Tobber életblogja

Nagyon magam alatt vagyok.

Jönnek a kollégák, hogy hallják a hírt, meg hogy ez mit jelent.

Hát mondjam a szemükbe, mi ez valójában? Nem fogom, udvariasan mosolyogva mismásolok.

Este csak néztem magam elé, amikor Judós3 bejelentette, hogy szerdán ő nem lesz velem, családi programja van. Kösz, hogy időben szólnak. Elmentem zuhanyozni, hogy lenyugtasson, erre Judós3 utánamjött és belémkötött, hogy biztosan vele van bajom és komoly veszekedést provokált. Egy ideig normál hangon kértem, hogy értse meg a céges helyzetemet, meg hogy nyugalomra és csendre vágyom, de addig piszkált, míg ráborítottam, hogy ha nem tud támasz lenni, amikor én non-stop a támasza és menedzsere és sofőrje vagyok, akkor költözzön el.

Reggel próbálkozott kedves lenni, de kiégtem, lemerültem, sz.rok mindenbe!

Nem akarok élni.

A fiatal nőket betalálják, hogy nem kötnek, horgolnak, hímeznek, bezzeg ősanyáink.

Bár most modernizált formában divat lett ismét pár évre, a produktum maga idejétmúlt, minek is tenne hímzéseket egy modern lakásba pl.

Viszont a neten csodagyönyörű sminkeket látni a tiniken, álomszép hajkoronákat, kidolgozott körömfestéseket osztanak meg. Ez a generáció így kreatívkodik...

Nekem is csak a funkcionális kreatívkodás maradt, pl. miniatűr saját körmeim vannak. Arra porcelán műkörmöt építek tizenéve.

Nem lesz nagy, pont használható. Másoknak akkora a normál.

Kísérleteztem festésmintákkal, de abban béna vagyok, na. :D

Maradok a sima francia manikűrnél, az tetszik:

Azért egyszer hátha befejezem a gyöngyhímzéses ékszereimet...

Amíg Judós3 dolgozik, lepörgetek csajosabb sorozatokat pakolás-főzés közben.

Megnéztem a The Girlfriend experience eddigi részeit.

Sokkal felszínesebbre számítottam, de nem is annyira összetett, hogy az életben nem bogoznám ki.

Tetszik.

És a főszereplőnő, Elvis unokája olyan, mint Alicia Silverstone és Bé keveréke.

Vagy mi.

Judós3 legcukibb cimborája átjött, lényegében nem tudom, miért. Épp kinyitotta a sörét és hívhattuk a taxit.

Éjjeli ember vagyok, de vasárnap este tízkor találkozni kocsmázni, MAJD utána menni táncolni nekem irtó késői. Ma reggel 8:30-kor jelenésem volt az igazgatómnál. És jó arcot kellett vágnom a lentiekhez 3 óra alvás után.

Hajnalig táncoltunk, viccelődtünk a haverjaival, persze hallottam a hátam mögött, hogy Judós3 nem így szokott viselkedni. Nyilván ha van barátnője, pláne a helyszínen, nem fog csajozni részegen.

Judós3 nagyon sokat változott mellettem. Ezt hetente hosszas hálabeszéddel fejezi ki, én meg hálás vagyok, hogy már nem az a kis felelőtlen, hebrencs későtinédzser.

Felhívtam a csajt, tisztázzunk egy munkakérdést, erre ő:

most hogy már tudom, mondhatja, mennyire kellemetlenül érzi a lentiek miatt magát.

Hát, pont lesz.rom.

Nyilván ezt nem mondom, kedves vagyok, simulékony, udvarias.

A végletekig.

Ordítani tudnék!

Annyi minden kavarog bennem, leírom, bocs, ha zavaros.

Két hét múlva hagy el a Nagyfőnök minket, közvetlen asszisztense vagy mije vagyok 2006 óta. Érzelmileg nem áll túl közel hozzám, egy korrekt főnök-beosztotti kapcsolat van köztünk. Meg a tizenegy év, amikor napi szinten odateszem magamat, túlórázom, aggódom, pluszokat megteszek, ami nem a feladatom, jobban oldom meg, mint az kívánatos lenne, izgulok, nem alszom, a munkán pörgök hétvégén is, hosszú évekig ketten vitték a céget, akkor ingyen dolgozzak oda is...

Megdolgoztam a bizalmáért, tudom a privát bankkártyája PIN-kódját, a jelszavait, a betegségeit. A mai megbeszélésünkön rákérdeztem, hogy ki is lesz az utódom:

Hát persze, hogy az a csaj, aki már a rotáción fúrt engem két éve, az a s.ggnyaló, hozhatok egy kis sütikét (nem dolgunk), mindent csak érted csinálok és jobban Tobbernél, behízelgő, tenyérbemászó, ám alig dolgozó, kötelező munkákat bátran lepasszoló nő. Eddig is fúrt engem a hátam mögött, én ezekkel az emberekkel szemben tehetetlen vagyok!

