Utálom, utálom, utálom, ha utolsó pillanatban mondanak le programot. Mint a vas. estét, vagy a ma reggelt.
Soha többet semmi programot velük. Kutyára gyűlölöm ezt!! Miért nem képesek kisagyú fszok ezt felfogni? (Nem fszok, lány mindkettő.)
Azért volt ma program, meg Anyu írt, hogy bemegy a városba gyógyszerért, mert Apu beteg, nem engedtem, inkább elugrottunk mi érte, átvittük. De apuval nem állok szóba.
Tapogatóztam más sportolóknál a témánkban, mire kaptunk egy meghívást. Kihívást? :) A héten megnézzük őket, hogy játszanak, ha nem überprofik, akkor meglátjuk.
Kapok még leveleket BCsTLV-től. Akit már pár hónapja nem láttam. Azóta nem is válaszoltam a leveleire. Most 2-re igen, úgyhogy belelendült. Hogy nagyon szeret velem lenni, akar, tele vannak velem a gondolatai, egyszerre jelentem neki az erotikát és az intellektualitást. Ha rám gondol, mindkettő benne él egyszerre. Hiszen én mindkét dolgot jelentettem számára, a nyugodt, derüs beszélgetést és a mohó érzékiséget. "Mindkettőt akarom, ezt érzem. Mint ahogy rettentően hiányoznak a találkozásaink, a megvalósult és a meg nem valósult vágyaink. " "Ha közelebb engedsz újra magadhoz, ha nem, része vagy az életemnek."
Ez szép.
Már a nyári hosszú levelei is hatottak rám. Erre még nem válaszoltam. Bennem van a válasz, de nem tudom kifejezni. Azt tudom, hogy mit akarok vele/tőle. És mit nem.
