Erős vagyok asszertivitásban, és minden barmot sokáig tűrök kollégától az ezoterikus észlényekig, de néhány ügyfél ki tudja ütni a biztosítékot! (Hogy stílusos maradjak.)
Fél országnak szolgáltatunk, pont a fővárosban nem, így itt nincs is ügyfélszolgálat. Ha mégis megjelennek itt ügyfelek, és a recepciósok nem tudják őket elhajtani a 110(!!) magyarországi üsz irodánk egyikébe, akkor hívnak engem. Mint ősszel is. Erre most u.az a csávó megjelenik, hogy engedjék fel hozzám. Mondta a nevemet. Lányok kapcsoltak, inkább lehívtak.
Üdvözöl, majd mondja, hogy olyan kedves voltam, hogy ősszel aszontam, ha bármi gondja van engem kereshet...
Itt a szavába vágtam: - Én ilyet soha nem mondhattam...
- Mindegy, kedves volt. Naszóval itt a számla, de ezt befizettem...
- Ne mutassa tovább, még sosem láttam egy kiállított számlánkat sem, más cég más városban készíti...
- Nem baj, most megtanulja. Na szóval nézze itt van...
- Nézze, nem tudok segíteni.
- Miért nem?
- Mert nem ezzel foglalkozom.
- Akkor minek van itt?
- Más feladataim vannak. Az utcán forgalmat irányító rendőrhöz sem mehet oda, hogy miért csukták előzetesbe xy-t Pécsen.
- Miért nem?
- Keresünk egy olyan irodát, ami közel van a fogyasztási helyéhez...
- Ott nincs. Közel??? Az 80 km-re.
- Melyik város?
- X.
- Ott van, nézze a listát, a M. utcában.
- Ott nincs, abban az utcában lakom! Jaaa, a sarkon a volt áfész bolt, ami két éve megszűnt??
- Bizonyára.
...és még folytatta...