A Nagyfőnök meg nem képes önálló véleménynyilvánításra, nem lát reálisan, mennyivel lojálisabb, mindenkinek segítő embere vagyok/voltam. Próbálok objektív lenni, az új két helyén már van két embere, érthető, hogy ezt a csoportasszisztenst emeli ki, még egy harmadikat nem vihet magával.

De ahogyan ezt nekem úgy kommunikálta 11 év hűség után, hogy a folyosón egy HR-es pletykálásából kell erről először hallanom, kinek kell átadjam a dolgaimat, na AZ gerinctelen volt.

Követem a HR-eseink netes cikkeit, megosztásait. Mind azt papolja, hogy érzelmileg kell kötődni egy céghez, meg a csapatszellem, stbstb. Hát, én eddig ilyen voltam, a cégünk lelke, akihez mind az ezervalahányszáz dolgozónk fordulhat, a szívemen viselem a dolgaikat.

Megéri?

A lóf.szt!

Két perc figyelmességet nem érdemeltem meg!

A cég meg simán eltörölhet egy tollvonással, ha sokba kerülök neki. (És sokba kerülök a cégemnek!)

Pont senkit nem érdekel, hogy legalább az arcunkba mondják, mi lesz.

A következő Nagyfőnök február elején jön, addig segítem az eddig is segített megbízottat, a feladataim nagy része független a vezetőtől.

Vagy ha úgy érzik, nem kellek, akkor elküldenek, benne van a pakliban.

Úgyhogy átváltok érzelemmentes módba, megoldom a feladatokat a kívánt minimumon, ha eddig 100%-os, sőt, mindig azon felüli bónuszt kaptam a teljesített célkitűzéseimért, akkor ezentúl csak a pénzre koncentrálok.

Na nehogymár annyit nem érdemlek, hogy ne a folyosóról tudom meg, a fúrás sikerült…

Annyira fasz vagyok, hogy a lelkemet beletettem kavarognak bennem az érzések, tényleg így kell elmondani? :( Kimentem az utcára egy szál vékony felsőben (kint lehet vagy hat fok), elmentem az ebédemért a lacipecsenyéshez, meg cigiért, ma nem fogom vissza magamat.

Minek is kötődünk érzésekkel egy munkahelyhez? Ez kizárólag a cég érdeke.

Van másik ezer, aki szívesen lát. Legalábbis remélem.

Kicsit sok volt a pörgés az elmúlt hónapokban, nyugit terveztünk. Pénteken Judós3 elémjött, elmentünk dárcozni, aztán otthon sütögettünk, takarítottunk. Szombaton ő munka, én átmentem a szüleimhez lángosozni, az autó óráját átállítani, majd elugrottam a fiúért és kávéztunk bent egyet.

Utána tartalmas sorozatnézéssel telt a délután. Mostunk, kitömtem-megvarrtam-folttisztítottam a szerintem sosem mosott gyerekkori plüssmackóját, körömlakkozgattam, olvastunk.

Vasárnap reggel ömlő eső, szélvihar, szeretkezős idő.

Sütött nekem zabpalacsintát nutellával, banánnal, megterített szépen. Összedobtam egy gyors ebédet, lemondtuk a kondit, de este jön át egyik cimborája és tízre buliba kell mennünk. Jaj.

...tegnap, kéretlenül okoskodtam kifejtettem, hogy nem az összegyűjtött vagyon, hanem a hétköznapi élmények hozzák el a boldogságot. Oké, persze kell a megfelelő anyagi biztonság, én a fölös felhalmozásról beszélek.

Látom a szüleimen, jópár szépséges ingatlannal, korrekt jövedelemmel a potyó almán vitatkoznak. Miért nem vesznek finom almát, de tényleg? Olcsó utakra járnak, amik kényelmetlenek, szétfagynak a fürdőszobában, mert öreg a cirkó már, be nem ülnének egy étterembe, hidegben/esőben/este is bkv-znak taxi helyett (a belvárosból 2 500 Ft a taxi hozzájuk <--> apám cigije havi 60-70 000 Ft), ingyenkoncerteket hallgatnak, amik színvonala... Hááát.

Nagynénik, akik nem vesznek kényelmes cipőt. Akik nem szigeteltetik a kisházat, ahol télig laknak...

