Azt olvasgatom, hogy kismamák nyávognak, hogy bezzeg nekik soha nem adják át a helyet, meg nem segítenek a bkv-n. Felmegy bennem a pumpa, nem hiszem el. Vagyok én. Mindig ugrok-segítek. Van egy halom ismerősöm, biztos vagyok benne, hogy ők is megteszik. Akkor most mi van?? Hogy nem az egész metró ugrik fel?? :-(
Tudom, kussoljak, mert nem voltam kismama. De attól még nem ők kreálták a világot, hogy egy kanyi köszit odanyögjenek ha valaki segít!!!!! :-(( Minden reggel szembejön egy kismama babakocsival, meg egy ovissal, aki persze sosem mellette jön, hanem elkószál oldalra. Szal MINDEN reggel félreállok a hóba, sárba, fűbe, hogy elmenjenek. SOHA, egy reggel sem nyögi ki, hogy kösz, vagy bocsi, vagy akár egy mosoly. Továbbra is félre fogok állni, de krvára megvan a véleményem róla, és hasonló mentalitású társairól!!!!!!
(És itt nem írtam azokról, akik megköszönik, jóesetben még szóba is állnak, és mesélnek 2-3 szót boldog mosollyal... No igen, miattuk érdemes kedvesnek lenni!) :-)
