Ezt az összefoglalót március 10-én kezdem írni, sztem tavaly is sok mindent elfelejtettem Szilveszterig. Néha közbeszúrtam a fontosabbakat.
Az év legfájdalmasabb történése, hogy M. meghalt.
Néhány éve együttjártunk, majd rájöttünk, hogy inkább pajtások vagyunk mint társak. Barátok maradtunk. Rá sosem lehetett haragudni, igazi érző gyerek maradt. Két éve tudta meg, hogy agydaganata van. Folyamatosan kezelték, és mivel ő volt az Egészséges Életmód Szobra (napi sok sport, joghurtok, gyümölcsök, saláták, light husok, vitaminok), ezért (sajnos?) sokáig húzta. De nem nyerhetett.
Legutoljára nem is tudtam, hogy úgy telefonálunk, hogy ő már nem is lát egyáltalán. Inkább el sem mondtam neki a térdgondjaimat, nem akartam ilyenekkel terhelni. Nagyon gyorsan leépült, a kórházban meghalt.
Kedvenc táncházába én szerveztem egy mécsesgyújtó megemlékezést róla, jól kisírtuk magunkat, őt mindenki szerette. A testvéreinek összeállítottam a fotóiból, megemlékező levelekből egy egész albumot, emlékezzenek rá ők is jó szívvel.
Jó ember volt. Csodás ízléssel, tipográfiai munkáiból állandó kiállítást készített a munkahelye. A sok csodás könyvét, remélem, az örökösök egybentartják valahogy...
Szóval az év élményei:
- Síelés Lachtalban, Sissipark, igazi luxus, sok alvással és napsütéssel, az ágyból is látszó ratrakokkal, reggel már az erkély alatt is suhantak az első síelők
- Síelés Obertauernben, 100 km-es pályarendszer, szállásunk a kedvenc pályám mellett, Ba segítsége, és megdöbbenése, hogy mennyit fejlődtem, csokibarna arc fehér testtel. :) Soha ilyen jól nem éreztem magamat síelésnél, pedig az összeset imádtam
- Baby shower buli az egyik TáncosKának, pólónk alá lufit dugva járkáltunk, jó kis játékokat gyűjtöttünk össze hozzá
- Új főnök, új tempó
- Unokatesóm, akivel gyerekkorunkban minden nyarat együtt játszottuk végig a nagyszüleimnél, felkért, hogy legyek a kisfiuk keresztanyja. Nagyon jólesett. :) A kis pocok már egy éves és nem kicsi! :)
- Két napig tartott a 35. szülinapi meglepetésbulim, első nap a táncosok leptek meg, TCsV spontán levitt a telkünkre, erre ott várt mindenki, táncosok és a szatelit, második nap a családom gyűlt össze, sok vidám emlék fűződik ide, a legemlékezetesebb, hogy felmentünk a hegyre megnézni a templomot, ahol nagyapám volt a lelkész, bementünk és TáncosO-val keresztény énekeket énekeltünk. Néha az ő katolikus szövege eltért a reformátustól (vagy fordítva), így is öröm volt a felismerés... :)
- A Baleset. Végérvényesen megváltoztatta a mozgáskultúrámat, előlebegtetve egy protézist a nem is távoli jövőre. Évek óta rosszabb állapotban volt a térdem, egy hirtelen mozdulattól össze is roppant.
Három hónapig semmit nem sportoltam, majd újra lesérültem, így jön a következő műtét pár nap múlva.
A fájdalomtól szenvedtem nagyon sokat, például egész montenegroi utazásunkat, a munkábajárást, mert nem nagyon maradhattam otthon táppénzen
A fájdalom/instabilitás még mindig tart május óta, nem tudom, fogok-e még valaha táncolni, vagy futni egyáltalán, most egy kétórás műtét előtt állok, szorítsatok!
