Romantikus körülmények között megenni egy kiló mandarint a város fényeit bámulva, mégha nem is vagyunk romantikus alkatok mindegykivel, igazán felemelő...
Erkélyen hagyott kávésbögrékben gyűjteni az esővizet felesleges érdekesség (megigyam vajon??), BCsTLV ittjárta után maradt kint...
Metrókat elengedni, mert fontosabb a témánk annál, hogy sok óra után be tudjuk fejezni, hangulatos, tinikoromra emlékeztet...
Bkv buszra felülve hallani a sofőrtől: "Kedves utasaim, ismeri valaki az utat? Az mondhatná nekem, mert én még nem jártam erre... Azért vezetni tudok!" ...megmosolyogtatja a fáradtarcú utasokat... :)
Maciexpert meghívására kedden együtt fejezünk be egy plüssállatot, de ahhoz elő kell készítenem, hogy legyen időnk rá... Nyugodt pihenést biztosít pár órára...
Korcsolyázás tegnap 5 órát, egyre jobban ráérezve az egyensúlyokra (kivéve a farolós fékezést, amitől egyre távolodom, mióta agyalok is rajta), majd ma még esőben biztosan kimegyünk további csúszásokra, igazán kimossa a stresszt, a sok bánatot, ami mostanában megtalált...
És a könyvelőnk egyedül kedd délután tudja kiadni a dolgaimat, ezért egy keddi temetésre nem tudok elmenni... De sok szeretettel gondolok Sanyibácsira, aki 90 éves volt, egy lelőhetetlen kisöreg, aki megjárt 8 év kényszermunkát Ukrajnában (és azért nem halt éhen vagy gyengült le, mert a napi penzum kevés kenyér volt és némi dohány, és a nikotinfüggőkkel mindig ételre cserélte a dohányadagját), és mégis (vagy pont ezért) mindig olyan életszeretettel állt a világhoz, hogy csodáltuk és próbáltuk ellesni a hozzáállását...
Nyugodjon békében, most is mosolyogva gondolok rá!
