Empatikus édesapám ismét bedobta magát.
Történt, hogy megígértem pár embernek egy fuvart a kocsimmal, majd beülvén a kocsi nem indult, lemerült az akksi. Kicsit volt csak ciki. :D
Hivattam SOS citytaxit, bebikázták, az egész a telefonálástól nem tartott tíz percig. Ez később apám fülébe jutott, fel is hívott:
- Miért merült le az akksid?
- Mert beteg voltam, és ezért két hete nem mozdítottam a kocsit, kint meg hideg van.
- Látod, mi ebből a tanulság? Ha nem is mész sehová, a kocsit akkor is meg kell mozgatnod!
- Mondom, épp a lavórig nem tudtam elmászni, olyan rosszul voltam.
- Akkor is láthatod, hogy mi lett így!!!
(Mi? Egy lemerült akksi? Kárbaveszett 3000 Ft? Hogyan tántorogjak le két hnyás között kocsikázni?)
Sikerült elcseszni a hangulatomat estére.
M pedig mint pincsikutyus fut utánam, ami jó, de nem izgat.
