Tobber életblogja

Na jó, visszaveszek az önsajnálatból, mert igazából nekem jó. Csak mióta S. belémsújkolta, hogy hiperérzékeny vagyok, azóta nehezebben fogom a sértődéseket a sértődékenységemre. Mekkorákat vitáztunk ezekről nem is olyan régen!!! De aztán berágott, mert neki joga van, hisz hiperérzékeny, besértett mindenkit (azt is, aki nem h.é.) és balra el.
Gondolkozom, hogy akik kikerültek az életemből, és előtte jelentettek valamit, azokat miért hagytam elmenni... Talán mert mégsem voltak olyan fontosak... Aki fontos, azért kaparok. Vagy ő kapar értem, ami még jobb.
És még pasi is abbahagyta a zenére érzékeny füleimbe való hamis éneklést reggel, sztem látta, hogy ez most komolyabb rosszullét, ha a fürdőből rohanok a lavórral a mosdóba... Ha tovább énekel, rosszabbul már nem lehettem volna, de mindegy. :-)))
Hétvége. Találtam egy intervallumot a szombati lustálkodásban, ami eddig kihasználatlan volt. A szombat reggelt. Amikor félkómában kóválygok fel s alá, majd visszaájulok alvásba. (Apu szerint azért fogok sokáig élni, met olyan takaréklángon élek vérnyomásilag... Akkor általában nem, ha vele 10 percnél többet beszélgetünk.)
Most szombat reggel főnökéknél dobozbeszerzés után varrónő. Aki végre készít rám egy normális fürdőruhát. Fele péndzé, mint boltban véve... Kúl, ha sietek, a második Star Treket elkapom és közben befejezhetem a félkész mackót!! Addig Pasi uszoda, és aztán randi a kedvenc helyünkön!!! Egész úgy hangzik, mintha ez Program lenne a szokásos szombat reggeli Punnyadás helyett... :-)