Kijelentettük, hogy nincs program.
Jó.
De a biciklidefektet csináltassuk már meg munka után, mert fél órával korábban kelünk, amióta bkv-zik.
Dugó kifelé, nyilván.
Hazafelé rendeltünk pizzát, hamburgert, kekszeltünk, ettünk, meccset néztünk, pakoltunk, összevesztünk, mert az anyja mindenbe beleköt és nem kezeli felnőttként, engem meg a párjaként, csak mintha egy kedves főbérlőnél élne, és ezen martuk egymást hajnalban.
Aztán a cégnél meglepő módon egyik határidős futtatásom sem futott hibára és nem kellett tökölnöm vele plusz órákat, így hirtelen rámszakadt délben, hogy kettőig nincsen dolgom. Az igazgatóm lelépett szabira. Gyorsan körbetelefonáltam, be kell-e segítsek valahová, van-e másnál elakadás, vagy töltsek-e az adatbázisba összefoglalókat, oktatási anyagokat, sehol semmi.
Hív Judós3, ő is bent unja magát. Mondom, hogy hívja már fel a tanulmányiját, kérje el az igazolását a vizsgákhoz. Majd bemegy érte jövő héten.
Majd bevillant: az irodámtól kb. 10 percre van villamossal a sulija. Gyorsan hívja már őket, bemehetek-e én érte, felkaptam a telómat, tokjában a bérletemmel, bankkártyát és megjártam 40 percen belül, hogy még a Lidlben is jártam, ami nem nagyon akad a környékemen.
Van sportmelltartóm, vettem az ablakomba virágot, megebédeltem a gépemnél. Mintha csak kajáért ugrottam volna ki és nem hiányolt senki. :D
Ritkán csinálhatok meg ilyet, imádtam a friss levegőn sétálni!
Még leküldök egy összefoglalót és irány a pihenés!
Azaz a srác mára bevállalt egy edzést, holnapra kettőt, ma takarítok, holnap délelőtt én is edzek, majd elugrunk ebédelni valahová, majd átjönnek a fiatal kölykök VB döntőt nézni hozzánk, amiből ivás és hajnalig buli lesz, ergo vasárnap kimerültek leszünk, de azt már megszoktuk.
Úgysem bírjuk a fenekünkön...