Mi lehet, hogy csak 40 nm-en élünk, hogy tizenéves kocsim van (mondjuk mindkettő csúcsminőség), de tervben van a közeljövőben egy novemberi wellnessezés Judós3-mal, aztán én a városban maradok, ott lesz egy kétnapos tréningem, kiugranánk Bécsbe decemberben, mert hideg és tömeg, de adventkor csodaszép, lesz adventkor egy színházunk (kivételt teszek, de nem is fajsúlyos darab), egy Mikulás-ünnep a keresztgyerekkel, két karácsony(előtt)i vacsora, egy kollégás vásári kolbászozás, egy forratborozás a barátokkal, jövőre tervezek két olcsó jegyet Málagára, mert 15 000 Ft körül van január végére, jó lenne a tavaszba kiugrani pár napra Spanyolországba a magyar télből.

Februárra már le van foglalva az egyhetes síelés Olaszországban Judós3 családjával, családi barátaival, én mondjuk el vagyok tiltva a síeléstől, de ez nem tart vissza attól, hogy a hegyi levegőn (pályaszállás) aludjak végre 10-ig, kényelmesen felkeljek, igyak egy (négy-öt) olasz kávét egy jó könyv mellett, lesétáljak a közeli falvakba, átbuszozgassak közeli nagyvárosokba, wellnessezzek, ússzak-jacuzzizzak a hotelunkban, aztán pályazáráskor csatlakozom a többiekhez, minden estére program lesz. Imádom az Alpokot, a telet, egy hógolyózástól is boldog vagyok.

Aztán már jön is a tavasz.

Mondjuk megtakarításom nem sok lesz így.

...de nem.

Felkérést kaptam, hogy jelentkezzek a cégünk tehetségtámogató-fejlesztő-karrierépítő programjába.

Jólesik, de buta vagyok hozzá nem akarok karriert.

...harmadik napján dióhabos kiskosárkákat tervezek készíteni vacsorára. Zablisztből, dehát a legnagyobb önbecsapás egy zab- vagy teljes kiőrlésű lisztről állítani, hogy sokkal egészségesebb.
Nem, nem sokkal, viszont nekem jobban ízlik a zab a búzánál.

És már most unom a rizs-grillezett csirke kombót.

Viszont visszatérek a heti négyszer másfél óra kondira, annyitól érzem erősnek magamat. Meg mocsok éhesnek. :D

Konditeremvadászatban vagyok, ahol Judós3 edz, ott kevés a jó gép, a régi termemben akkora paraszt a tulaj, hogy az edzőm és vendégei otthagyják, én meg még nem tudom, mert a maradék izületeimnek ott vannak a legjobb kardió gépek, meg vállalható időn belül odaérek dugók nélkül. (Ha már egyedül a kondi-esti programok miatt tartom a drága autómat...)

A cégnél általában azzal ebédelek együtt, aki éppen a konyhában van, általában 6-8 embert mindig találok kint.

De most már elkezdtünk másik emeleti kollégákkal is összejárni, kicsit vegyülni. A régi épületben más helyzet volt, itt eléggé szeparáltan dolgozunk a többi osztálytól.

Úgyhogy kialakult három klikk, akikkel megbeszéljük havonta, ma is egy csapat lány ültünk össze, szerveződik a spanyolul beszélő kollégával a gyakorlós ebéd, de akkor is időpocsékolásnak tartom az ebédelést.

Még dolgozom a témán.

Ismét tartalmasra sikerült a hétvégénk. Pénteken a nászajándékot raktam össze a padlón fekve (leszakad a derekam), háromféle ragasztó, négyféle karton, masnik, tartók, gyöngyök, ezerszer lebontott tervek, festettem, vágtam, csomóztam, hajtogattam, csak kész lett, együtt adtuk át heten.

Hatalmas sikere volt.

Szombaton összekaptam magamat, bementem Judós3-ért a munkába. Ott átvette a szép öltönyét és kiautókáztunk a templomhoz a külvárosba. Szép esküvő volt, a híres lelkész ismerte a párt kiskorától, így személyhez szólt.

Közben néha zongorázott egy művész. Elolvadtam, amikor meghallottam, hogy Chopint játszik. Aztán Schumannt. Éreztem, hogy oda kell majd mennem hozzá beszélgetni, hol érdekel a gratuláció, a fotózás! A zongorista örült, hogy (kicsit) értő érdeklődőnek mesélhet a darabokról. Egy hűs templom oltalmában varázslatos volt az a húsz perc, amit a zenéről áradozott... Gondolom, örült, hogy meghallgatja valaki, nekem nagy szerelmem a korszak zongorazenéje, nagy találkozós pillanat volt.*

Aztán kimentünk a 150+ fő közé, próbáltunk beleférni a csoportképbe a gyerekeket magasbaemelve, játszottunk a kölykökkel, majd kettesben leléptünk a Római partra enni egy gyorsat úgy elegánsban. Néztek is ránk döbbenten... Megittam egy bacardi breezert, ez négykor volt, utána a welcomedrink pezsgő ötkor és többet nem ittam. Nem viselkedem másként, ha alkoholt iszom, fáj is a gyomrom tőle napokig, a fejem pláne, nem hiányzott. Legalább megspóroltuk a hajnali sofőrszolgálatot. Hazadobtuk nagy kerülővel Pét, Tét, ők is hányszor jöttek értem, amikor bajban voltam, ez a minimum hálául.

