Hát én nem szeretek nőgyógyászhoz járni.
Eddig ismerős sok nőnek. De én a dokinőmet imádom, ha már beléptem hozzá, minden klapol, elmeséli a gyereket, a nyámnyila férjet, mindig megnevettet. Most is kiszedte belőlem, miért is nincs még gyerekprojekt: mert hazug a fiú, akivel együtt éltem. (És aki ma már írt, hogy mennyire hiányzom neki, meg találkozzunk, meg mikor hívhat, bár legutóbbi levelem arról szólt, hogy előbb másszon ki az exe sggéből.)
De a görény asszisztense mindig bicskát nyit a zsebemben (akik szintén odajártok: a bubibarna, nem a duci), már hat hete telefonban is úgy kellett kisírnom egy időpontot bármikorra a nyár folyamán egy öt perces rutinvizsgálatra. És még flegma, lekezelő és nagy mázlija, hogy a főnöke egy tündér, igaz alapból egy tizesért.
Ennyit az itthoni szolgáltatóipar frontjáról.
És szoros összefüggésben a témával: utálom a hajamat. :)
Túl hosszú, de elől túl tépett, ezért az allergiától anélkül is túlérzékeny orromat folyamatosan piszkálja. És a vállig érő hajamat imádtam, most meg mindig copf-konty-csatok. Akkor meg minek a hosszú haj.
Lesz itt menet a fodrászhoz nemsokára. Kolléganőnek már úgyis megmutatta ágyékig érő tetkóját, le vagyok maradva. :D
