Az adventi időszakban az a legtenyérbemászóbb, amikor azt javasolják, hogy lassítsunk le, meg zárjuk ki a világot és elmélyedve akármit is csináljunk.
Közben pedig ott vannak a hónapos ÉS éves évzárások egyszerre, a vállalatirányítási rendszerek korai zárása miatt négy hét meló két hétre zsúfolva, költségek tartása és átcsoportosítása, SOS költések, hogy maradjon a költséghelyen jövőre, elhatárolások, Mikulás és karácsonyi kis-közepes ebédek, közepes-nagy vacsorák, arra ruhák, amik csinik ÉS a jeges járdán nem taknyolsz percenként, hajak, ünnepi sminkek, még van két hét ki nem vett szabim december 5-én, és akkor jön az ajándékvadászat, amikor ötletem sincsen 3 nagynéni, 3 nagybácsi, szülők, unokatesók és gyerekeik hada. Magamnak sem tudom, több év fölös ajándéka porosodik a szekreter alatt. És mindig megbeszéljük, hogy felnőttek ne, és mindig kellemetlen helyzet alakul ki. És akkor jön a sütés, a főzés, amikor én rém utálom az összes karácsonyi kaját, kivéve a halat, ami meg 5 perc alatt kisül. És akkora tömeg van nagy cekkerekkel az aluljárókban, nálunk ez három plázát jelent, amit imádnak karácsonykor letartolni, a munkahelyemnél meg a metrópótlás miatt hadak vonulnak, a környékemen parkolni nem lehet, még ha akarnék sem nagynéha, gyalog is napi kétszeri közelharc átjutni a csomópontokon.
És akivel boldog voltam, otthagyott, még ha vissza is jönne, időzített bomba, mikor lép megint (az apja ugyanezt csinálja huszonéve az anyjával), és azt már biztosan nem élném túl. Ezt is nehezen.
Remek adventi hangulat.
Lassuljunk le, mi? :O
