A tegnapi nap a csacsogós orvosoké.
Új endokrinológust választottam, neki az a híre, hogy nem töm hormonokkal és ez igaz, még a nem-hormont sem akarja adni, elég a mozgásmennyiségem és a diéta szerinte.
Azt hitte, azért mentem hozzá, mert tudom: a régi orvosom meghalt a télen. :'((((
Nem tudtam, nyugodjon békében, bírtam a fickót, meg tudtam nevettetni, ami nála nagy szó volt.
Aztán ha már témánál vagyunk, elkottyintotta a Papírkutyák Hivatalos Nőgyógyászáról, hogy ugyanide és ugyanezzel a betegséggel járt hozzájuk. Ami jó, mert orvosként a legjobbat választja nyilván, a rossz, hogy a diszkréció hááát nem tökéletes.
Aztán a metrónál láttam kiírva, hogy véradás arrafelé, elugrottam, nyáron nem volt nálam a taj-kártyám, ideje bepótolni. No, ott meg a doki egyrészt leszidott, hogy a műtét után 2-3 hónappal tavasszal hogy mertem vért adni, másrészt kiakadt, hogy ilyen szép nő ne szedjen antibébit, hanem szüljön sokat. :D
Azt meséltem, hogy kétszer lehetek benne a Vörös Kereszt rendszerében?
Mindig más szám szerepel, hogy hányszor adtam vért, volt olyan, hogy nem is voltam a rendszerben, pedig... Remélem, a vérkészítményeket precízebben kezelik.
