácsonykor letartolni, a munkahelyemnél meg a metrópótlás miatt hadak vonulnak, a környékemen parkolni nem lehet, még ha akarnék sem nagynéha, gyalog is napi kétszeri közelharc átjutni a csomópontokon.

És akivel boldog voltam, otthagyott, még ha vissza is jönne, időzített bomba, mikor lép megint (az apja ugyanezt csinálja huszonéve az anyjával), és azt már biztosan nem élném túl. Ezt is nehezen.

Remek adventi hangulat.

Lassuljunk le, mi? :O

Talán a kacatminimalizás a lakásban? Tegnap ültem a kádban, beláttam a fél kecót ünnepien megvilágítva, a cipőket kidobáltam, a csupasz asztalon egy minimál adventi koszorú világított csak, nagyon szép volt a fa parketta és asztal, a terméskő fal, letisztult vonalak, természetesség. Elégedettséggel töltött el.

Még mindig több tonna felesleges tárgyat kell kidobjak...

Pénteken sírtam nagyon, úgyhogy magamban ittam (sosem szoktam), pizzáztam, dühöngtem, hogy Judós3 mekkora barom, hogy lusta dolgozni, miközben Hokis többet keres már most nálam, Rosszfiú nála fiatalabban 10-12 órázik, van, hogy a cégnél alszik, viszont százezreket rak félre!

Otthon maradtam, nem mentem újhobbizni, és többedszerre feriadtam, rémálomra ébredtem (nem szoktam emlékezni az álmaimra).

Álmomban Judós3 visszajött hozzám, de egy ötvenes, Pintér Lószínész Tibor kripli formájában, kigyúrva, napbarnítva, szőkítve. Körbeugrálta egy csomó olcsó nőcske. Wellnesseztünk, utána akartam menni a medencébe, de elsodort a sodrófolyosó. Gondoltam, majd körbeérek nagyiúszásban, de egyre távolodtam, majd teljesen eltévedtem. Mire este rátaláltam, a nők körberajongták, mindegyiknél 1-1 tőle kapott ajándék volt. Megkérdeztem, hogy mennyibe került, 7x7 000, azaz 49 000 Ft-jába. És mennyit kerestél, Judós3, az elmúlt hónapban? Ötvenezret.

Na és itt elegem lett és fel is riadtam.

Ennél életszagúbb nem is lehetne a helyzet.

---

Az apja (korát nehezen elfogadó korosodó férfi, meglepetés!) ismerőse protezsálta munkát visszautasította, most látom, hogy apja megfogalmazásában felkerült egy hirdetése, ami egyrészt semmi marketingerővel nem bír, másrészt öten lájkolták, öten. És egyik sem potenciális kuncsaft.

Újabb olcsó nőismerősei vannak (nem ítélkezem, de ennél hosszabb szoknyával árulják magukat a lányok a szemétégetőnél), eggyel nagy a levélcsata. Mondanám, hogy letiltom, de ki vagyok jelentkezve és felugrik, kéne IT-s segítség!

Hajnalban Fotós jelentkezett be egy hosszú csetben, amiben kifejtette, hogy ő szerelmes belém, a kinézetembe, a hangoma, mindenbe. És mindent megtenne értem. Épp bőgtem, kértem, hogy hadd hívjam reggel, tizet megbeszéltünk. Azóta sem vett fel, nem írt két napja csak pár szót, hogy mindjárt felhív... Valaki sokat ivott! :D

Szombat délután sétáltam a hidegben három órát Bével egy helytörténeti sétán, finom, friss levegőn, napsütésben, hóban, nagyon kellemes volt, aztán Génél forralt boroztunk, ránkfért. E. anyukája itt van külföldről, csak a kedvemért készítette el a halas finomságát, a nyakába ugrottam. Annyira isteni!! Hát nem édes?

Éjszakára átjött Rosszfiú, aki elképesztően szép, és gyengéd és imádom. A stílusát, az érintését, hiányzott. Életrevaló, talpraesett, okos srác, sokkal többre viszi majd, pedig Judós3 magasabb társadalmi közegből érkezett.

Ő is meséli, hogy ezek a tinderes lányok egyszercsak eltűnnek az első randi előtt. A sokadiktól hallom... :O

Reggel hazament, vártam 25 percet a spanyol megbeszélt hívását, aztán elegem lett, mire csörgött, nem volt kedvem felvenni. Elaludt. Dehát spanyol, mit várok én pontosságot. :D

A délutáni elsőrandis lemondta, így maradt időm egész nap pakolni, meg nézni magam elé. Sokat sírtam nagyon. Már nem várom vissza a srácot, mert esélyes, hogy vissza sem fogadnám ilyen lumpenséggel. Nincs erre szükségem. Csak elgyengülnék, mert übercuki...

Semmi, de semmi nem dob fel, ami régen. Már ősszel sem a friss dió, amit imádok. Ott rohad a teraszon. Nem tölt fel a kondi, a tánc sem. Nem is foglalkoztat a spanyol, olvasás, színház, koncertek, hangversenyek, zene úgy egyáltalán. Most semmi, nem is hallgatok zenét. A kreatívkodás ciki, régen öröm volt annyi minden, amibe inkább bele sem kezdek.

Próbálom összegyűjteni, hogy mi okozhat még örömet, abból táplálkozni.

Beültem egy forró fürdőre a sarokkádba, az jó volt. A facsart narancs és bármi gyümölcs jó. Barátokkal lenni szintén, legalább amíg együtt vagyunk. Szeretkezni nagyon, Hokis, Rosszfiú, a rég látott vidám és energikus szeretőim. Még agyalok, csak van még pár élvezetes dolog, ami elsikkadt, és felvidított!!! De mi???

...két bejegyzésem. Mindegy is. Szarul vagyok, hideg és érzések nélküli minden.

Kaparok, erőlködöm, hogy jobban legyek, barátok, hobbik, néha mozgás, régi kedvenc szeretők, kádfürdő, séták. Közben egészen jó, de utána semmi.