Azért jobb a húsvét, mert a Milkának van robbanó cukorkás csokitojása.
Meg még ezer ok miatt nem bírom az évnek ezt a szakaszát...
Tegnap reggel munka előtt már nőgyogyi kontrollon kezdtem (mindig minden tökéletes, a citológia azonban évek óta jelez valamit, amit nem sikerül kideríteni), este elmentem a segítő csajhoz, szerinte nagyon nem vagyok jól lelkileg, sőt, romlottam, ezért legyek kedves gyógyszeres segítséget igénybevenni. Én látok javulást néhány téren, de tény, hogy a nap (éjszaka) 80%-ában pocsékul vagyok.
Este edzés után átjött Hokis, aki szokásával ellentétben nem 1-1,5 órát maradt, hanem órákig dumált, hajnali egy felé még megkérdezte, van-e otthon sör. :D Hát még véletlenül sem, de ekkor már mosolyogva kitessékeltem, mert hullaálmos voltam. Szeretem az okosságát, élelmességét, pikírt humorát, végtelen szorgalmát, ÍGY kell csinálni, huszonévesek! Meggyőződésem, hogy anyák rontják el a lumpen fiúk nagyját. Judós3 anyja betegesen szerelmes a kisfiába, mindent megtett helyette, nehogy teher legyen a fiának egy csekkbefizetés is 22 évesen, egy unokatesóm ötven évesen még a mamahotelben lakik, néha kijön ebédelni a nappaliba, egyik nagybátyám a 99 éves nagyim nyugdíján élősködik 25 éve, Kollegina öccse dettó be van védve anyától, ha dolgozni küldik, vagy felelősséget várnak el tőle.
És akkor itt van néhány jó ellenpélda, szorgalmas, céljaikat megvalósító kölykök, akiknek eszükbe sem jut az anyjuktól kérni, vagy koravén kamaszt játszani. Mi lesz velük később?
