Ismét tartalmasra sikerült a hétvégénk. Pénteken a nászajándékot raktam össze a padlón fekve (leszakad a derekam), háromféle ragasztó, négyféle karton, masnik, tartók, gyöngyök, ezerszer lebontott tervek, festettem, vágtam, csomóztam, hajtogattam, csak kész lett, együtt adtuk át heten.
Hatalmas sikere volt.
Szombaton összekaptam magamat, bementem Judós3-ért a munkába. Ott átvette a szép öltönyét és kiautókáztunk a templomhoz a külvárosba. Szép esküvő volt, a híres lelkész ismerte a párt kiskorától, így személyhez szólt.
Közben néha zongorázott egy művész. Elolvadtam, amikor meghallottam, hogy Chopint játszik. Aztán Schumannt. Éreztem, hogy oda kell majd mennem hozzá beszélgetni, hol érdekel a gratuláció, a fotózás! A zongorista örült, hogy (kicsit) értő érdeklődőnek mesélhet a darabokról. Egy hűs templom oltalmában varázslatos volt az a húsz perc, amit a zenéről áradozott... Gondolom, örült, hogy meghallgatja valaki, nekem nagy szerelmem a korszak zongorazenéje, nagy találkozós pillanat volt.*
Aztán kimentünk a 150+ fő közé, próbáltunk beleférni a csoportképbe a gyerekeket magasbaemelve, játszottunk a kölykökkel, majd kettesben leléptünk a Római partra enni egy gyorsat úgy elegánsban. Néztek is ránk döbbenten... Megittam egy bacardi breezert, ez négykor volt, utána a welcomedrink pezsgő ötkor és többet nem ittam. Nem viselkedem másként, ha alkoholt iszom, fáj is a gyomrom tőle napokig, a fejem pláne, nem hiányzott. Legalább megspóroltuk a hajnali sofőrszolgálatot. Hazadobtuk nagy kerülővel Pét, Tét, ők is hányszor jöttek értem, amikor bajban voltam, ez a minimum hálául.
Hatalmasat buliztunk, táncoltunk, énekeltünk, szuper zenék volnak. Roptuk közösen is, Judós3-mal is, egyik legjobb lagzi volt, amin részt vettem. Mindig van az esküvőkön egy baráti társaság, akik remekül szórakoznak, hahotáznak, na ezek mi voltunk tizenpáran.
Remélem, senki nem videózta le, amikor a menyasszonytáncnál elkezdődött a Lakodalomvanamiutcánkban. Lehet, hogy kicsit hangosan énekeltük...
Hajnalban a környékünkön hatalmas köd, kis utcák, csíkos az utcai lámpák fénye, ami belevész a homályba, annyira meseszerű volt, hogy hajnali háromkor még kocsikáztunk egy nagyot a kertvárosban.
Másnap el is aludtunk, lekéstük a lovit, kaptunk is miatta Judós3 haverjaitól!
Este Té-ék gálaműsora és bandázás, nagy kajálás, aztán kiderült, hogy nem mehetek az egyik meleg srác ál-menyasszonya státuszában külföldre kísérőnek, azon elszomorodtam egy kicsit.
Hétfőn kompenzálós pecázást terveztünk, de zuhogott a hideg őszi eső és fújt a szél, így kondizni mentünk, vittünk egy szép csokrot az edzőmnek hálából a vizsgára felkésztésért, lefilmeztem Judós3-t, aki oktatóvideókat tervez a netre tenni, egyelőre kísérletezünk.
Kaját rendeltünk, nagytakarítottunk, majd végiglustálkodtuk az estét. Ránkfért.
Én már 5. napja érzem részegnek magamat, úgy szédülök, nem nagyon van vérnyomásom. Ma este is megyünk kondizni, attól legalább a vérkeringésem felpezsdül pár órára...
*Tudom, elfogult vagyok, és utálom, ha klasszikus zenékben énekelnek (végig kellett ülnöm jópár operát, énekes estet kisgyerekként :D), de ha relaxáló zenét keresek, mindig zongoraműre keresek rá. Ha lehet, Schubertre. De ezt már biztosan mondtam. Nagy élmény volt megtudni Vásáry Tamás egyik MüPá-s előadásán tavaly, hogy Kocsis Zoltánnak is nagy kedvence volt, na majd elmesélem, bár szerintem egyetlen blogolvasómat sem érdekli a klasszikus zene téma.
