Az olyan nagyon mélyen giccses, amikor a kedvenc évszakomban a napsütötte és ezer színben sárguló kertben a megszelidített, játszadozó macsekkal a bokám körül telefonon hallgatom isteni bariton hangú BCsTLV-t, amint éppen kifejti hosszasan, hogy milyen sokat jelentek neki, mennyire imád velem minden pillanatot és én vagyok a felkiáltójel az életében... :))
Giccses, mondtam! :)
