Amikor az igazgatóm megkér, hogy rajzoljak egy térképet a labirintus emeletünkről, melyik asztaloknál nem dolgoznak.
Alaprajz előkutat, műszaki jelölések elhalványít, majd egy white board jelölővel, vonalzóval meghúztam vastagabbra az irodafalakat és a pink tűfilcemmel, amivel a spanyolfüzetemet írom (don’t ask!) beszínezgetem a kívánt asztalokat, majd visszaszkenneltem.
Igen. Csak Paint van a gépemen.
:D
Ezenkívül ma megszereltem a tűzőgépét (igen, van automata érzékelős a nyomtatón, mindegy).
Végignéztem az új kocsijához járó pen drive-ot, hogy van-e rajta lényeges információ, vagy csak reklámanyag.
Néha túlfizetett diákmunkásnak érzem magamat. :D :D
Mindjárt elutaltatok az embereknek pármillió forintot, csak hogy egyensúlyban érezzem a feladataimat.
Tegnap munka után/spanyol előtt csörög Judós3, hogy akkor ő hétre elmegy a cimbikkel dumálni. Okés, csak én nyolckor vele akartam végre kettesben izélni romantikázni.
És a közelemben találkoznak. Szóval tartsak velük. Szép cikk-cakkos elázott frizurával, magassarkú drapp cipőcskében jártam velük a várost, belógtunk cimbijükhöz a színháza művészbejáróján, majd ittunk. Szokás szerint hármasban maradtunk a kis kedvenc haverjával, még kajáltunk egyet, aztán a taxisofőrrel hűtöttük le Judós3-t, hogy nem volt ám olyan csoda a nyolcvanas években élni, étkezni, öltözni, hihetetlen naivak, mi (nem) volt a mi fiatalkorunkban…
Haza már nem hoztuk a kedvenc havert. ;)
Ma ismét kialvatlan vagyok ÉS este tízkor kezdődik Budán egy koncert, amire hetek óta megvan a jegyünk.
Holnap munka. Utána meg a sráccal étterem, utána Zeneakadémia.
Annyit kértem, hogy a hétvégét alvással-bújással-simogatással töltsük, legyen ez a szülinapi ajándékom.