Hatalmasat buliztunk, táncoltunk, énekeltünk, szuper zenék volnak. Roptuk közösen is, Judós3-mal is, egyik legjobb lagzi volt, amin részt vettem. Mindig van az esküvőkön egy baráti társaság, akik remekül szórakoznak, hahotáznak, na ezek mi voltunk tizenpáran.

Remélem, senki nem videózta le, amikor a menyasszonytáncnál elkezdődött a Lakodalomvanamiutcánkban. Lehet, hogy kicsit hangosan énekeltük...

Hajnalban a környékünkön hatalmas köd, kis utcák, csíkos az utcai lámpák fénye, ami belevész a homályba, annyira meseszerű volt, hogy hajnali háromkor még kocsikáztunk egy nagyot a kertvárosban.

Másnap el is aludtunk, lekéstük a lovit, kaptunk is miatta Judós3 haverjaitól!

Este Té-ék gálaműsora és bandázás, nagy kajálás, aztán kiderült, hogy nem mehetek az egyik meleg srác ál-menyasszonya státuszában külföldre kísérőnek, azon elszomorodtam egy kicsit.

Hétfőn kompenzálós pecázást terveztünk, de zuhogott a hideg őszi eső és fújt a szél, így kondizni mentünk, vittünk egy szép csokrot az edzőmnek hálából a vizsgára felkésztésért, lefilmeztem Judós3-t, aki oktatóvideókat tervez a netre tenni, egyelőre kísérletezünk.

Kaját rendeltünk, nagytakarítottunk, majd végiglustálkodtuk az estét. Ránkfért.

Én már 5. napja érzem részegnek magamat, úgy szédülök, nem nagyon van vérnyomásom. Ma este is megyünk kondizni, attól legalább a vérkeringésem felpezsdül pár órára...

*Tudom, elfogult vagyok, és utálom, ha klasszikus zenékben énekelnek (végig kellett ülnöm jópár operát, énekes estet kisgyerekként :D), de ha relaxáló zenét keresek, mindig zongoraműre keresek rá. Ha lehet, Schubertre. De ezt már biztosan mondtam. Nagy élmény volt megtudni Vásáry Tamás egyik MüPá-s előadásán tavaly, hogy Kocsis Zoltánnak is nagy kedvence volt, na majd elmesélem, bár szerintem egyetlen blogolvasómat sem érdekli a klasszikus zene téma.

A néptáncos asztal pörgött végig, nótázott, táncolt. Hajnal felé fáradtan üldögéltünk, de azért ülve is tudtunk gangnam style-ban táncolni teljes beleéléssel.

Lehet, hogy én kezdtem...

Van az utcasarkunkon egy kis füves parkocska, terület, soha senki nem megy rá, keresztbe pláne, talán néha kutyások. Sosem értettem, miért.

Pár hete slackline-os fiatalok kötik ki a hevederüket két fa közé és ott gyakorolnak. Szeretem az utcán időt töltő kamaszokat, parkourosokat, deszkásokat, emlékeztetnek rá, hogy gyerekkorunkban mi is a szabad levegőn lógtunk, ugrálóköteleztünk, porolón forogtunk, gumikötéllel "gumiztunk", ezer más játékot találtunk ki kevés eszközzel.

Ezért is sajnálom a családi házban felnövő gyerekeket, mi a gangos ház udvarán teljes biztonságban elvoltunk suli után az esti meséig együtt 7-8-an, játszottunk, olvastunk, színeztünk, tanultunk a nagyobbaktól, tanítottuk a kicsiket, kunyeráltunk lángossütést valamelyik anyukától, ők kint a gangokon bandáztak sörözgetve, csacsogva...

forrás: https://www.amazon.com/BYA-Classic-Line-Slackline-Instructions/dp/B015EQ45FU

Nagymultiknál vannak projektcsapatok (munkád mellett és ingyen persze), meg munkacsoportok a tréningek, továbbképzések, oktatások, workshopok mellett. Nem önkéntes alapon megy, és senkit nem érdekel, hogy belefér-e a feladataid mellé.

Jó arcot vágunk hozzá, aztán vagy hozzáadunk értéket, tudást, vagy kiszolgáljuk a kéréseket, vagy kritizálunk, de határidőre lezárjuk.

Ma életemben először vettek be egy olyanba, ami igazán izgalmas is, alig várom.