...netet a gépembe!
Már csak erőm nem maradt. Hétvégén szokásos Balcsi a kollégákkal és azok párjával, gyerekeivel péntektől vasárnap délelőttig. Összezavarodtam, pedig nagyjából tudtam, mit nem akarok.
A pixába, de bosszantó!
Egyébként jól sikerült, főzések, közösségi élet, játékok és sztorizgatások sok alkohol mellett, balatoni óriásvihar a nyílt terepen és bőrigázva, kocsiban lefelé gyerekek vihogása és anyjuk felszabadultsága. Sok rohangálás a gyerekekkel, szuper fotók és bátortalan kezdeményezés után heves lezárás.
Kocsiban gurulva gyerekek ölben, ablakon kiszólogatva a többieknek, ma magányos hazaút, közben teleknél egy apa meglátogatása, vele étterembe mentem, ottani szomszédokkal csacsogás, hazaérve virágokért mentem Anyuhoz, vele autómosatás, majd cserépvásárlás a virágokhoz (külön-külön a szüleim tündérek!), átültettem otthon a növényeket, elmentem futni kocogni gps követővel, jókat szórakozom a statisztikáin mert valahol elveszítette a jelet, kitalálta, hogy megálltam, ezért amikor megtalált, 28 km/h-s futósebességet mért*, de az átlag rendben van, most még nyújtok, hajatmosok, talán kipakolok és feldolgozom a hét kudarcait, mert a héten 2ph.
*Ennyivel nem fut az olimpiai döntős 5000 méteres síkfutó...
