Pénteken elugrottunk Judós3 szüleihez a fűnyíróért és kimentünk az agglomerációs falucskába, ahol a fiúnak van egy pecaháza. Nagyapjától örökölte, két éve nem is nagyon nézett felé.
Hát, az egy horrorfilm-díszlet, koszos, pókhálós ház elburjánzott, vad kerttel, nem volt valami szimpi hely.
De vadregényes, közel a víz, takarítsuk ki, egy-két kertipartinak megteszi. Ha majd kilátszik a grillező a derékig érő gaztengerből...
A kapun alig tudtunk bemenni a burjánzó bokroktól, a rozsdás kapu alig nyílt. A hajam tele lett a pókhálókra ragadó szöszökkel, bőröm a porral, ragadt minden, homok és levelek borították a két teraszt, lépcsőket. Felcsörtettünk a koszból alig kilátszó emeletre, hát, itt csak a kilátás szép, az tuti.
Nyolcvanas évekből ottmaradt asztalok, kerti székek szétszakadva, rozsdásan, ragadva, több évnyi szutyok, régi sütögetések zsírfoltjai, mosogatóba rohadt kajamaradékos tányérok, pókok, sosemlátott ízletlábúak.
A fekete asztalt megsúrolva kiderült, hogy világos rózsaszín. Mindent belepett a por, pókháló, potyogó mész, letört faldarabok, kajamaradványok.
Mintha megállt volna az idő, öreg tévé, hősugárzó, ócska kávéfőző, erdélyi emlék, minden begyűjtött jóleszmég kacat.
És akkor a sutban felfedeztem a művész hajlamú nagypapa szobrait, domborműveit. Csodabájos alkotások, a szívem szakad meg, a lelkét tette bele, most meg elzárva az enyészeté. Leporoltam, lemostam azokat is, kitettem méltóbb helyekre.
Felsikáltam többször is a teraszokat, követ, parkettát, kivitettem a ragacsos asztalokat a teraszra alaposan lesúrolni, kiporoltattam Judós3-mal a puffokat, fertőtlenítettem a penésszel borított konyhapultot, zsírfröccsel teli csempéket, lesikáltam a mosogatót, korlátokat, rácsokat, reluxákat, kilincseket, nyugágyakat, vécét.
Enni is elfelejtettünk, úgy ájultunk be egy kis éjszakai séta után a hozott tiszta ágyneműbe.
Valami szörnyű állapotban volt a nem is kicsi ház, 1,5 napig csak ezzel foglalkoztunk. Judós3 gazolt, füvetnyírt, szerelt, madarat lakoltatott ki fészkestül a vécétartályról, miután pisilés közben infarktust kapott a rátámadó rigótól. :D
És akkor eleredt az eső, kiültünk kicsit a teraszra a folyót nézegetni.
És feltűnt.
Hogy ez a hely varázslat. Lelke van.
A kert immár lenyírt fűvel, letisztított járólapokkal, papa domborműjével dekorált grillezővel, hintaággyal, tuják, jukkák, szökőkút a papa szobraival, házfal bájos reliefekkel, és egy régen letűnt világ újra csillogást kapott.
Így ismeretlenül is remélem, onnan fentről elégedetten néz le ránk.