- Sok kókler orvosba futottam bele (uzsoki, annak tb-s és magánrendelős orvosai), két hónapig diagnosztizáltak félre irtó sok pénzért és sokat rontottak az állapotomon (a legbántóbb mégis a lenézés, hogy nekem ez ennyire nem fájhat, nem dagadhat be, szedjek sokkal több cataflamot, de az fel sem merült bennük, hogy azért megyek vissza 10 perc/12 000 ft-ért, mert nagyobb a baj), mire odataláltam a Sportkórházba, ahol felnyitva a térdemet kiderült, hogy amikkel mások kezeltek az nincs, az addigi kezeléstől romlott a helyzet és annyi gond van a maradék térdemben, hogy nem feszíthetem tovább a húrt
Most műtöttek először életemben
- Sínben is elmentem a céges balatoni nyárkezdő hétvégére (én szerveztem, az őszit is, de arra nem mentem), egyik nap végig csak strandoltunk a tó túlpartján végigvonuló viharban gyönyörködve
- Montenegro csodaszép, a tenger, a sok erdő, a Durmitor nemzeti park a bosnyák határon (unesco világörökség, érdemes a gugliban megnézni a fotókat a 2000-2500 méteres hegységről), sokszáz méter magasan vékony csíknyi utakon fölötted égigérő sziklák, alattad a hegyi folyóba zuhanó fenyőerdő, sosem gondoltam, hogy ekkora titkot rejt még előttem a Balkán
- Négy pasival mentem, igen kellemes volt
- Jártam Albániában. Le kell írnom, mert nem sok nyomot hagyott bennem. :)
- Rhoda Scott a zsinagógában orgonált nekünk, a csaj kinéz vagy húsznak, az energiái kifogyhatatlanok, egy csoda!
- Sokat jártam hangversenyre idén is, a legjobban az Angelita bolgár kórus tetszett a MüPában. Keressetek rá, megéri.
- Hoki VB Budapesten. Két nap is kintjártunk, egy leláltóval feljebb kollégáim az én nevemet skandálták, mire kapcsoltam, hogy ezek az én szurkolóim. :D
- Egy alkalommal egyik cégcsoportunk ügyvezetője elfelejtett a megígért aláírásért odajönni hozzám, úgyhogy később vezekelve jött vissza az emeletünkre, jólesik, amikor a kisembert megbecsülik. :)
- Retrohajókáztunk Szentendrére a kollégákkal. Gasztrotúra lett, mindenhová beültünk enni
- Elugrottunk Romániába 6 napra a táncosokkal, én csak videózgattam, ott roppant meg ismét durván a lábam, azóta nem találtam vissza a megelőző állapotomba sem.
Minden este a helyiek szórakoztattak minket, udvari hússütések, helyi tejtermékek kóstolgatása, közös táncolások, kirándulások és meglepően kevés nyelvi nehézség
- TáncosE férje megtanított minket a sushikészítés alapjaira, hát, továbbra sem ízlik, de legalább autentikus ember mutogatta
- Az idei ősz hosszú és gyönyörű volt, sok napsütés, meleg, szeptember végéig jártunk strandolni, minden nap elbúcsúzva a büfésektől
- Bizony, jószokásunkhoz híven idén is agyonstrandoltuk magunkat, utána felugrottunk vagy Anyuékhoz vagy a kedvenc éttermünkbe, este elugrottunk valami koncertre, kezdem megkedvelni a nyarat, izé. :))
- Ősszel Egerszegi Krisztáknak képzeltük magunkat, ami ment is egy ideig, de be kell ismernünk, sokkal szórakoztatóbb a szaunából és jacuzziból nézni az úszókat, és fecsegni mindenféléről hajnali órán :)
- Idén a darázs volt sok a szárazságban, 2010-ben az árvizek miatt (a telkünk előtt nyár végéig egy útszéles patak folyt) szúnyogok voltak, az kicsit jobb volt. Szüleim nem is tudtak a telken maradni nyár végétől a sok darázs miatt :(
- Egyik koraőszi TáncosTé-s bulira érkezvén TCsV-vel összenéztünk és úgy csöngettünk be, hogy a mennyből az angyalt énekeltük, mint valami betlehemes társaság. Olyan szép visszhangja van a lépcsőházuknak, hogy TáncosPé azt hitte, magnóról játsszuk. :)
- A céges Mikulás-partira elmentünk a keresztfiammal, tesójával, unokatesómmal, csápoltunk az Almára, párnákba dobtuk hátra magunkat csinos ruciban, végigkacagtuk. Aznap szép este volt, még átruccantam egy lemezbemutató koncertre, ahol nem várt ismerősökkel töltekeztem...
- TáncosTével irtó sokat lógtunk együtt idén, sztem többet mint TCsV-vel. Vele is össze akarnak hozni. Nem.
- Most, az elkerülhetetlen műtét hírére annyi érdeklődést, segítést kapok, hogy elcsodálkozom. A levelekre nem bírok válaszolni, annyi jön, és köszi előre is, meg minden!
Szóval sok-sok szeretetet kaptam idén, az emberek harmonikusak körülöttem, vagy én lettem az vajon?
Ha M. fájó elvesztése és a térdgond nem lett volna, meg az a sok csalódás férfiakban, ami miatt inkább egyedül vagyok, akkor remek év lehetett volna... :)))
Azaz összességében így is az volt.
Boldog Új Évet, kedves Olvasóim!!!!! :)))
